Pannonhalma,
2004.05.02.

Krisztusban kedves testvéreim,

ma, a húsvéti szent idő negyedik vasárnapján a Jó Pásztor vasárnapját ünnepeljük  - az evangéliumban minden esztendőben a Jópásztor-Jézus tanítását halljuk -, s az Egyház arra kéri tagjait, hogy ezen a napon imádkozzanak papi és szerzetesi hivatásokért. Mi is ezt tesszük most, föltekintünk a Legfőbb Pásztorra, Jézusra, s azokra a pásztorokra, akiket ő hívott és küldött személyesen a pásztori munkára, s akik példaképei a mai pásztoroknak, s végül  imádkozunk azért, hogy hívjon ma is pásztorokat, hogy szóljon személyesen sok fiatal férfinak és nőnek, hogy vállalják a pásztorságot, hogy álljanak be bojtárnak a nyáj mellé.

1. Az evangéliumi perikópát Jézus jópásztor-beszédét követően olvashatjuk János evangéliumában. Magában a beszédben tanítását halljuk a Pásztorról, aki nevükön szólítja juhait, s azok ismerik hangját; a Pásztorról, aki az ajtón megy be, s aki vezeti nyáját; a juhaiért életét adó Pásztorról, aki a juhok számára maga az ajtó, s hogy ez a Pásztor maga Jézus.

S most, a templomszentelés téli ünnepén, magában a  templomban veszik körül Jézust a zsidók, s akarják színvallásra  kényszeríteni: "Ha te vagy a Messiás, mondd meg nyiltan!"  Erre az egyértelmű, világos kérdésre adja Jézus az evangéliumban elhangzott választ, amelyet így vezet be: "Mondtam már nektek, de nem hiszitek", majd így fejez be: "Én és az Atya egy vagyunk."

Isten az Atyám  - fordíthatjuk le a hívő zsidók nyelvére a szavakat -, tehát csak én lehetek a Messiás. Isten - ahogy a zsoltárban imádkozzátok, s ahogy a prófétáknál olvassátok - népének pásztora, tehát én is pásztora vagyok népemnek, az enyémek a juhok. De a Messiást halálra adják, mint a leölésre szánt bárányt, én vagyok tehát húsvéti Bárányotok. De mindezt csak az én juhaim hiszik, "akik hallgatnak szavamra és követnek engem". Ezt a tanítást értette meg egész mélységében János evangélista, amikor a Jelenések könyvében ott látja a nyájat a Bárány trónja körül, a nyájat, amelyet  ő legeltet, élő vizzel itat, s letöröl a szemekről minden könnyet.

2. Fölnéztünk, testvéreim, Jó Pásztorunkra és húsvéti Bárányunkra, most vessünk egy pillantást az első pásztorokra, az apostolokra, akiknek a tetteit és igehirdetését olvassuk a húsvéti vasárnapok olvasmányában. Az eddigi vasárnapokon Péterrel találkoztunk, hiszen ő kapta az első és legfőbb pásztori küldetést: "Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat!" De mindig vele voltak az apostolok is, akik osztoztak vele a feladatban, s osztoztak az ahhoz kapott kegyelemben.

A mai olvasmányban Pál és Barnabás életének tükrében látjuk a pásztor küldetését, sorsát, és látjuk az igazi pásztor lelkületét. Küldetését, amely itt a pizídiai Antiochiának zsinagógájába vagy Ikóniumba szól; látjuk sorsukat, hiszen elűzték őket éppen a vallásos asszonyok és az előkelő férfiak, s látjuk a lelkületüket, amikor mindezek ellenére is tovább hirdették az evangéliumot, sőt öröm és a Szentlélek töltötte el szívüket.

A pásztor és a pásztorok öröme... Mi lehet ez az öröm? Annak az öröme, hogy Isten meghívta őket, mindegyiküket külön-külön, a legszemélyesebb módon. Annak az öröme, hogy a pásztor küldetését kapták, így a Jó Pásztor

messiási küldetésében részesülhettek. Annak az öröme, hogy pásztori feladatuk teljesítése során talán szenvedhettek is Krisztusért. Annak az öröme, hogy majd ott állhatnak a Bárány trónja körül, aki őket is legelteti, őket is forráshoz vezeti, az ő könnyüket is letörli.

3. Hatalmas látomásba tekintettünk, testvéreim, amely a Jópásztor tanításától: "Juhaim hallgatnak szavamra", az első pásztorok dicsőséges és szenvedő örömén át elvezettek bennünket a Bárány trónjáig, ahol a nyáj már nem éhezik és nem szomjazik többé.

De óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: mi lesz a nyájjal, ha elfogynak a pásztorok? Mi lesz, ha a fiatalok nem hallják meg a hívó szót: "Jöjj,. kövess engem", s nem hallják meg a küldő szót: "Legeltesd juhaimat"? Mi lesz, ha nem kérjük, vagy nem tudjuk igazán őszintén kérni az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába, a Jó Pásztort, hogy hívjon nyájához pásztorokat? 

Kínzó kérdések, amelyek el akarják rontani örömünket. Kínzó kérdések, amelyek esetleg bénítóan hatnak ránk. Kínzó kérdések, amelyeket talán éppen azok nem hallják meg, akiket megszólított és meghívott már az Úr, de akik ezt a hívó szót, az isteni szót sem akarják meghallani. De éppen, mert kérdések kínoznak, kell még erősebb hittel, még nagyobb bizalommal és reménynyel imádkozni pásztori hivatásokért: Könyörülj, Uram, népeden!

II. János Pál szavaival "bizalommal fordulunk hozzád, Isten Fia, irgalmas és szent Urunk. Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek téged. Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál." Ámen.

Bánhegyi Miksa OSB