Pannonhalma, 2003

Nagyszombati Vesperáson

             

Hajlamosak vagyunk, hogy a nagyszombatot csak előkészületi időnek tekintsük, amely segít, hogy felkészüljünk a húsvét éjszakai virrasztásra és liturgiára. Áhítattal imádkozunk a néma sír előtt, ahol látszólag semmi sem történik. Pedig ennek a liturgiától mentes napnak sajátos lelki tartalma van. Mert nemcsak arra  emlékezünk, hogy Jézus meghalt értünk, hanem arra is, hogy három napig a sírban feküdt. Most erre a sírra tekintve próbáljuk megközelíteni a mai nap üzenetét.

Krisztus leszállt a halál birodalmába, a Hadészba. Leszállt az Alvilágba, a sötétség, a kétségbeesés és a pusztulás honába, ami nem más, mint a halál. A halállal való találkozás, a sírban töltött idő jelenti Krisztus óráját, amelyben Isten Fia megvívja párbaját a halállal.

Képzeljük el, ahogyan Jézus leszáll az árnyékvilágunkba. Hűtlenségeink, mulasztásaink világába, amelyet legszívesebben megtagadnánk és kizárnánk az életünkből, ahová még egy pillantást sem szeretnénk vetni. Bejárja gondolataink és elképzeléseink világát, életünknek azon részeit, amelyeket legszívesebben elrejtenénk önmagunk, mások és Isten elől. Krisztus a halálnak és a halált jelentő sötétségnek éppen e területeire akar belépni - a szigorúan személyes és titkos bűneink területére, amit talán csak mi, vagy kevesen ismernek, s annak a bűnnek a helyére, mely az együttérzés és testvériesség elmulasztásával másokat sújt, és hozzájárul a világban lévő igazságtalanság növekedéséhez; erre a terültre száll le Jézus a halála után, hogy mindent, ami megdermedt és elhalt, ami sötét és korhadt bennem, megérintse és életre keltse.

Jézus halála és poklokra szállása nemcsak önmagáért történt, hogy megmutassa mennyire szereti az Atyát és mily mily nagy benne az engedelmesség, hanem értünk is. Üdvösség ugyanis csak azokban a helyzetekben van, ill. lehetséges, ahol Jézus is megfordult, amelyeket Jézus bejárt. Ezért ment le a holtak országába, "szálla alá a poklokra". Ezért járta be az istennélküliség és istentelenség felségterületeit, kételyeink senkiföldjét, örömtelenségünk és reményvesztettségünk homályait. Így vitt világosságot a sötétségbe, így vitt életet a halálba.

Kelet Egyháza húsvéti ikonjain a Feltámadást mindig úgy ábrázolja, hogy Krisztus kiemelkedik - feljön a halál birodalmából, és kézen fogja az első Ádámot, majd kezét nyújtja Évának is, és a többi, ott várakozó igaz lélekkel együtt beviszi őket Isten égi Országába.

Nagyszombat délutánja az a nap, amikor engedem, hogy Krisztus leszálljon a bennem lévő holt dolgok bitodalmába, halotti birodalmamba, a síromba, s ezzel minden bennem lévő holt dolgot és mindazt, ami meghalt bennem, kézen fogja, Isten világosságára vezeti és így életre kelti.

Krisztus három napig a sírban volt. Így a nagyszombat arra is hív, hogy körültekintsek síromban, és feltegyem a kérdést: Mit kellene még eltemetnem? Életem mily sebeit kellene eltemetnem? Ha a sok sebemet, betegségemet eltemetem, akkor nem használom azokat mások ellen fegyverként. Nem hordozom már magamban és nem élnek többé már bennem csendes szemrehányásként azokkal szemben, akik megsebeztek. Így megszabadulhatok neheztelésemtől, ellenérzéseimtől és keserűségemtől. Nincs már rájuk szükségem, hogy kifogásként életem sikertelenségeit igazoljam velük. 

El kell temetnem állandóan jelentkező bűntudatomat, amely fogva tart. Bízhatok , sőt bíznom kell abban, hogy Krisztus leszállt a bűntudatom sírjába, minden benső kínomba, amelyeket magamnak szemrehányásaimmal okozok, hogy megszabadítson tőlük. Ha nem forgolódom már többé bűnöm körül, ha engedem, hogy Krisztus megoldja a kötelékeket, akkor valóban új életre támadhatok.

Nagyszombaton leszállok a síromba és elképzelem, hogyan nyugszik Krisztus sírom sötétjében, s várja, hogy mindent új életre ébresszen. Krisztus leszállt félelmem, reményvesztettségem, önsajnálatom sírjába, hogy lelkem mélyen meggyógyítson és megváltoztasson. Ha van bátorság bennem, hogy mindent eltemessek, ami az élettől távoltart, akkor húsvétkor megváltott és megszabadított emberként fel fogok támadni.

Ezért int bennünket Naziánzi Gergely, hogy lélekben vegyünk részt az Úr alászállásában: "Ha az alvilágba száll, szállj alá vele. Ismerd meg Krisztus ottani misztériumait is. Krisztus ugyanis a mi üdvösségünkért szállt alá a poklokra, s nekünk gyakran kell törekednünk arra, hogy alászálljunk oda.

Tamás atya