Szentbeszéd a pannonhalmi bazilikában,
2003. január 19-én, a 9 órai szentmisén.
(Jn  1,35-42)

Krisztusban kedves Testvéreim!

         Amikor szerdán, - erre a beszédre készülve, - elolvastam  a mai evangéliumot, az első gondolatom az volt, hogy mennyire ismerős ez. - Lehet,  hogy nektek is így tűnt most.  Így lehet, > mert többször olvastátok a Szentírásban, > mert nagyon hozzá tartozik az elmúlt hetek gondolatához, pl. Jézus kinyilvánításához, amiről vízkereszt és Jézus megkeresztelésének ünnepe szól, s ezért volt az egyik hétköznapon is pont ez az evangéliumi szakasz, > de még arra is gondolhattatok, hogy minden szentmisében az áldozás előtt, mikor a pap felmutatja a Szentostyát, részben ugyanezeket a szavakat halljátok.

         Dehát ennyi észrevétel elég lehetne? Természetesen nem! Meg kell gondolnunk, hogy mit mond Jézus, miért mondja, sőt azt is, hogy nekünk mit, hogyan és miért mond.

         Természetesen most, itt nem fogjuk részleteiben végigelemezni az evangéliumot, csak egypár dolgot nézzünk meg.

         Mennyire fontos volt Szent János apostol életében ez az esemény, hogy még kb. 70 év távlatából is, emlékezik az időpontra: "ez a 10. óra körül volt", vagyis d.u. 4 óra tájban.

         Én azt is jelentősnek tartom, hogy Jézus a 2 tanítványnak szinte ügyetlenül feltett kérdésére nem helymegjelöléssel válaszolt, hogy hol lakik, vagy még inkább: nem utasította el, hogy ne zavarják most... Hanem tudván az apostolok szándékát, mármint, hogy nem levelet akarnak neki írni, válasza volt: "jöjjetek, nézzétek meg."  "Aznap nála maradtak", nyilván azt jelentheti, hogy sötétedésig hallgatták a Mestert. - Beszélgetésük egyik eredménye az volt, hogy András a testvérét Jézushoz vezette, aki új nevet adott neki: "Péternek fognak hívni!"

         Miért is néztük meg kissé jobban az evangéliumot? Hogy halljuk meg:  mit mond itt nekünk?

    Meghalljuk-e? megértjük-e? Tudunk-e úgy felelni, mint az olvasmányban a gyermek Sámuel? "Szólj Uram, hallja a te szolgád!" (1Sám.10,18) - Megértjük-e, ha nem közvetlenül, hanem más ember szavával, esetleg örvendetes, vagy keserű eseményekkel, fájdalommal, betegséggel, megnemértéssel szól hozzánk? - Bizony, nem mindig értjük meg!

         Megtaláljuk-e Jézust? Hol lakhat? Templomban? Természetben? Eseményekben? Pl.: csapásokban? Ünneplésekben? Örömben? Bánatban? Embertársainkban? A szenvedőkben?... Bizony Testvéreim bármely helyen, bármely időpontban találkozhatunk Vele, szólhat hozzánk, csak vegyük észre Őt!

         De mit tegyünk, ha nem halljuk, nem látjuk, nem értjük az Urat? Akkor mi szóljunk Hozzá!  Kérjük, hogy legyen fülünk, szemünk, értelmünk. - Emlékezünk a gyermeke gyógyulását kérő apára a Szentírásban? Jézus így felelt: "Ami a lehetőséget illeti, minden lehetséges annak, aki hisz." Erre a fiú apja (könnyek között) fölkiáltott: "Hiszek (Uram), segíts hitetlenségemen!" (Mk 9,23-24)

         Mi is meg akarjuk hallani Istent, meg akarjuk tenni, amit kell, s ha gyöngének érezzük magunkat,  kérjük az erőt, kérjük a táplálékot, mindent, ami szükséges az örök életre vezető földi élethez.  Ámen.

Solymosi Damján OSB