Pannonhalma, 2003

Húsvét- Vigilia

Krisztus feltámadott! Valóban feltámadott!

E szent éjszaka örömhíre ez.

Szeretett Testvéreim Mindannyian!

Ujjongunk és örvendünk, a húsvéti gyertya lángja eloszlatta szívünk sötétségét. Mivel az ember csak szívével lát jól, szívünkkel látjuk és fogjuk fel húsvéti fényében mindazt, amit jelek, szimbólumok számunkra közvetítenek.

A jelek: a kereszt, a sír, a húsvéti üres sír. Beteljesedett mondta az Úr Jézus utolsó szavával. Beteljesedett és ezzel kinyílt, feltárult végleg, beteljesedett Isten szeretete rajtunk Jézus Krisztus a hű szolga, a Fiú által.

A kereszt és a sír: Jézus földi útjának befejező szakasza e kettő: az erőtlenségé, az önátadásé, a halálé és a sírba tételé, ugyanakkor az erőé is, hiszen Isten Jézust, engedelmes Fiát a keresztről és a síron át magához ölelte és jobbjára ültette és dicsőség ruhájába öltöztette.

Húsvét fényében és örömében értjük ezt mi keresztények, csak a hétköznapokban nehéz, akkor nem akarjuk sem érteni, sem elfogadni, hogy a mi utunk sem lehet más. A Jézust követők sorsközösségben vannak Urukkal, az ő élet- és létezésmódjuknak jelei is a kereszt és a sir, hiszen üdvösségünkre csak úgy juthatunk, ha magunkhoz öleljük a keresztet és ha naponta haljuk meg napi halálainkat.

Jézus Krisztus egyháza, a meghívottak közössége e jelek kirajzolta úton halad, ahogy a II. Vatikáni zsinat egyházról szóló tanítása megfogalmazza: "Az Egyház "a világtól elszenvedett üldözések és az Istentől kapott vigasztalások közepette járva zarándokútját," az Úr keresztjét és halálát hirdeti, amíg el nem jön (vö.1Kor 11, 26). Megerősíti azonban a föltámadott Úr ereje, hogy külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőzze, és az Õ misztériumát jóllehet árnyékszerűen, mégis hűségesen kinyilvánítsa a világnak, míg végezetül teljes világosságában megmutatkozik."

Jézushoz az kapcsolódhat, aki átéli és megérti a meghívás és követés mély érelmét. Tanítvány az lehet, aki felveszi keresztjét és követi a Mestert az önkiüresítés mindig fájdalmas keresztútján, vállalja a mindennapok kis halálait, majd elfogadja az utolsó, az életet lezáró halált is, hogy búzaszemként a földbe hullva Isten megsokszorozza és teljessé tegye az ellobbant "egy-szem" életet.

Jézus példáján láttuk és élhettük meg azt, ami a mi sorsunk is.

E Szent Három Napon gyorsan pergő események és még gyorsabban zajló belső történések tanúi és átélői vagyunk a jelek, szimbólumok, saját hitünk és szívünk valóságában. Az történt, amit az első tanúk, az apostolok láttak és hallottak, amit tettek: mi is az élet igéjét, magát az ÉLETET hirdetjük szóval és jelekkel:

Láttuk az Urat nagycsütörtökön itt a mi vacsoratermünkben, amint tanítványai lábát mosta és megtapasztalhattuk önzetlen szolgálata örök példáját, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk egymással. Merünk-e így cselekedni?

Láttuk mozdulatait, amelyekkel szeretetének legnagyobb jelét, saját testét és vérét hagyta ránk. Készek vagyunk-e a másikért - ha kell - megtöretni életünket?

Együtt voltunk a Golgotán, láttuk őt a fájdalmak férfiát és lélekben együtt szenvedtünk Urunkkal, amint  felemeltetett a keresztre, meghalt.

Tudunk-e legalább időnként valamit önmagunkból Istennek és a felebarátnak adni?

Hódoltunk a kereszt előtt, a halál és a győzelem jelénél, amelyen az élet halni szállt, hogy halálával legyőzze a halált, a mi halálunkat is.

Ma este megáldottuk a tüzet, a húsvéti tűz jelét, erről gyújtottuk meg húsvéti gyertyánkat, saját életünk húsvétjának kicsiny gyertyáit. Isten elevenítő Szavának erőterében meghallgattuk a világ teremtésének és még csodálatosabb újjáteremtésének történetét, hallottuk a választott nép egyiptomi megmenekülésének történetét, amely előképe annak ami a Jézusban hívőkkel történt és folyamatosan történik. Mi, akik itt ünneplünk a keresztség révén reményben már átjutottunk a halálból az életbe, a sötétségből a világosságra, szabaddá nyilváníttatunk a bűntől, ha azzal magunkat újra be nem szennyezzük.

A jelek és szimbólumok ismétlődnek, ahogy az élet is megújul. Hívő közösségünkhöz most új testvérek kapcsolódnak a keresztény élet bevezető szentségei: a keresztség, a bérmálás és az eukarisztia kiszolgáltatása révén. Krisztus teste az egyház, a mi közösségünk új tanítványokkal bővül, hogy ők is e szent éjszakán fényt és új életet kapjanak, hogy a feltámadott Úr megvilágosítottjaiként és szeretett tanítványaiként mostantól már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki meghalt és feltámadott értük, a mi Urunknak, akié a dicsőség és a hatalom mindörökké.

Ámen.

Várszegi Asztrik főapát