Krisztusban kedves testvéreim,
Péter apostol Cézáreában, Kornéliusz házában elmondott beszédének rész-letét hallottuk az első olvasmányban, s feltűnt ebben a szövegben a személyes névmások hangsúlyos használata: Ti, és Ő, és Mi!. Ti, a Péterrel a pogány százados házába érkező, már Krisztusban hívő keresztények, és ti, a Kornéliusz ismerősei közé tartozó pogányok. Ő, aki gyógyított, aki jótetteket vitt végbe, aki parancsol, s akit Isten az élők és holtak bírájává rendelt. És mi, akik tanúi vagyunk mindennek, mi, akik vele együtt ettünk és ittunk, mi, akik hirdetjük őt és tanúskodunk róla.
1. Ti tudjátok, hogy mi minden történt, kezdődik Péter apostol beszéde a mai olvasmányban. Azután elhelyezi a röviden összefoglalt történteket az időben: attól a naptól kezdve, hogy János keresztelt a Jordánnál, egészen addig, hogy a feltámadt Krisztus parancsot adott tanítványainak. Elhelyezi a történteket helyileg a római provincia részeiben, Galileától Judeáig, és városaiban, Názárettől Jeruzsálemig.
Úgy beszél már Péter Jézus életéről és tetteiről, mint ami közismert volt nem csupán a zsidók, hanem a pogányok között is. És rámutat arra, hogy a tettek, a jótettek és a csodás gyógyítások, az egész messiási élet mögött ott van az Isten: ő kente fel Jézust Szentlélekkel és hatalommal, és ő volt mindig vele, ahol csak járt. És amit talán még nem tudtak a Messiás-váró zsidók sem, és nem tudott Kornéliusz, a derék és istenfélő férfi sem: Isten támasztotta fel harmadnap a Keresztre feszíttetett, és Isten jelölte ki előre azokat, akiknek tanúskodniok kellett a Feltámadottról. S ezek mi vagyunk, akik vele ettünk és ittunk.
2. Péter szavaiból kiérezhető, testvéreim, a tanúskodás tudatos vállalása, de az Istentől való kiválasztottságnak az öntudata is, amit már az első pünkösdön elmondott beszédében is hallhattunk: Senki sem részeg közülünk, de kiáradt ránk a próféták megjövendölte Lélek: mi tanúi vagyunk annak, hogy Jézus föltámadt, hogy fölment a mennybe, s hogy elküldte a Szent lelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok, mondta Jeruzsálemben a népnek.
Milyen erőnek kellett áradnia Péter szavaiból ott a Lélek kiáradása után, hogy ezrek keresztelkedtek meg; milyen erőnek kellett áradnia Péter szavaiból itt, Cezáreában, hogy még ki sem mondta egészen a szavakat, máris kiáradt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták. Péter szavaiból, aki korábban fogadkozott, és mégis letagadta tanítványságát, Péter szavaiból, aki talán hitt már az üres sír, a gyolcsok meg a kendő láttán, de mégis hazament szó nélkül, Jánossal együtt.
De most itt a Lélek erejében eltűnik a mi és a ti közötti különbség, akik eddig csak tudtak az eseményekről, most már hisznek, s akiknek eddig a tanúk hirdették, maguk is tanúk lesznek.
3. És mindannyiuk életében, Krisztus apostolainak és az apostolok tanítványainak az életében is uralkodik a Feltámadott, a húsvét Krisztusa, akit Isten az élők és holtak Bírájává tett. S ha ő uralkodik, akkor már teljesen mindegy, hogy ott voltunk-e a Golgotán, hogy láttuk-e az üres sírt, hogy találkoztunk-e a föltámadt Üdvözítővel, hogy együtt ettünk és együtt ittunk-e vele, hogy tanúi voltunk-e Jeruzsálemben vagy Cezáreában a Lélek kiáradásának, vagy "csak" együtt ünnepeltük az Úr 2004. esztendejében a Szent Három napot, amikor asztalhoz ülhettünk vele, részesedtünk ételében és italában, Testében és Vérében, amikor elkísértük a szenvedés útján a Golgotára, amikor az asszonyokkal és az apostolokkal együtt betekintettünk üres sírjába, amikor találkoztunk vele, amikor megmutatta szent testének sebeit. Teljesen mindegy, mi is láttuk és hallottuk, mi is tudjuk, hogy mi történt.
És mi is parancsot kaptunk, hogy hirdessük: aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát. Mert nem szabad felednünk húsvét örömében sem, hogy bűneinkért feszíttetett meg, s hogy föltámadása győzelem a halálon, amit bűneinkkel érdemeltünk ki. Parancsot kaptunk: hirdessük, aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát! Hirdessük önmagunknak, amikor bűneink eltakarják szemünk elől a húsvéti fényt. Hirdessük testvéreinknek, ha azok nem tudnak, vagy nem akarnak fölkelni. Hirdessük a világnak, még ha úgy látjuk is, hogy világunkon a bűn uralkodik.
Péter apostol beszéde
útján kísértük, testvéreim, Messiásunkat, a fájdalmak férfiát a Golgotára, az
ő szavai nyomán találkoztunk újra meg újra a feltámadott Üdvözítővel. És a
bűneit siratni tudó Péterrel együtt hiszünk abban, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát.
Péter apostol szavai kísérjenek bennünket életünk útján: Tudjátok, hogy
mi minden történt. Mi tanúi vagyunk.
Ámen.
Bánhegyi Miksa OSB