Karácsony ünnepi mise

Pannonhalma;
2002. dec. 25. - 10.00

Kedves Testvérek!

Karácsony ünnepén, te, én, mindannyian, akik itt vagyunk, újra a világ Világosságát, a ma született Krisztust szeretnénk látni, közelebb kerülni hozzá és általa az emberré vált Isten szeretetéhez.

Isten első szava a teremtéskor: "Legyen világosság!" volt! A világosság, a fény tehát élet! Isten, a fény teremtője, pedig az élet barátja. Ezért akarja, hogy meglássuk a világ Világosságát, hogy Krisztus fénye érje el az embert, megvilágítsa szívét; melengesse és gyógyítsa azt!

Nagy szükségünk van ma erre, mert látjuk ugyan a Világosságot, de a sötétséget még nem győztük le teljesen önmagunkban és körülöttünk.

Ha reálisan nézzük korunkat, az elmúlt évszázadot annyi erős fénysugarat látunk: a tudományok fejlődése, a technika eredményei, az emberi jogok deklarálása, mind mind egy erős, reményt keltő, világító fénysugár; de az árnyékot mégsem tüntették el. Sőt az ember okozta tragédiák az elsőtől az utolsóig (világháborúkkal, Hiroshimával és Auschwitzzel), a világot sohasem tapasztalt sötétségbe taszították.

Ha reálisan nézzük önmagunkat, azt is látjuk, hogy a sötétség nem állt meg tőlünk távol, rajtunk kívül, belénk, a szívünkbe is belopódzott.

Nagy szükségünk van arra, hogy a saját testünkön is érezzük; a saját közösségünkben, családunkban is átéljük: Isten emberré lett, az ember testét, az ember szívét, az ember életét nemessé, szenté teszi; megisteníti; azaz bennem is visszaszorítja a sötétséget, hogy bennem is több helye legyen a fénynek, az életnek.

I. Hogyan valósulhat ez meg?

Az ember és Isten találkozásának ez az első ténye Mária által és Máriában valósult meg. Őbenne, aki tiszta befogadás és tiszta ajándék, az emberiség csúcspontja a világ kezdete óta.

Mária igenjével fejezete ki az ember teremtése óta a leghatékonyabban készségét, nyitottságát Isten terve iránt. És erre a nyitottságra válaszolva Isten eljön megvalósítva ígéretét, megpecsételve szövetségét. Eljön, hogy átjárja a világot szerető jelenlétével, hogy az Atya szeretetének örök tervét megvalósítsa: "az idők teljességével Krisztusban, mint főben foglaljon össze mindent, ami a mennyben és a földön van."

Krisztus kétezer évvel ezelőtti eljövetele érzékelhető kifejezése annak az egyedülálló örök szeretetnek, amellyel Isten viseltetik irántunk.

De Krisztus nem kényszeríti a szívedet. Nem jegyzi el az embert akarata ellenére. Az emberiség beépülése, az én beépülésem Jézus Krisztus testébe csak a Mária igenjeit naponta utánzó igenek kimondásával, lépésről lépésre valósulhat meg! Hiszen az Isten szeretete ajándék, az ajándék pedig elfogadás nélkül nem okozhat örömet, nem fejtheti ki hatását.

II. Miért van a világban és bennem is sötétség?

Mert bizonyos értelemben Jézus Krisztus megtestesülésének misztériuma még nem fejeződött be. Persze eljövetele emberi testben és életben; azaz történelmi megtestesülése befejeződött, de a "misztikus" megtestesülése, eljövetele minden ember életébe, az én életembe is, a Máriától tanult szabad igenjeim útján / még megvalósulásra vár.

Testvérek, ismerjük az egyházatyák mondását: Hiába testesült meg a Krisztus akár százszor is a történelemben, ha még nem testesült meg a Te szívedben.

Az a férfi és nő akik szeretik egymást és teljes szabadságuk örömében egy napon igent mondanak egymásnak az Úr oltára előtt, ténylegesen házasokká váltak. Ebben az első igenben elkötelezik a másik számára önmagukat egy életre; már házasok, de mégis még előttük áll, hogy azzá is váljanak, azzal hogy megismétlik ezeket az igeneket nap mint nap tettekkel, jelenléttel a másik számára.

Az a férfi vagy nő, aki szerzetesi fogadalmát elmondja az Úr oltára előtt és az oltárra helyezi, már valóban szerzetes; de állhatatos szerzetes élete (tisztasága, szegénysége, engedelmessége) még kibontakozásra vár.

Minden ember konkrét életével, imádságával és tetteivel súgja nap mint nap Isten fülébe az ő személyes válaszát. Ezáltal fogadja el Isten szeretet ajándékát! És ezen múlik, hogy Isten megtestesül-e a Te szívedben, az én szívemben!

A Megváltó eljövetele óta tevékenyen van közöttünk: "Veletek vagyok a világ végezetéig!" A feltámadt Krisztus a beteljesülés zálogát, szeretetének Szentlelkét elküldte hozzánk. Azaz továbbra is jelen van és él az ember szívében; és azt akarja, hogy megtestesülése bennem, rajtam keresztül valóság maradjon a világban. 

Testvérek!

Krisztus először Mária szabad igenje által jött a világra. Ma a mi szabad, szerető igenünk útján jön az emberiségbe, arra a helyre, azok közé az emberek közé, oda, ahol vagyunk.

Így éri el ma Krisztus újra az embert, így tudja átalakítani saját képére és hasonlatosságára!

Így tudjuk egykor elmondani Szent Pállal azt a csodálatos mondatot: "Élek ugyan de már nem én, hanem Krisztus él bennem!"

Így nem hiába testesült meg a történelemben: mert ott él a te szívedben, az én szívemben is!

Ámen!

Hortobágyi Cirill OSB