Hortobágyi Cirill perjel atya homiliája a pannonhalmi bazilikában
2000 Szilveszterén, az év végi hálaadás keretében
Kedves Testvérek!
Erre az év végi hálaadó imádságra különböző emberek, különböző élethelyzetekből jöttünk össze. Mindannyiunkat az év során más-más gondok és örömek kísértek.
De abban egyek vagyunk, hogy most szeretnénk elcsendesedni, Istenre figyelni, az elmúlt év történéseiről és az eljövendő kilátásairól Istent faggatni.
Most a homilia elején, vázlatosan szeretnénk beszámolni közösségünk elmúlt évéről.
A mi szerzetescsaládunkban elmúlt évben nem volt haláleset.
A Szent Adalbert Otthonunkból az Úr két gondozottat hívott haza: Győrik Anna bencés nővért, és Kalmárné, Olga nénit.
Az idén két új testvérrel ajándékozott meg bennünket Isten, Kristóf testvér június 3-án Tihanyban, Máté testvér augusztus 6-án Pannonhalmán kezdte meg a novicátust.
Emmánuel testvér ünnepélyes fogadalommal, Henrik, Albin Áron és Konrád testvérek egyszerű fogadalommal kötelezték el magukat közöttünk.
Krizosztom testvért Nagyboldogasszony napján pappá szentelte főapát úr.
Hárman fogadalmuk alól felmentve távoztak.
Pannonhalma település plébániáján 37 haláleset, 25 házasság (ebből 8 helybéli); 89 keresztelés (ebből 34 helybéli) történt.
Az elmúlt évre visszanézve összefoglalóan adjunk hálát a tanúságtétel és a szolgálat helyeiért. Házainkért, iskoláinkért, plébániáinkért, minden munkakörünkért ahol az Úr jóságáról tehetünk tanúságot, megfeledkezve önmagunkról, másokért élve.
Az Úr irányítsa mindannyiunk életét és ne engedje, hogy szégyent valljunk várakozásukban.
Kedves Testvérek!
Az egyház Krisztus király vasárnapján ünnepelte az egyházi év végét. A liturgia nem emlékezik meg a polgári év végéről a mai napról.
Mégis valami azt sugallja, hogy az óévet (ne alkohollal vagy) petárdával búcsúztassuk, hanem mérleget készítsünk Isten előtt mit hozott az elmúlt év, mi növekedett benne. Szeretnénk ilyenkor mintegy végigfuttatni előttünk a múltat és megköszönni Istennek mindazt a jót ami sikerült, amit kaptunk;
a töredékest, azt ami nem sikerült, a bűnt pedig Isten elé tartani, hogy irgalmában elvegye tőlünk.
így gondolkodva, miközben azt szemléljük aminek örülünk, ami eredmény volt, újra átéljük Isten minket irányító szerető jóságát. Szinte újra tapasztaljuk, hogy kísért bennünket szent angyalával, újra és újra lendülettel, az újjákezdés ürömével ajándékozott meg. Az elmúlt év szemlélésében jutunk közelebb saját életünk titkához. Miközben felidézünk konkrét élményeket éljük át kik is vagyunk, mi is a lényeg életünkben.
Mi itt a bazilikában, majd éjszaka is, mint annyi helyen máshol templomokban csendes vigiliás-virrasztó imádságot fogunk tartani. A templomokon kívül trombiták szólnak, tűzijátékot tartanak több helyen...
Az évezred fordulóját van aki zajjal, van aki csendben várja.
Az antik világban, a rómaiak, a germánok, lármával próbálták elűzni az ártó, gonosz hatalmakat. Talán aki ma ezen az éjjelen petárdát robbant nem is gondol rá. Lehet, hogy ő is az ellenséges erőktől érzett félelmét akarja legyőzni? Kérdés, hogy sikerül-e? Ez-e a módja?
Mi inkább a csendben akarjuk az idő titkát megérezni, az újévet hallgatva, figyelve közel engedni magunkhoz. Mert a csöndben rájövünk, hogy az időt nem tudjuk megfogni, feltartóztatni. A régi távozik és az új jön minden pillanatban. Az új érintetlen, hamisítatlan, tiszta. Igaz, még nincs verete, de hordozza az ígéretet, hogy minden jobbra fordul, hogy új lehetőségek adatnak.
Amikor majd éppen éjfélkor a bazilika harangjai az ezredfordulót jelezve megkondulnak, kérjük az úrtól, hogy az új évünk áldott legyen, jobb legyen mint az elmúlt, hogy tudjuk elölről kezdeni és jól végezni amit az elmúlt évben elrontottunk.
De maradjunk még az időnél.
Gondoljunk most az év váltásának a pillanatára, arra a másodpercre amely épp az ezredforduló. Abban a pillanatban a múlt és a jövő együtt van.
Iyen élményem lehet minden pillanat, ha tudatosan vállalom csöndjét.
Így a csöndben egészen a pillanatnak élek. Itt sejthetem meg hogy idő és örökkévalóság együtt van. Ez az idő legmélyebb titka. Maga az örökkévalóság tör be az én időmbe és látogat meg a magasságból felkelő. Menny és föld, Isten és ember, idő és örökkévalóság van együtt.
Angelus Silesius írja ezt le csodálatosan:
Az idő örökkévalóság, és az örökkévalóság idő.
Én magam is örökkévaló vagyok, ha a csöndben elhagyom az időt,
ha Isten eljön és magához emel. (szabad fordítás)
Testvérek! Most ezredfordulót ünneplünk. Mégis, talán itt és most, nincs értelme a nagy számvetésnek: mi az ezer év tanúsága!?
A lényeg, hogy bennünk is forduljon, változzon aminek változnia kell. Mi magunk változzunk!
Reménykedjünk, hogy Isten jóra fordítja bennünk azt ami az elmúlt évben nyomasztott.
Bízzunk abban, hogy Isten áldó keze az újévben is hordoz és vezet bennünket. Tekintsünk bátran önmagunkba, szívünk mélyére és lássuk meg azt a képet amelyet Isten álmodott meg rólunk. Kérjük Őt, hogy napról napra tisztábban bontakoztassa ki rajtunk testvérünk, Krisztus képmását.
Ámen.
Forrás: A.Grün: Weinachten - Einen neuen Amfang feiern