Valódi tartalmakat és mélységet kínál az idei, XVIII. Arcus Temporum Művészeti Fesztivál 2022. augusztus 26-28. között Pannonhalmán. Soha nem volt még ennyire aktuális a fesztivál központi gondolata – amely a Pannonhalmi Főapátság évadának mottója is – a Megújulás. „A jelenlegi történelmi, gazdasági helyzetben egyre inkább piros lámpaként villog, hogy egyéni és közösségi szinten is valójában a megtéréshez fogható megújulásra van szükség”- fogalmaz Dejcsics Konrád atya, fesztiváligazgató. Ezzel szembesítenek az Arcus Temporum irodalmi, zenei, képzőművészeti és spirituális programjai.
Néhány évvel ezelőtt, még senki nem gondolta volna, hogy a Megújulás témája 2022-re ilyen mély tartalommal telítődik. A koronavírusjárvány, az Ukrajnában dúló háború és az energiaválság árnyékában azonban e hívószó gyökeres és közösségi változásra hív. A kultúra erejét éles kontrasztba állítja a bennünk élő szorongásokkal – véli Konrád atya. Az Arcus Temporum pedig arra hív, hogy a bizonytalanságok közepette se mondjunk le a reményről, a közösségről.
A Megújulás a fesztivál minden egyes programján tetten érhető. Egyszerre ragadja meg a legklasszikusabb és leginkább spirituális mester, Bach zenei művészetét és hozza el Pannonhalmára az ugyancsak spirituális, kortárs kiválóságot Lera Auerbachot. Ezzel pedig tanúskodik arról, hogy a művészetben rejlő értékek időtállók, érdemes odafigyelni ezekre.
A Pannonhalmi Főapátság ebben az évben is felkért kortárs képzőművészeket, hogy a monostor és a szerzetesközösség lelkiségéből ihletet merítve reflektáljanak az idei mottóra. Az ebből megszületett Megújulás című tárlat mellett, az Arcuson nyílik meg a Mária, újul világ nevedben című kiállítás a Boldogasszony-kápolnában, amelynek középpontjában egy olyan kortárs Mária-ábrázolás áll – Czene Márta alkotása –, amely egyszerre hordozza az emberi megújulás gyötrelmességét és halálra szántságát, másfelől pedig az életet adó erejét – hangsúlyozza a szerzetes. A fesztivál célja azonban nem csak az, hogy már elkészült műveket mutasson be. A hely szellemiségét megtapasztalva, egy fiatalokból álló, nemzetközi alkotócsoport létre is hoz valami újat.
A folyamatos megújulást jelképezi Nádas Péter, a fesztivál irodalmi díszvendégének művészete is – Konrád atya szerint. Miközben sokan azt gondolták, hogy az író életműve teljes, egy új könyvvel lepte meg olvasóit. Művészetébe a vele való beszélgetésen és Saját halál című novellája színpadi bemutatóján, valamint fotótárlatán keresztül tekinthetünk be. Izgalmasnak ígérkezik Asztrik emeritus főapát és a fesztivál házigazdájának, Mácsai Pálnak a beszélgetése, amelynek középpontjában a mindkettőjüket foglalkoztató generációváltás témája áll. Szent Benedek Regulája előírja a szerzeteseknek, hogy tiszteljék az idősebbeket és szeressék a fiatalabbakat, és végső soron egy színházigazgatónak is ezt kell szem előtt tartania, ha egy közösségként működő társulatot vezet – fejtegeti Konrád atya.
Az Arcus Temporum Művészeti Fesztivál ereje mindig is a személyességben és a mély egymásra hangolódásban rejlett, amelynek keretét a szerzetesközösség imádságos napirendje adja, és az általuk felajánlott alkalmak tesznek teljessé. „Ahogy valódi műalkotást sem lehet létrehozni anélkül, hogy az ne fájna egy kicsit, úgy igazi minőséget sem lehet személyes odaadás, adott esetben »elhasználódás« nélkül teremteni. A szerzetesközösség immár tizennyolcadik alkalommal vállalja, hogy a bőrfelülete horzsolódik” – mondja Konrád atya. Kinyitják saját közösségük határait és párbeszédbe lépnek a vendégekkel – teszi hozzá. „A szerzetesek az evangélium magyarázóiból a vendégekkel együtt a kultúra befogadóivá, akár az Ige hallgatóivá válnak. Ez mindenkitől a komfortzónájából való kimerészkedést vár el. Azoktól is, akik három napra feljönnek a Szent Hegyre, csakúgy, mint az itt élőktől.”
Ferenc pápa a szinódus meghirdetésével az egyház közösségi megújulását tűzte ki célul, amely szerinte csak a párbeszéd, az egymással azonos szemmagasságban lévő emberek közös gondolkodása révén valósulhat meg. „Ahogy a Szentatya az egyházról gondolkodik, olyan mértékben forradalmi és megújuló, hogy ennek a szinodális tapasztalatnak a fesztiválban is meg kell jelennie” – véli a fesztiváligazgató. Mint mondja ennyire egyházi téma még soha nem volt a fesztiválon, most azonban megkerülhetetlen. Hermann Glettler, az Innsbrucki egyházmegye püspökével, az egyház megújulásáról folytatott beszélgetés arra kérdez rá, hogy hitünk és a hívő emberek közössége képes-e ellentartani a romlásnak, a krízisnek. Ez a spirituális megújulás iránti vágy érhető tetten a Szent Márton-bazilikában is. A templom 2012-re befejeződő átépítésének koncepciója a közösséget állította a középpontba. Újraszentelésének 10. évfordulója is a megújulásnak, azaz a közösségek egymásba kapaszkodásának ünnepi pillatana tud lenni a fesztiválon.
Az idei spirituális programok egyik különlegessége a felújított ásványtárban tartott, Ásványok és irodalom című vezetés. A 18. századi tudományosságnak a 19. századi bencés tudományosságban tükröződő nyomait állítja párba a 19–20. századi irodalommal. Az Orgonatúra ugyancsak tartogat érdekességet. Az Arcus Temporum Fesztivál vendégei előtt most először mutatkozik be – az épp a Megújulás évére restaurált – háromszáz éves, barokk Podkonický-orgona.
Az Arcuson amikor a klasszikus értelemben vett és a kortárs művészet, a minket körülvevő és bennünk élő világ fesztültsége találkozik, az egy folyamatos súrlódást jelent – fejtegeti Konrád atya. A fesztivál azt mutatja meg, hogy lehet ebben a súrlódásban kitartani, megújulni. „Két méterre ülsz egy világszínvonalú kvartettől, vagy épp egy zeneszerzőtől, és közvetlen közelről látod azt a koncentrációt, ami a művészekben munkál. Ez az egymásra figyelés, az egymásba vetett bizalom és a közös célért végzett erőfeszítés értéke mellett tett hihetetlenül erős tanúságtétel. Egy olyan világban, ahol makroszinten azt látjuk, hogy az emberek képesek egymást legyilkolni, ahol verseny van az egyre szűkülő erőforrásokért, egy másik utat, világot mutat meg. Ébren tartja annak a kényelmetlenségét, hogy valamit változni kell.” A fesztivál pedig arra hívja vendégeit, hogy merészkedjenek bele ebbe a kalandba és, ha akarják, maguk is kezdjenek el foglalkozni a személyes és közösségi megújulás kérdésével.
