„A szentév bezárása nem azt jelenti, hogy a remény háttérbe szorul, hanem hogy a megélt tapasztalataink, örömeink és csalódásaink új erővel kezdik megtölteni. Hiszen éppen az igazi Remény, Jézus Krisztus születésének ünnepére várunk, hogy újra átéljük belőle fakadó megváltottságunkat. Engedjük hát, hogy örömeink, fájdalmaink, eredményeink és kudarcaink gyertyája is tudja táplálni bennünk az Istenbe és az általa kísért jövőbe vetett reményünket” – mondta Bokros Márk atya, a Pannonhalmi Főapátság perjele az adventi gyertyagyújtáskor. A hagyományokhoz hűen idén is a monostor előtti keresztnél gyulladt fel az első láng az adventi koszorún 2025. november 29-én. A közös gyertyagyújtás után szerzetesközösségünk a vesperásra is várta az egybegyűlteket. Márk atya adventi gondolatait teljes egészében közöljük.

Kedves Testvérek!

Újra itt az advent, mi pedig ismét összegyűltünk a főapátság kapuja előtt, hogy közösen kezdjük karácsonyi készületünket. Rácsodálkozunk, hogy megint milyen gyorsan eltelt egy év. Forralt borral és meleg teával a kezünkben beszélgetünk egymással, örülünk a találkozásnak. A „hogy vagy?” és „mi újság?” rutinszerű kérdései mögött azonban most talán ott van egy mélyebb érdeklődés – mi történt Veled az idén, hogyan várod a karácsonyt?

A munka világában az évzárás teendőivel vagyunk elfoglalva. Kiértékeljük az évet, lezárjuk 2025 feladatait, az ünnepre hangolódás jegyében megköszönjük kollégáink éves munkáját és odaadását. A számvetés során viszont azzal is szembesülünk, amit nem sikerült elvégeznünk: tervek, amelyek nem valósultak meg, célok, amit nem tudtunk maradéktalanul elérni, problémák, amelyek megoldatlanok maradtak. Némi szomorúsággal vagy közömbösséggel engedjük el ezeket, jobb esetben bátorítva magunkat, hogy nem lehet mindent tökéletesen csinálni.

Keresztényként viszont az év utolsó hónapja nem csak erről szól. Számunkra most indul az új liturgikus év. Ilyenkor ösztönösen is új lendületet próbálunk venni, amikor belépünk a várakozás, a megújulás és az előretekintés kegyelmi időszakába. A meggyúló gyertyák fényében új remény éledezik. Annak a reménynek a lángja, amely idén különösen is átjárhatta a szívünket, hiszen az Egyház jubileumi szentévet ünnepelt. Akár valóságosan útra keltünk, akár csak elhatározásainkban és lelkünkben kerestük a növekedés személyes lehetőségeit, próbáltunk a remény zarándokaivá válni.

Lehet, hogy most visszatekintve úgy látjuk, talán többet reméltünk ettől az évtől, mint ami végül valósággá vált, és közeledve a szentév lezárásához elkezdjük magunkban ezt is kiértékelni. Bizonyára sok mindenben előre tudtunk lépni, amiért most hálásak lehetünk és örülhetünk neki. De olyan elhatározásaink is lehettek, amelyekhez nem sikerült közelítenünk. Advent fényében viszont éppen ezek lehetnek egy új remény kiindulópontjai.  Mert a szentév bezárása nem azt jelenti, hogy a remény háttérbe szorul, hanem hogy a megélt tapasztalataink, örömeink és csalódásaink új erővel kezdik megtölteni. Hiszen éppen az igazi Remény, Jézus Krisztus születésének ünnepére várunk, hogy újra átéljük belőle fakadó megváltottságunkat. Engedjük hát, hogy örömeink, fájdalmaink, eredményeink és kudarcaink gyertyája is tudja táplálni bennünk az Istenbe és az általa kísért jövőbe vetett reményünket. Áldott adventet kívánok mindannyiunknak!