Nagyszombat

Nagyszombati gondolatait Leavy Matthew emeritus apát úr (Woodside-i perjelség, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) mondja el nekünk:

Nézzétek meg a Pannonhalmi Főapátság online kiállítását a Húsvéti Szent Három Napról! Válasszátok ki azt a három nagyszombathoz kapcsolódó képet, amely leginkább megérint benneteket! Meséljetek arról, hogy miért azok a kedvenc képeitek!

 

Krisztus keresztje a legfontosabb keresztény szimbólum. Megtaláljuk a templomok tornyán, nagyon sok keresztény háznál ott található a hitvesi ágy felett, a falon, de számos családnál ott függ a családi asztal közelében vagy az előszobában. A köztereken is gyakran elmegyünk mellette: falu határában, fordulókban, főtereken. A szentmisében is találkozunk vele: keresztet vetünk magunkra, kihelyezzük az oltár közepére, magunkkal visszük a körmenetre, vagy kiállítjuk az oltár közelében egy hosszú rúdra erősítve. A ministránsok nyakában is sok helyütt kereszt van. Nagypénteken csókkal vagy leborulással tiszteljük. A kereszt hitünk szép jele, mert Megváltónk, Jézus, a kereszten váltotta meg a világot. Magával vitte a keresztútra, segített neki Simon, aki Sándor és Rúfusz apja volt. Aztán rászegezték Jézus testét a keresztre, és jól tudjuk, hogy amikor levették róla és édesanyja ölébe helyezték, akkor
már elő volt készítve az a sír, ahonnan feltámadt az új életre. Megváltónk a kereszten halt meg és azon szerezte meg nekünk az üdvösséget, az új és örök életet. Ezért mondjuk azt, hogy a kereszt egyik oldala „vérrel áztatott”
oldal, a másik pedig virágokkal teli életfa, amelyen új élet fakad. Ezért díszítjük azt virágokkal, amelyek az életnek a jelképei. A virágok a kereszt hátán ezt az új életet jelképezik.
A kreatív játék, amit készítettünk nektek éppen ezt az örömhírt akarja nektek közvetíteni: Jézus keresztje a szenvedésnek és az új életre való feltámadásnak is az eszköze. Izgalmas játékra hívunk benneteket. Ezt a feladatot nem egy szuszra kell elkészíteni, hanem be kell osztani az elkövetkezendő napokra: nagycsütörtökre, nagypéntekre, nagyszombatra és
Húsvétvasárnapra. A nagyszombati anyagrészt itt találod. 

Nagyszombat a csend napja. Jézus a sírban nyugszik. A csoda is várakozik. A világ is elcsendesül. A mostani vészterhes idő segít megélnünk a nagyszombat misztériumát: mi is visszavonultan élünk, befelé figyelünk, bizonytalanság vesz körül bennünket. Ez a Krisztus-tanítványok eredendő nagyszombati élménye. Szokás ilyenkor a templom-látogatás, a Krisztus-keresés, a csendes, szemlélődő, elidőző imádság.

Törekedj rá, hogy a mai napon ne az ürességet éld át, ne is a félelmet, hanem a szunnyadó reményre fókuszálj! Csendesedj el, várakozz, hogy a szombat éjszaka betörhessen a szívedbe a feltámadás fényével. Készítsd fel a szívedet erre a csodálatos találkozásra. Készítsd fel a környezetedet is erre!

Virrasztásodat jelképezze a folyamatosan égő gyertya, mely a halott Krisztus sírját díszíti

Ha lehetséges, tégy egy sétát a természetben, ha teheted az erdőben: ez Isten teremtett temploma. Ha családtagjaiddal mész, akkor is halljátok, hallgassátok meg a természet csendjét, „sóhajtását”, hiszen „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását (Róm 8,19-23).” Mindenképp tartsd be a kijárási korlátozás előírásait.

Gyűjts össze, hogy holnap, húsvétvasárnap kiknek fogod elújságolni az örömhírt: Krisztus feltámadt!

Várakozz. Szemlélődj. Böjtölj a szemeddel.

A Szent Három Nap a legszebb ünnepünk Pannonhalmán, Szent Márton Monostorában. Jelenti a Krisztus halálára és feltámadására való emlékezést, a liturgia egyedülállóan intenzív átélését, az együttlétet a monostorba beköltöző vendégekkel. A közös ünnepléshez elválaszthatatlanul hozzánőttek azok a dallamok, amelyek át- meg átszövik a Nagycsütörtöktől Húsvétvasárnapig tartó időszakot. S aki a Szent Három Nap elteltével hazatér otthonába a Szent Hegyről, nemcsak a közösség és az ünnep élményét viszi magával, hanem azokat a sajátos, csak itt és csak ekkor hallható dallamokat és szövegeket is, amelyekbe három nap erejéig belemerült.

