Gyertyaszentelő Ünnepén, 2001. február 2.
Az Istennek szentelt élet napja

Szeretett Testvéreim!

Az egyházi évnek számos bensőséges ünnepét lehetne a családiassággal jellemezni, de talán ezt a mai napot különösképpen is.

Üzenetek: a család, az istenkapcsolat régi és új képei épülnek és vetülnek egymásra, képek, amelyek lelkünk mélyén élnek, ugyanakkor szólítanak is bennünket.

Az elsőszülöttet Istennek szenteljék - hangzik a Törvény - s ki ne vágyódnék az elsőszülött meghívottak közül, hogy ne akarná Istennek szentelni magát? Mégis oly nehéz, hiszen valamit mindig vissza akarunk tartani magunknak.

Pedig ott is, most is a teljes átadottság kívántatik.

A két szent öreg ígéretben éli le életét, aztán meglátják az üdvösséget egy gyermek törékenységében.

Mária Istennek szenteli, azaz megváltja fiát a törvény szerint, hogy aztán a Fiú felnőve megváltsa, kiválthassa testvéreit. Ezt odaadottságban, Istennek szentelt életével valósítja meg: engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért a fájdalom tőrei Mária szívében.

A két szent öregben és sokakban elkezdődő megváltás a Fiúban, Jézus Krisztusban teljessé lesz és folytatódik.

A világban élő, magát kereső embert, az önmaguktól és egymástól szenvedő testvéreket csak a mindent és mindenüket odaadó szentek, a Fiú életébe öltözött testvéreik menthetik meg. Olyan korban különösen is, amely a teljes odaadás iránti érzékenységét mintha elveszítette volna. Mert mindent meg akarunk magunknak tartani. Azt hisszük, hogy lelkünket csak az egész világ megnyerése után szerezhetjük meg.

Az önösségbe zárt emberen csak a teljesen odaadott élet segíthet: Jézusé, Anyjáé, Józsefé, Annáé és Simeoné, a szenteké, korunk szentjeié is.

Az embernek meg kell tanulnia, hogy az életének csak úgy van értelme, ha feláldozza, keresztény ember esetén ez az áldozat természetesen, magától megtörténik, amikor életét Isten rendelkezésére bocsátja. ( - írja egy kortárs gondolkodó.)

A mai napon nem csak arra emlékezünk, hogy Jézus találkozik az Őt várókkal, Jézus Istennek szentelt élete is példa előttünk. Életünk megoldását látjuk benne.

Ezért ünnepe ez a mai nap a szerzetességnek, az Istennek szentelt életnek. A Jézus életmódját választók napja ez.

A törékeny gyermekben mutatkozik meg Isten ereje a hívő számára. Az emberi törékenységben vállalt élet tükrözi Isten erejét és szeretetét.

Ez a gyermek arra tanít ma minket is, hogy a keresztségben ajándékba kapott és a szerzetesi fogadalmakban tudatosan vállalt életet felelősen éljük. A Gyermek arra int, hogy engedjük meg ismét megszületni magunkban azt a gyermeket, aki kész és képes Isten országa befogadására.