Pannonhalma, 2002.

Advent 4. vasárnapja

Kigyúlt az adventi koszorún az utolsó gyertya fénye, teljessé vált a fénykör, beteljesedéséhez közeledik a várakozás. De kérdés, én személyesen közelebb jutottam-e a teljességhez? Az én várakozásom is beteljesedik karácsony ünnepére?

Az ünnep felé vezető lépéseinket Izajás próféta szavai kísérték: ő szólt a sötétségben felragyogó fényről és az Úr féltő szeretetéről, amely Gyermeket ajándékoz nekünk, ő vigasztalta meg szívünket az Úr örökké megmaradó igéjével.

Izajás könyvének 52. fejezetében így olvassuk a Próféta igehirdetését: kelj fel a földről, verd le magadról a port, öltsd fel a dicsőség köntösét, húzd ki a fejedet a kaloda szorításából. Mert a megváltásra váró embert  - engem is, téged is -  a föld húzta le magához, az piszkolta be porával, az kötötte magához az ember testét és lelkét bilincseivel. A föld ebben az értelemben az Istenről való megfeledkezést

jelenti, a földi szeretet elhidegülését, a föld a bűn szennye, a föld a szenvedélyek béklyója. Földhözragadtak lettünk mindannyian.

Az ádventi gyertyafényes esték ebből a földhözragadtságból  ébresztgetnek bennünket: De nem elég csak meghallani a szót, nem elég csak felemelni szemünket a fény felé. Föl kell emelkedni erről a földről, s ez nem könnyű. Ha elesel játék közben, pláne ha úgy gáncsoltak el, milyen  keserves sokszor felkelni. Egy hosszabb lázas betegség után milyen gyötrelem újra lábra állni. Ha megszokta lábad a

koloncot, milyen nehéz megtenni az első lépéseket.

De talán meg is tetted már az első lépéseket, megtisztítottad a lelkedet a bűntől, elkészítetted a szeretteidnek szánt, magad barkácsolta ajándékot, talán igyekeztél megszabadulni valamely rossz szokásodtól. Talán megtetted azt, ami tőled telik. De a négy gyertya a teljességre hív, az ünnep közeledte a beteljesedésre. S ehhez nem elég az elmélyült hangulat, nem elég a csönd, nem elég a szívből jövő ének és imádság.

Ennek a negyedik gyertyagyújtásnak ez a nagy örömhíre: nekem csak akarnom kell, énrám csak az első lépések várnak, a beteljesedést, a teljességet Isten adja. Azt mondja az Úr Izajás próféta szavával: Azon a napon megérti majd népem, hogy én magam mondom, íme, itt vagyok. Mintha csak azt mondaná: Itt vagyok prófétáim szavában, itt vagyok a gyertyák ragyogó fényében, a dicsőséget és békét hirdető angyalaim szárnysuhanásában, itt fekszem a  jászolban, a pásztorokra várok a betlehemi éjszakában. Itt vagyok a földön, azon a földön, amely téged is oly sokszor magához alázott. Most én alázom le magamat a földre, teérted, testvéreidért, az emberért..

Íme, itt vagyok, mondja az Úr.

Bánhegyi Miksa OSB