Az alább hallható tételek tehát betekintést kínálnak abba, mit és hogyan énekeltek a Szent Hegy szerzetesei 2017 nagyszombatán és húsvéti vigíliáján. Meghív arra, hogy a szerzetesi dallamkincs és előadásmód segítségével belemerüljünk a Húsvét titkába, amely nem lehet más, csak személyes és egyedi.

9. KÜLDD EL SZENTLELKEDET (magyar gregorián antifóna és zsoltár)

Húsvét éjjelének nagy virrasztása hét ószövetségi olvasmánnyal kezdődik, amelyek sorát a hatnapos teremtés-elbeszélés nyitja meg. Erre az olvasmányra válaszol az antifóna (Zsolt 103,30), valamint a teremtés szépségét és sokszínűségét számba vevő 103. zsoltár (Zsolt 103,1–2a.5–6.10.12.13–14.24.35c). Az ötödik modus ujjongó hangnemét különlegesen kiemeli a 20. századi zsoltárdallam. A szelektől a villámokig, a vadszamártól a hegyi borzig minden megfér ebben a zsoltárban. Munkás ember és bűnös egyaránt. Isten lelke mindent megújít.

10. ÉNEKELJÜNK AZ ÚRNAK (magyar gregorián kantikum)

A húsvéti vigília egyik legjobban várt és leginkább kedvelt dallama a harmadik olvasmányt követő kantikum (Kiv 15,1–5.17–18). A Kivonulás könyvéből vett olvasmány azt beszéli el, miként mentette meg Isten a választott népet egyiptomi üldözőitől. Ezen az egy helyen az olvasmányt lezáró „Ez az Isten igéje!” felkiáltás elmarad, s a kántorok és a közösség szinte átmenet nélkül belekezdenek az ujjongó ötödik modusban megszólaló énekbe. Húsvét éjszakáján elmosódik a határ a múlt és a jelen, az ott és az itt, az ő és az én között. A választott nép és a Messiás története a keresztény ember saját történetévé, sőt jelenévé válik.

11. ALLELUJA (magyar gregorián ének)

A húsvéti vigília egyik csúcspontja, amikor a teljesen kivilágított templomban először énekhangon, majd orgonakísérettel megszólal a negyven napon át nélkülözött szó: alleluja. A főcelebráns intonálja, háromszor emelkedő hangon, s a közösség háromszor ismétli meg a felkiáltást: „Áldjátok az Urat!”. Az alleluja-vers ezúttal zsoltáridézet, a húsvéti időben énekelt 117. zsoltár néhány szakasza (Zsolt 117,1–2.16ab–17.22–23). Ennek a zsoltárnak az előadásmódja Pannonhalmán minden alkalommal eltér a szokásostól: a húsvéti vigílián három szerzetes énekli három szólamban, a húsvéti napközi imaórán pedig elbeszélői szerepek szerint szólaltatja meg a szerzetesközösség. Háromezer évvel ezelőtt foglalta először versbe és dallamba Dávid király a szívből feltörő, szóval nehezen megragadható örömöt. Húsvét titka előtt van, hogy nekünk is megakad a szavunk, vagy éppen túláradó szívvel énekelni kezdünk.

12. Ó, IFJAK, LÁNYOK, GYERMEKEK! (magyar gregorián ének)

Az O filii et filiae egy eredetileg kilenc vagy tizenkét versszakos késő-középkori latin nyelvű himnusz, amely háromsoros, rímes versszakokban beszéli el Krisztus feltámadását. Az előénekesek által énekelt strófákra a közösség hármas alleluja felkiáltással válaszol. Pannonhalmán a húsvéti vigíliában az adományok előkészítését kíséri. A felvételen itt a legfiatalabb testvérek vezetik az éneket. Húsvét éjjelén minden szó és minden elbeszélés csak kíséret, aláfestés az egyetlen szóhoz: alleluja.

13. BÉKESSÉGET ADOK NÉKTEK, ALLELUJA! (magyar gregorián antifóna és kantikum)

A húsvéti vigília magyar nyelvű communio-tétele Pannonhalmán. A responzoriálisan ismételt antifóna (Jn 14,27) Jézus búcsúbeszédéből a béke szavait, a kantikum pedig (Jn 15,12–17) ugyanebből a szakaszból Jézus szeretetparancsát idézi fel. A VIII.G tónusra épülő háromszólamú dallam szép példája annak, hogy a gregorián – önazonosságát megőrizve – nyitott más zenei formák felé.

