Peter Abel
Burnout és továbblépés
Spirituális utak

 

Bevezető

Miért van mindenből elegem? Mikor mondjam, hogy most már elég? Miért nem lelek már örömet a munkámban? Miért nem teszek régóta semmit magamért? Miért nem segít senki? Vajon valóban megbecsülik a munkám? Hova akarok eljutni? - ha a kiégés közelében vagyunk, a spiritualitásnak különleges szerep jut. Kimerültség helyett belső erőforrásaink újraszervezése, a munka és a stressz határok között tartása, az egyensúly keresése mind olyan témák, amelyekre választ lehet találni a keresztény hagyományban. Keressük hát azokat a lelki-szellemi gyakorlatokat, amelyek ellenállóvá tehetnek minket a kiégéssel szemben.

Alig akad olyan ember, akinél előbb vagy utóbb ne jelentkeznének a lelki és testi kimerülés, a kiégés jelei. A munka és a magánélet gyakran több erőt kíván tőlünk, mint amennyit ad. Szeretnénk elnyerni a belső békét és új energiára lelni, megtartó hitre vá­gyunk. A krízishelyzet hozzásegíthet, hogy eljussunk igazi önmagunkhoz, s rátaláljunk Istenre: a burnoutot nemcsak katasztrófaként él­hetjük meg, hanem valódi lehetőségként a változásra. Peter Abel könyve segít abban, hogy felismerjük és elfogadjuk határainkat és korlátainkat, s rátaláljunk a békéhez vezető útra. A kiégés megelőzésére vonat­kozó gyakorlati tanácsait felelős pozícióban lévő vezetők is jól hasznosíthatják.

Önmagammal lenni

"ott egyedül önmagával volt az égi Szemlélő színe előtt (...). Mert valahányszor elménk kalandozása folytán elhagyjuk magunkat, bár magunk vagyunk, de mégsem vagyunk a magunk társaságában: önmagunkat nem látjuk már, és másfelé csatangolunk. (...) Ezért mondtam, hogy ez a tiszteletreméltó férfiú önmagával volt, mert állandóan fegyelmezte magát, mindig Alkotójának szeme előtt tudta magát, mert folyton vizsgálta magát, s így lelke szemét nem engedte fegyelmezetlenül elkalandozni." (Nagy Szent Gergely: Szent Benedek élete)

Peter Abel idézi könyvében (91. o.) a fenti szöveget Szent Benedek életrajzából. Megkérdezhetjük magunktól, mennyire szoktam "önmagamnál lenni", olyannak megélni és látni magamat, mint amilyennek az Isten teremtő tekintete lát engem.

  1. Keress magadnak egy csendes helyet, ahol nyugodtan önmagadnál lehetsz!
  2. Tekints vissza az elmúlt időszakra! - Milyen érzések, gondolatok voltak benned, amelyek nyugtalanítottak?
  3. Vizsgáld meg magad, figyelj tudatosan önmagadra!
    • Mi az, ami az árnyoldaladhoz tartozik és mi az, ami jó benned?
    • Melyek azok az energiák, azok a hatások, belső folyamatok és gondolatok, amelyek akadályozzák benned az életet, és melyek azok, amelyek előmozdítják?
    • Mi az, ami megbetegít, és mi az, ami gyógyít?
  4. Minden pozitívummal és negatívummal együtt helyezkedj tudatosan is isten jelenlétébe! Képzeld el, ahogy ott vagy a tekintete előtt. Olyan tekintet ez:
    • amely jól ismer Téged, jobban, mint te saját magadat,
    • amely előtt nem kell rejtegetned semmit,
    • amely szeretettel és együttérzéssel fordul feléd, nem minősít vagy ítélkezik, hanem elfogad,
    • amely egy teljesebb életre akar elvezetni.
  5. Mi az, amit ez a Teremtő tekintet üzen: ami megerősít, megnyugvást, bátorítást jelent, ami erőt ad? Mi az az érték benned, amire különösen is nagy örömmel néz ez a tekintet?
  6. Adj hálát azért, aki vagy, és akivé válhatsz a Teremtő tekintet által!