Szeretett Testvéreim!
Ezzel a rövid imával kér áldást a Húsvét örömhírét éneklő diakónus a püspöktől, ezzel az imával kértem most magamnak is segítséget, hogy megfelelően tolmácsolhassam számotokra Húsvét örömét. A befogadásának feltételei vannak, csupán kettőt emelek ki: emberi tapasztalatra és a hagyomány ismeretére van szükségünk. Húsvét örömét az sejti és érti igazán, az vevő rá mondjuk ma, aki élő kapcsolatban van saját emberségével, saját mélyeivel és tudja, hogy mi történik szívében. Aki együtt él szenvedéseivel, magányosságával és azt maga előtt sem akarja letagadni azt. Az érti meg, akinek szívében vágyak élnek, aki csalódott már, aki szenved, az aki éhezi és szomjúhozza a teljesebb igazságot, aki a mindennapi kenyér küzdelmén túl életéért küzd. Az, akinek lelke éppen be nem teljesedett vágyai következtében nem csak erre az életre, hanem az Isten ígéretére, a teljes és örök életre nyílik. Isten Húsvétja azé, aki tudja, hogy szeretetünk vágyát ember be nem töltheti.
"Hogy mi a húsvét, azt itt a földön, a szenteket kivéve, egyedül az önmagára ébredt meghasonlottság, egyedül a bűnbánó és Isten békéjére szomjas szív sejtheti meg. "Az embernek (szívet melengető) csend kell, és hideg tumultust adnak neki"-írta Simone Weil Hogy ki részesülhet a húsvét "szívet melengető csendjéből", személy szerint lehetetlen megnevezni. Egy bizonyos: senki sincs kizárva belőle." (Pilinszky János ) Fontos, hogy senki sincs kizárva, mindenki hivatalos a Bárány lakomájára.
A másik feltétel: az érti meg szívével és markolja meg értelmével is a húsvéti üzenetet, aki olvassa Isten szavát, a teljes biblikus hagyományt és érzéseit, gondolatait megtanulta a Biblia szavaival kifejezni.
Együtt ünneplő húsvéti közösségünk boldognak mondhatja magát, hiszen három napon át megmártózhatunk az üdvösség bibliai fürdőjében, szívünkbe íródnak kifejezései, tudunk és merünk örömről és reményről, szenvedésről és halálról, kétségbeesésről és bűnről és mindarról, ami sajátosan emberi, ami sajátosan isteni beszélni.
Az Exultet sem akar mást, mint szívünkbe akarja ujjongani e legszentebb Éjszaka üzenetét: "a láthatatlan és mindenható Atyaistent, és egyszülött Fiát, a mi Urunkat, Jézus Krisztust a szív és a lélek minden érzésével és zengő dalával áldjuk. Jézus lerótta helyettünk az örök Atyának mindazt, amivel Ádám tartozott, s az ősbűn zálogát kiváltotta szent vérének árán. Mert abban áll a húsvét ünnepe, hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk, s az ő vére lett a szent jel hívő népe házain." Ezért sokszorosan áldott ez a szent Éjszaka, még Ádám vétke is szerencsés volt, mert Isten mindezeknél hatalmasabb szövetségi hűségét és szeretetét közénk, a földre vonzotta. Ezt a hatalmas és túláradó szeretetet ünnepeljük, szeretett Testvéreim, most ezen a legszentebb éjszakán. Jézus üres sírja volt tanítványainak az a jel, amelyből elkezdték lassan megtanulni, hogy Isten szeretete az ősi és örök emberi szakadást, meghasonlottságunkat és a bűn okozta elidegenedést, a tömeg rideg tumultusát is Jézusban, a Fiúban áthidalta és így már szabad utunk van az Atyához. Az Atya ígéretei Jézusban beteljesedtek. Jézus feltámadásában a teremtés, az ember újjáteremtése elkezdődött. Jézus sírjából, halálból új fény, mindenkire ráragyogó fényesség támad, és ezt a fény átjár, láttat, életet fakaszt.
Ünneplésünk módja, liturgiánk szavai, jelei olyanok, mint egy hatalmas és többszintes útkereszteződés, amely hatalmas szakadékokat ível át, összeköt távolit és közelit, eget és földet, magasságot és mélységet. Isten nagyszerű tettei az ünnep szimbólumaiban emlékezetbe idéződnek és MA is megtörténnek. A "teremtett világ sóhaja és vajúdása" Jézus feltámadásban kap választ, benne kezdődik az újjáteremtés. Nekünk személyesen akkor kezdődött, amikor a keresztségben az új Ádámhoz, Jézus Krisztushoz kötődtünk és bennünket is megajándékozott az újjáteremtett/húsvéti Ádám tulajdonságaival, arcvonásaival. Krisztus egyháza ősidőktől készül erre az éjszakára, a hitújoncoknak a keresztségben, vízben és Lélekben új életet közvetít, a megkereszteltekkel pedig megújíttatja, emlékezetbe és tudatba hívatja keresztségüket, annak örömét és következményét egyaránt. Húsvét öröméneke így összegzi ezt: "mert mit sem érne földi életünk, ha a megváltás ránk nem árad."
Ennek az éjszakának gyümölcsei, ajándékai:
"Az éjszaka úgy ragyog mint a nappal, új világosság támad boldogságomnak éjén." Száműzi vétkünket, lemossa a bűnt. A bűnbánóknak ártatlan szívet ad, a szomorkodóknak vigaszt kínál. Távol űzi a gyűlölködés átkát, meghozza a békés egyetértést, még a zsarnok gőgjét is fékezi." Milyen jó lenne, ha e szent éjszakán közösségünk ajándékba kapná a feltámadott Úrtól azt, amiért olyan gyakran imádkozunk a szentmise kánonjában: "hogy ezután már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki értünk meghalt és feltámadt... Ezért, Urunk!
"Adj erőt mindnyájunknak, megkeresztelteknek, akik az Úr asztalához járulunk, hogy valamennyien... örömmel és bizakodással járjuk életünk útján, hitet és reményt sugározva magunkból."
"Nyisd meg szemünket, hogy észrevegyük, ha valaki gondokkal küzd, adj ajkunkra vigasztaló szavakat, ha elmagányosodott és reményvesztett emberekkel találkozunk."
Adj bátorságot, hogy tettekkel segítsük szegény, vagy elnyomott testvéreinket. Tedd egyházadat az igazság, a szabadság, az igazságosság és a béke otthonává, hogy új reményt ébresszen minden emberben."
"Nyisd meg szívünket a körülöttünk élő emberek iránt, hogy szeretettel megosszuk bánatukat és aggodalmaikat, reményeiket és örömeiket, és utat mutassunk nekik az üdvösségre."
Föltámadt Úr, Jézus Krisztus!
Taníts meg minket tanítványaidként élni!
Várszegi Asztrik