Azokat a szavakat, amelyeket Jézus még halála előtt, az utolsó vacsorán mondott, a keresztény közösség a feltámadást ünneplő lakomán, húsvét éjjelén ismétli el. Békesség, szeretet, és az életünk odaadása új értelmet nyer ezen az éjjelen. Megőrizzük, de úgy, hogy már feltárult egy egészen más világ.

Johann Sebastian Bach: Húsvéti oratórium BWV 249

A zeneszerző Húsvéti oratóriumáról meg szoktunk feledkezni, talán azért, mert csak negyven perc, talán azért, mert más műveit felhasználva komponálta. Az oratóriumot gyakran definiálják egyszerűen "szakrális operaként", melyben különálló karakterek és történet van. Ez a meghatározás viszont inkább csak az angol művekre érvényes (például Händel oratóriumaira), Bach művei mások. A Húsvéti, a Mennybemeneteli és a Karácsonyi oratórium nem sokban különbözik a kantátától (utóbbi egy hat kantátából álló sorozat). A Húsvéti oratórium (BWV 249) zenéjét Bach az Entflieht, Verschwindet, entweich ihr Sorgen (BWV 249a) kezdetű kantátához írta 1725-ben, egy patrónusa születésnapjára. Egy hónappal később – új recitativókkal és szöveggel, melyet valószínűleg Picander írt – húsvéti kantátává dolgozta át. A következő évben még egyszer "elsütötte" a művet, megintcsak egy születésnap okán. 1735-ben végül megszületett a Húsvéti oratórium – átdolgozva és kibővítve.

Kurtág György és Márta Bachot játszik
Johann Sebastian Bach, Cantata 106, Gottes Zeit ist die allerbeste Zeit

 

Tord Gustavsen Trio - Schlafes Bruder

A Komm o Tod du schlafes Bruder interpretációja, amely Johann Sebastian Bach Ich will den Kreuzstab gerne tragen BWV 56 Szentháromság utáni 19. vasárnapra írt kantátájának zárókorálja. A kantáta tételrendjét és szövegének fordítása itt található.

A zárókorál itt meghallgatható: 17:54-től.

A jazzalbumról itt olvashat (angol nyelven).

 

Ha lemegyünk a pannonhalmi bazilika altemplomába, akkor a főmonostor legrégebbi terébe érkezünk.  Az egyik lépcső mellett II. András király képmása látható, aki atyja volt Szent Erzsébetnek. A másik oldalon Uros apát úr kőportréját láthatjuk, aki korábban Tihany apátja volt, majd a középkorban a leghosszabb ideig lett a monostor apátja. Valószínűleg az ő sírját tárták fel az oltárunk mögött, az imádság két kórusa között.

Az altemplom más néven kripta, mert itt temették el az apátokat. Sírok felett járunk. Tudjuk, hogy az apáti szék előtt (amelyet népnyelven Szent István székének is neveznek) Lendvay Placid apát úr van eltemetve (+1699).

2012-ben, a bazilika restaurálásakor az apáti székkel szemben levő oltár alá templomunk védőszentjének, Szent Mártonnak ereklyéjét helyeztünk, amelyet a 19. században Franciaországból kaptunk. Megvilágított ónix üvegtárolóban található, ahogy ónixból van az altemplom Szentháromságot jelképező három ablaka is.  Ezt a szent ereklyét csak Szent Márton-napján vesszük ki, és helyezzük az ónixtömbből készült oltárunkra.

Ebből adódott, hogy újra kellett gondolnunk a szentsír mibenlétét, mert eddig egy halott Jézust ábrázoló szobrot tettünk oda, ahol most a Szent Márton-ereklye található. Antal atya javaslatát fogadta el Asztrik főapát úr és a közösség: Halott Krisztus című, megrendítő erejű festményünket rögzítsük az altemplom oltárára. Egy ismeretlen olasz festő 17. században született műve.

