Pannonhalma, 2002.
Kigyúlt az adventi koszorún az utolsó gyertya fénye, teljessé vált a fénykör, beteljesedéséhez közeledik a várakozás. De kérdés, én személyesen közelebb jutottam-e a teljességhez? Az én várakozásom is beteljesedik karácsony ünnepére?
Az ünnep felé vezető lépéseinket Izajás próféta szavai kísérték: ő szólt a sötétségben felragyogó fényről és az Úr féltő szeretetéről, amely Gyermeket ajándékoz nekünk, ő vigasztalta meg szívünket az Úr örökké megmaradó igéjével.
Izajás könyvének 52. fejezetében így olvassuk a Próféta igehirdetését: kelj fel a földről, verd le magadról a port, öltsd fel a dicsőség köntösét, húzd ki a fejedet a kaloda szorításából. Mert a megváltásra váró embert - engem is, téged is - a föld húzta le magához, az piszkolta be porával, az kötötte magához az ember testét és lelkét bilincseivel. A föld ebben az értelemben az Istenről való megfeledkezést
jelenti, a földi szeretet elhidegülését, a föld a bűn szennye, a föld a szenvedélyek béklyója. Földhözragadtak lettünk mindannyian.
Az ádventi gyertyafényes esték ebből a földhözragadtságból ébresztgetnek bennünket: De nem elég csak meghallani a szót, nem elég csak felemelni szemünket a fény felé. Föl kell emelkedni erről a földről, s ez nem könnyű. Ha elesel játék közben, pláne ha úgy gáncsoltak el, milyen keserves sokszor felkelni. Egy hosszabb lázas betegség után milyen gyötrelem újra lábra állni. Ha megszokta lábad a
koloncot, milyen nehéz megtenni az első lépéseket.
De talán meg is tetted már az első lépéseket, megtisztítottad a lelkedet a bűntől, elkészítetted a szeretteidnek szánt, magad barkácsolta ajándékot, talán igyekeztél megszabadulni valamely rossz szokásodtól. Talán megtetted azt, ami tőled telik. De a négy gyertya a teljességre hív, az ünnep közeledte a beteljesedésre. S ehhez nem elég az elmélyült hangulat, nem elég a csönd, nem elég a szívből jövő ének és imádság.
Ennek a negyedik gyertyagyújtásnak ez a nagy örömhíre: nekem csak akarnom kell, énrám csak az első lépések várnak, a beteljesedést, a teljességet Isten adja. Azt mondja az Úr Izajás próféta szavával: Azon a napon megérti majd népem, hogy én magam mondom, íme, itt vagyok. Mintha csak azt mondaná: Itt vagyok prófétáim szavában, itt vagyok a gyertyák ragyogó fényében, a dicsőséget és békét hirdető angyalaim szárnysuhanásában, itt fekszem a jászolban, a pásztorokra várok a betlehemi éjszakában. Itt vagyok a földön, azon a földön, amely téged is oly sokszor magához alázott. Most én alázom le magamat a földre, teérted, testvéreidért, az emberért..
Íme, itt vagyok, mondja az Úr.
Bánhegyi Miksa OSB