Karácsony előtt
Tornaterem, 2002.december 19.
Karácsonykor Isten gyermekként érkezik világunkba. Nem felnőttként jött hozzánk, hanem gyenge és segítségre szoruló kisgyerekként, aki nem nélkülözheti anyja és atyja segítségét. Megtapasztalja a szeretetet, a támogatást és a gyengédséget. Így nő fel lassan.
Istenhez is csak úgy tudsz közeledni, mint ahogy az anya a gyermekéhez, elővigyázatosan és gyengéden, figyelmesen és szeretetteljesen, s közben elmélkedve a gyermek titkán. Nem ragadhatod meg Istent, hogy hatalmadban legyen. Ismételten csodálkozva kell megállnod, amikor Őt keresed, hogy ráérezz az egészen más Isten titkára.
Egy gyermekhez nem közeledhetünk zajosan, hanem csak csendben. Nem beszélhetünk Istenről hangoskodó szavakkal, hanem csak olyan szelíden és csendesen, mint ahogyan egy kisgyermekhez szólunk. Egy gyermekkel nem folytathatsz okos beszélgetéseket, azokra a szavakra van szükséged, amelyek szívedből fakadnak. Csak úgy találkozol Istennel, ha megnyitod előtte szívedet.
Ha Isten gyermekként jön ebbe a világba, akkor meg akar szabadítani bennünket nagyzási hóbortunktól, hogy mindig erőseknek és önállóaknak akarjunk látszódni és lenni. Jézus figyelmeztet bennünket: legyünk olyanok, mint a gyermek, egyébként nem jutunk el a mennyek országába. A gyermekek csodálkozni képesek. Nyitottak az újra. Tanulni akarnak, ők maguk akarják kikutatni, milyen az élet. Nem csak másokra hagyatkoznak. Magukban is bíznak. Egészen a pillanatnak tudnak élni, anélkül hogy a kényszerektől és az elvárásoktól zavartatnák magukat. Nyitott szívvel közelednek az emberek felé, hátsó gondolatok és előítéletek nélkül. Megérzésükben bíznak. Azt teszik, amire belülről ráéreznek.
A gyermek annak is a jelképe, hogy valami elkezdődhet és növekedhet bennünk; de ugyanakkor az újrakezdés szimbóluma is számunkra. Karácsonykor Isten megadja az új kezdés lehetőségét. Nem tart bennünket fogva életünk története, a múlt sérülései, hibáink és bűneink, rosszul sikerült szavaink és tetteink. Mindig újból kezdhetünk. A múlt nem akadályozhatja meg, hogy Isten bennünk mindent megváltoztasson és megújítson. Nagy Szent Leó pápa karácsonyi beszédében erről így beszél: "Ma újra kezdhetek, mivel Isten gyermekként megszületett bennem." Sohasem késő újra kezdeni.
Karácsonykor arra akarlak bátorítani, hogy rázd le a múlt terhét és megvigasztalódva kezdj újra.
Karácsonykor isteni gyermekről beszélünk. Az isteni gyermek képe útat mutat igaz önmagam számára. Pontosan tudja, hogy mi illik hozzám. Már a gyermekkorában utakat mutatott számunkra, hogy a legnagyobb idegenségben, a legnagyobb szeretetlenségben és a legnagyobb meg nem értettségben, hogyan találunk egy olyan helyet, ahol megfeledkezhetnénk magunkról, ahol egészen azonosak lennénk önmagunkkal, ahol otthon lennénk, ahol Istenben lennénk.
Karácsonykor szeretnélek a benned lévő isteni Gyermekre emlékeztetni, bízik abban, hogy van valami isteni, amely csak általad mutatkozhat meg a világban. Szíved mélyén egy isteni gyermeket hordozol. Ha szívedre hallgatsz, akkor pontosan megérted, mi jó a számodra, mi illik hozzád és mi az, amit csak átveszel, mert mások mondták neked. Csak ha kapcsolatba kerülsz a benned lévő isteni gyermekkel, akkor lesz az életed hiteles, és kap valamit abból a könnyedségből és őszinteségből, amely a gyermekeket jellemzi.
Kívánom, hogy Karácsonykor az isteni Gyermekre nézz, egészen közelhajolva hozzá, hogy megtanulj szerinte élni. És ahogy ez a gyermek növekszik, úgy növekedj Te is bölcsességben, korban és kedveségben Isten és az emberek színe előtt.
Horváth Dori Tamás OSB