Pannonhalma, konventmise, 2002.
4. évközi vasárnap
Bár elég gyakran halljuk Jézus ajkáról a Nyolc boldogság meghirdetését, nem tudom, kinek-kinek szívében milyen visszhangot kelt. Bizonyára vannak, akik úgy érzik, hogy Jézus irreális igényekkel lép fel az emberrel szemben: azok a boldogok, akik szegények, akik sírnak, akik szelídek és tisztaszívűek (a mai eldurvult és tülekedő világban!) no és aztán, akiket üldöznek! Nem a legcsábítóbb felhívás a követésre, a tanítványságra.
Nem árt tehát, ha egy kicsit jobban megnézzük, miről is van itt szó; mert a hozzáértők egyértelműen állítják, hogy itt valóban valami nagyon lényeges hangzik el Jézus ajkairól. Egészen röviden és érthetően: Jézus itt meghirdeti, hogy Isten új világába, amit ő hoz, milyen lelkülettel, belsővel lehet belépni, ill. milyen beállítottság vezet el oda. Tehát keresztény életünk alapvetően fontos szemlélete a téma. Azt is elfogadhatjuk, hogy nem 8 különböző feltétel, amit felállít Jézus, inkább az ő országa megközelítésének, befogadásának különböző fajtáiról, vagy kiemelt területeken történő megfogalmazásáról, amelyek mögött egy alapvető hozzáállás, beállítottság van. Jézus azt mondja boldognak, aki készen áll az üdvösség befogadására. A jutalom különböző megjelölései pedig - a mennyek országa, az Isten látása, az ígéret földje - más-más elnevezéssel lényegében ugyanazt jelzik.
A boldogok közt első helyen állnak: a lélekben szegények, más fordításban a lelki szegények. Nem okvetlen a fizikailag szegények, bár azok gyakran inkább rá vannak hangolva a lelki javakra, hiszen nem fojtják el lelkükben a nemesebb vágyakat az anyagiak, amelyek az emberben - mint ma is látjuk - minden igényt betölteni törekszenek és így sokaknak igényük sem ébred a szellemi, lelki javakra. Tehát nem az ügyefogyottak, a maflák a lélekben szegények, hanem akikben életük leglelkét nem az anyagiak, a hatalom és az élvezetek gazdagsága foglalják le, hanem szabadon maradnak az Isten számára, tudván, hogy csak ő tudja betölteni minden hiányosságukat, szegénységüket.
Aztán boldogok, akik sírnak; nem éppen a koporsó mellett zokogók vagy többé-kevésbé gyászolók, sem a csalódottak, vagy éppen a melankólikusok, hanem azok, akik végső vigaszukat Istentől várják, akik egyedül tudnak véget vetni minden sírásuknak, kielégítetlenségüknek.
A szelídek sem annyira a tutyi-mutyiak, akik nem képesek megvédeni magukat, hanem inkább a nemes lelkületűek, akik nem a mások feletti uralomra törnek, akik nem ütnek mindjárt vissza, hanem a Jézusi türelemből tanulnak, abból élnek.
És kik azok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot? Itt talán elsősorban nem a társadalmi igazságosság élharcosairól van szó, hanem arról az igaz lelkületről, amely az emberek közti őszinte testvéri együttélésre törekszik.
Az irgalmasokkal kapcsolatban még leginkább megértjük, hogy aki Jézusra tekintve tud másoknak irgalmazni, boldog lesz, mert neki is része lesz majd a könyörületben.
A tisztaszívűek - itt nem kifejezetten az erkölcsi tisztaságon, vagy még kevésbé a szexuális élet tisztaságán van a hangsúly; sokkal inkább jelenti a tiszta szív a lélek legbenső őszinte magatartását, amely azt mondja és hirdeti, ami benne legbelül van. A szív tisztasága igazában a legbelsőbb őszinteség, becsületesség.
A békességszerzők találó kifejezés: az igazi boldogság nem a birkatermészetűekre vár, hanem azokra, akik tudatosan a béke kisugárzói, terjesztői, akik cselekvően fáradoznak az emberek közti Istentől akart békén.
Végül megint egy nehezen elfogadható állítás: Boldogok az üldözöttek; igen, a valami szent ügyért, az Istenért üldözöttek. Akik nem felejtik, hogy az igazak sorsa is annyiszor üldöztetés volt, mert a világosságot sokan nem tudják elviselni. Ebben Jézus a legszebb példánk, rá kell felnéznünk. Akkor boldogok leszünk, mert sorsuk Jézussal lesz a mennyek országában.
Jézus a Nyolc boldogság meghirdetésével hősies magatartásra hív fel. Ő nem akármilyen nyárspolgári programot hirdet meg, és nem külső parancsok teljesítését kívánja tőlünk. A jézusi boldogságok elhangzása jó alkalom ma, hogy megkérdezzük magunktól: megvan-e bennünk a legalább a nyitottság, a készség, hogy egész földi életünket ne önmagunk csalóka elgondolásaira építsük; ha a Jézustól boldogoknak mondottak közé akarunk tartozni, ne engedjük, hogy rabul ejtsenek az örök bálványok: gazdagság, a pénz mammonja, a szórakozás. Legbenső énünket tartsuk fenn annak számára, aki az igazi boldogság tud lenni számunkra és így sorsunk és boldogságunk lesz az igazi föld, a mennyek országa, Isten maga.
Sólymos Szilveszter OSB