Hortobágyi Cirill perjel atya homiliája a pannonhalmi bazilikában

2000 Szent Karácsonyán, a konventmise keretében

„Megtestesült a Szentlélek erejéből”

Kedves Testvérek!

Hamarosan énekeljük újra a Hitvallásban Karácsony titkát: („et incarnatus est de Spiritu Sancto”) „megtestesült a Szentlélek erejéből”. Pedig nagyobb ellentét talán nem is létezhet: testté válni lélekből. Testben eljönni, a lélek által. Mégis ez az emberré válás titka, ez az amit most Karácsonykor ünneplünk.

A Hiszekegy kijelentése megfelel a János evangéliumában hallott mondatnak:

„Az Ige testté lett!”

János, evangéliumát nem az idilli betlehemi születéstörténettel, a jászollal, az angyalokkal, a pásztorokkal kezdi. Nála az Isten emberré válásának története - talán elvontnak tűnő - teológiai magyarázat köntösében áll előttünk, de mégis olyan megfogalmazásban amely a korabeli ember vágyát fejezik ki. Az Ige, a Szó áll a középpontban, mellyel Isten önmagát mondja ki, amely által teremti a világot.

Isten nem érthetetlen és körvonalazhatatlan, nem személytelen és nem távoli.

Isten szó, amelyet szívünk megérthet. Megszólít minket! Szava van hozzánk.

Tudja és kimondja a nekünk szóló szót. Partnerei vagyunk!

Isten Igéje maga a szeretet, az a szeretet, amely az Atya szívéről származik, az Atya szívén nyugszik.

Isten Igéje fény az ember számára. Megvilágítja létét, e nélkül az ember sötétben maradna, önmagába zárkózva, aki sem magát sem a világot nem képes megérteni. Ha Isten szava eléri az embert, világosságot támaszt szívében, egyszer csak világossá válik előtte léte értelme.

Ez az igazi fény amely eloszlatja a létet fedő homályt.

Az első század embere várta, hogy az emberiségre terpeszkedő sötét kitisztuljon, hogy a káoszban utat találjon, megoldást az életére.

A mi helyzetünk a második évezred végén sokban egyezik az akkori világéval.

Ám az emberre nehezedő problémák azóta szaporodtak. Ráadásul a társadalmak felelősei egyre tanácstalanabbak miközben keresik a jövőbe vezető, járható utat. Ilyen helyzetben vágyódunk mi is a fény után amely felnyitja a szemünket, hogy felismerjük az igazságot, vágyunk a világosságra amely felismerteti velünk mindenben Isten valóságát.

Az Ige amely kezdetben volt élet. Életerő, életkedv, elevenség, az élet teljessége, aminek mélysége és tartalma van.

Hogyan találok rá a valódi életre? Hogyan virágozhatna fel életem, hogy méltán alkalmaztassék rá az élet kifejezés?

Az ember akkor is, most is, gyakran megtapasztalja, hogy rosszul meg a sorsa, olykor csak éppen túlélni akarja. Amikor a „Hogy vagy?” kérdésre ennyit válaszolunk: „élek”. Élek. De a szív, a lét üres, terméketlen.

Pedig az élet növekedés, virágzás, gyümölcs.

János azt mondja, hogy ha az Ige eléri az embert, akkor tapasztal magában igazi életet. Ez az Ige, az a szó, amit maga Isten mond ki. De a legnagyobb titok abban áll, hogy ez az Ige amely maga Isten, testté lesz, nem egyszerűen emberré, hanem testté. A görög szöveg, a földhöz tapadt, törékeny, esendő, mulandóval, szembe állítja az égi-istenit.

Isten Fia megtestesülésével a mi halandó testünkbe oltotta az ő isteni életének csíráját és ezáltal virágoztatta ki.

Isten maga is testté válik, az ég Jézus születésében a földre hajlik, az ég feltárul az eddig tőle elzárt föld felett. Ha az Ige megtestesült, János számára ez azt jelenti, hogy Krisztus az embereket, akik a földiekhez kötöttek, hazavezeti Isten mennyei világába.

Krisztus testet öltött, megtestesült a Szentlélek erejéből.

Test és lélek általában a legnagyobb ellentétként kezeltetnek az emberben. A test a lélek ellen harcol és fordítva. „A lélek ugyan kész de a test gyenge” mondja Jézus a tanítványoknak az olajfák hegyén. De mégis a Nicea-konstantinapolyi Hitvallásban megvalljuk, hogy az Atya örök Igéje a Szentlélek által testté lett. A lélek lesz testté.

Mi általában azt várjuk, hogy a testünket (is egyszer majdcsak) átjárja a lélek. De itt fordítva van. A lélek ölt testet.

Testvérek! Mi most Karácsonykor nem csak Isten megtestesülését ünnepeljük, hanem a mi emberré válásunkat is. És ez is a Lélek megtestesülése. A léleknek kell bennünk inkardinálódnia, megtestesülnie, különben üres az emberségünk.

Ezt a titkot fejezte ki Tertulliánusz, a latin egyházatya, híres mondatával: „caro cardo salutis”! (A test az üdvösség sarokpontja.)

Test nélkül nincs üdvösség, nincs megváltás, nem válhattunk teljes emberekké.

Olykor úgy gondoljuk emberségük igazi kibontakozása a test nélkül könnyebben menne.

De a Hiszekegyből azt vonhatjuk le, ez nem vezet a teljes emberré váláshoz. Ha a lélek nem tud testbe szállni terméketlen marad és általam nem tud a világra kiáradni. A test lélek nélkül, elzárt marad, magába forduló, csak ürességet tükröz. A lélek (csak) akkor érezhető igazán, ha testet ölt. Talán ma még azt is mondhatnánk: test nélkül Isten ezen a világon (hatástalan és) arctalan maradna. Szükségünk van rá, hogy testet öltsön, hogy arcunkon felragyoghasson az ő arcának fénye.

Testvérek!

Emberré igazán akkor válunk, ha a testté lett Ige arcának fénye felragyog mi arcunkon is. Ez Karácsony kínálata, ez Isten ajándéka számunkra.

Isten emberré lett, megtestesült a Szentlélek erejéből.

Ma újra arra hív bennünket, hogy saját testünkön éljük át ígéretét:

„Mindannak aki befogadta hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen.

Annak aki hisz őbenne. ...

Annak aki Istenből született!”

Amen!