Kedves fiúk, testvérek,
Biztosan feltettétek már magatoknak a kérdést: valóban eljött a három király? Valóban Gáspárnak, Menyhártnak és Boldizsárnak hívták őket? Melyik országokban uralkodtak? - Ha most figyeltél az evangélium felolvasásakor, hallhattad, szó sincs királyokról, pláne nem háromról. Máté evangélista csupán a csillagok járását ismerő bölcsekről beszél.
De melyik csillagról van szó? Ma is dolgoznak csillagászok azon, hogy megtalálják azt az égi jelenséget, amely elindíthatta ezeket a csillagászokat, s így bizonyítani tudják az evangéliumi történet igazságát; vagy éppen bebizonyítsák , hogy nem történt semmi rendkívüli, s ezzel megcáfolják azt.
Pedig nem erről van szó. Szent Máté az elbeszélésével a prófétai látomások beteljesedését fejezi ki, mint amilyet most hallottunk Izaiás prófétától: csupa fény és ragyogás - népek és királyok - fiúk és lányok - arany és tömjén.
Mert ez a mai ünnep titka: Isten Fia emberként született meg egy kis falucskában, de ez a születés isteni fénybe borította a világot, a világosság - Világosság a Világosságtól, imádkozzunk a Hiszekegyben - egy jászolhoz hívja és vezeti el a nemzeteket.
Látjuk-e még ezt az isteni fényt? Vagy elvakítanak bennünket is az emberi fények? Évezredeken át tudta az ember, hogy az égi “világítók”: a Nap. a Hold és a csillagok az isteni Világosságot jelentik a világnak, s velük szemben az emberi fények, a tűzrakás a barlang szájánál, az olajmécses és a gyertya csak gyarló visszatükröződései az égi fényeknek. Még Babits is tudta, hogy “a villany a földi, a csillag az égi, a villany az új, a csillag a régi”.
De a XX. és a XXI. század embere már szemetet csinált a fényből is. a fény szemétdombjai borítják el világunkat. Meg tudjuk különböztetni az igazi fényt ettől a villódzó szeméttől? Vagy hagyjuk magunkat elvakítani, ahogy hagyjuk magunkat megsüketíteni is?
A vakációban karácsonyt és Szilvesztert ünnepeltetek. Kérdezzétek meg magatokat és feleljetek is a kérdésre őszintén: a karácsonyfán égő gyertya pislogó fénye, vagy a szilveszteri éjszaka hisztéria-fényei voltak-e a szemetekben és a szívetekben erősebbek?
Persze nem csupán a fényekről van szó. Lustiger párizsi bíboros-érsek karácsonyi beszédének mondatai bejárták az egész világ sajtóját. A fiatalokhoz szólt szenteste: “ Ne igyátok le magatokat! Ne szedjetek kábítószert! Ne csináljatok hülyeségeket! Öleljétek meg a szüleiteket!”
Milyen utakra vezeti a világ ifjúságát korunk sok hamis fénye, csábító útjelzője, ha szinte könyörögnie kell a főpásztornak, hogy legalább egy estén, ezen a szent estén járjanak az igaz úton.
A bölcsek útra keltek, vállalták az utat a csillag vezetése mellett. A amikor elbizonytalanodtak, akkor kérdeztek: megkérdezték az uralkodó Heródest. Aztán újra mentek, megtalálták a Gyermeket, majd isteni figyelmeztetésre más úton ugyan, de visszatértek hazájukba.
Heródes nem tudott semmiről. Ott élt a közelben, abból a népből származott, mint a Messiás, de nem tudott semmit. S mivel aljasan gyilkolni akar, s majd gyilkol is, szívében vaksötét uralkodik a csillag fényében is.
A főpapok és az írástudók tudták, hogy a Betlehemből kell jönnie a Megváltónak, s ha kérdezték őket, mint most is, meg is mondták, de nem tettek egy lépést sem. Sötétbe borult az értelmük, mert ismerték az igazságot, de nem éltek az igazság szerint.
A mai ünnep, az Úr megjelenésének ünnepe arra szólít fel mindannyiunkat, hogy nézzünk magunkba: a sötétség vagy a világosság milyen fokán állunk? Tudjuk-e hogy a világnak csak egyetlen világossága van: Krisztus? Meglátszik-e életünkön az a tény, hogy évről-évre találkozunk Betlehem csillagával?
S hogy elindulunk-e azon az úton, s kitartóan járunk-e rajta? Tudjuk, nehéz ez az út, mi is elbizonytalanodunk; merünk-e ilyenkor kérdezni? S ha visszatérünk, mert vissza kell térnünk, merjük-e hirdetni: Láttam Betlehem csillagát, láttam a világ Világosságát!