Krisztus a testvérben

Fidelis Ruppert OSB - Anselm Grün OSB
Krisztus a testvérben

 

Minden keresztény vágyik arra, hogy találkozzon Krisztussal. Ezt szeretnénk megtapasztalni az eucharisztiában, a evangélium szavaiban, a személyes imádságban. Szent Benedek azonban egy még konkrétabb és közvetlenebb módot ajánl: a testvérek közösségét. Hogyan szólhat hozzám Krisztus az engem körülvevő embereken keresztül? Hogyan válhat üzenetté a nehéz testvér? Hogyan kerülhetek közel a mindannyiunkban ott élő Krisztushoz az elfogadás és a megbocsátás által? Nap mint nap emberek vesznek körül minket. Váratlan találkozások, könnyed vagy épp nehéz beszélgetések, közös munkák és tartós együttélések - ha megtanuljuk Szent Benedek által felfedezni Krisztus valóságát ezekben a helyzetekben, akkor saját spirituális utunk új vidékekre vezet el minket.

A testvériességet mint az emberek egymás közötti horizontális kapcsolatát nemegyszer szembeállítják az embernek Istenhez fűződő vertikális kapcsolatával, gyakran azt a látszatot keltve, mintha a korábbi korok keresztényei kereszténységüket elsősorban a tiszta istenkapcsolatban látták volna, míg napjainkban végre rájöttünk: Krisztust az embertársban kell felfedeznünk és szolgálnunk.

A könyv I/2.c. fejezete: A nehéz testvér

Az alábbi feladatlap segít átgondolni az alábbiakat:

• hogy is vagyok a "nehéz testvérrel"?
• mit tanulhatok tőle?
• mit tanulhatok magamról?

Előzetes olvasmány: II. Krisztussal találkozni a testvérben, 1. Szent Benedek tanítása

1. A napi vendég

Szent Benedek számára a vendégek mindig a Krisztussal való találkozás lehetőségét hordozzák: “Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust”. Mi is nap mint nap találkozunk vendégekkel, akik egy időre belépnek az életünkbe, hatnak ránk, majd továbbmennek. Lehet, hogy még csak nem is beszélgetünk velük, egyszerűen csak látunk valakit a buszon, az utcán, a boltban a pénztárnál várakozva. De a vendég lehet egy nagyon jó ismerős, akivel rendszeresen találkozunk: egy barát, egy nem velünk együtt élő rokon, egy szomszéd vagy egy munkatárs. Bárki is legyen a “vendég”, tekinthetünk rá úgy, mint akiben Krisztussal találkozhatunk, akiben maga Isten szólhat hozzánk.

A nap végén tekintsünk vissza, emlékeinkben keressük meg a nap “vendégét”!

1. Ki az, aki ma vendégként belépett az életembe?
2. Milyenek voltak vele kapcsolatban az első benyomásaim, érzéseim, gondolataim?
3. Mi az, amit kaphatok/tanulhatok tőle? Mivel ajándokozott meg?
4. Mi az, amivel én tudtam/tudom megajándozni a vendégemet?
5. Mit indít el bennem ez a vendégség?

Végül adjunk hálát Istennek ezért a vendégségért, a találkozásért!

2. Vendégek az életemben

Ha több időnk van, akkor átgondolhatjuk, kik voltak eddigi életünkben a fontos vendégek.

• Kik ők, hol találkoztunk, melyek a benyomásaim róluk?
• Most hogy vagyok velük? Tartósság vált a kapcsolat?
• Mi az, amit kaptam, illetve adtam ezekben a “vendégségekben”?
• Van-e dolgom most valamelyik vendégemmel?

 

9. (Antal 9.)

Ismét ő mondta: „Felebarátunktól függ életünk és halálunk. Hiszen ha testvérünket megnyerjük magunknak, Istent nyerjük meg, ha viszont megbotránkoztatjuk testvérünket, Krisztus ellen vétkezünk.”

99. (Agathón 17.)

Ugyanez az Agathón abba mondta: „Sosem adtam szeretetajándékot, de az, hogy adtam és kaptam bármit, szeretetajándék volt számomra, mert úgy véltem, hogy az, ami testvérem javára válik, gyümölcsöt hozó munka.”

354. (Törpe János 39.)

Azt mondta Törpe János abba: „Nem lehet felülről lefelé házat építeni, hanem csak az alaptól felfelé.” Azt kérdezték tőle: „Mit jelent ez a mondás?” Erre azt felelte nekik: „Az alap a felebarát, hogy őt nyerd meg, s vele kezdjed. Rajta függ ugyanis Krisztus összes parancsa.”