A festmény óarannyal bevont kerete (100x100 cm) az isteni világba való bevezetést szolgálja, amelyben a tragédia és a dicsőség egybeforr. A kerettel összhangban van a sárgásbarna lepel, amelyen fekszik Jézus teste. Fények és árnyékok játszanak a leplen, amely ovális alakja felfogható barokk mandorlaként (mandula alakú dicsfény). Senki más nincs a képen, csak a sötét háttérben látható halott Krisztus.  A holttest ridegsége, a por és hamu vagyunk élménye az első benyomás. Ő is elhagyattatott, mi is így leszünk.  Nincs igazi egyetlen középpont, ez is a barokk festmények sajátsága. A talpaktól a fejig látjuk a testet, a jobb oldali kéz talán a lándzsa ütötte seben nyugszik. De nem látunk sebet se a talpakon, se testen, mint a híres reneszánsz festő, Mantegna Halott Krisztusán. A szemet irányító másik irány a balra félrebillenő fej és a bal kéz vonaláé. A bal kéz hangsúlyosabb, mert a szívünk helye középtől balra található. Félig nyitva a kéz, mintha hívná a nézőt: vonódjál bele ebbe az isteni világba, jöjj közelebb. Fények és árnyékok a testen. A mellkas, a szív fölötti rész és a jobb oldali arc a legvilágosabb. A csendben szemlélődő hívő szemeket imádságra hívja a fényekkel áthatott test. Halottainkra gondolunk, halálunkra. Jézuséra, aki előttünk ment az alvilágba.

Ha felkelünk, oldalt lépünk, visszanézünk, lám ránk néz a halott Jézus szeme. Németalföldön és Itáliában is ismert volt ez a különleges perspektíva. Forog velünk a Krisztus, ezért is nevezték el „Forgó Krisztus”-nak ezt a képet. Halálában is velünk van. Megtanít elfogadni az elfogadhatatlant. Szent Benedek Regulájának 4. fejezete juthat eszünkbe:

Rettegj a pokoltól.
Teljes lelki vággyal kívánd az örök életet.
A halál naponként ott álljon szemed előtt.
Életed tetteire minden órában ügyelj.
Légy meggyőződve arról, hogy Isten mindenütt figyel rád. (RB 4,45–49)

"Áthaladtak ugyanazokon a szobákon, amelyeken a herceg már keresztül¬jött; Rogozsin ment elöl, a herceg utána. Beléptek a nagy terembe. Itt a falakon volt néhány kép, csupa főpapi arcképek és tájképek, amelyeken semmit se lehetett megkülönböztetni. A következő szobába nyíló ajtó fölött függött egy eléggé különös formájú, körülbelül két és fél rőf hosszú és leg¬fel¬jebb hat hüvelyk magas kép. A Megváltót ábrázolta, ahogy éppen levet¬ték a keresztről. A herceg futó pillantást vetett rá, mintha emlékezetébe próbálna idézni valamit, de nem állt meg, át akart haladni az ajtón. Nagyon nehéz volt a szíve, és szeretett volna mielőbb kívül lenni ezen a házon. De Rogozsin hirtelen megállt a kép előtt.
- Ezeket a képeket itt mind – mondta – árveréseken egy-két rubelért vásá¬rolta megboldogult apám, szerette őket. Egy szakértő valamennyit meg¬szemlélte, és azt mondta: mind szemét, de ez a kép itt, az ajtó felett, amelyet ugyancsak két rubelért vett apám, nem szemét. Egy másik még az apámnak háromszázötven rubelt ajánlott érte, Ivan Dmitrijevics Szavaljev kereskedő, aki nagy műgyűjtő, négyszázig is elment, a múlt héten meg már ötszázat kínált érte Szemjon Szemjonicsnak, a bátyámnak. Én megtar¬tot¬tam magamnak.
- Igen, ez… Hans Holbein képének a másolata – mondta a herceg, miután jobban szemügyre vette a képet –, és, bár én nem nagyon értek hozzá, azt hiszem, kitűnő másolat. Én láttam külföldön ezt a képet, és nem tudom elfelejteni. De… mi lelt? …
[…]
- Szeretem nézegetni ezt a képet – dörmögte Rogozsin rövid hallgatás után, mintha megint megfeledkezett volna tulajdon kérdéséről.
- Ezt a képet! – kiáltott fel a herceg egy hirtelen támadt gondolat hatására. – Ezt a képet! De hát ennek a képnek a láttára némelyik ember még a hitét is elveszítheti!”

„…eszembe jutott az a kép, amelyet az imént Rogozsinnál láttam házának egyik legzordabb termében, az ajtó fölött. Ő maga mutatta meg, amikor arra haladtunk; azt hiszem, vagy öt percet álltam előtte. Művészi tekintet¬ben semmi sem volt a képben, de különös nyugtalanságot keltett bennem.
A kép a keresztről csak az imént levett Krisztust ábrázolta. Azt hiszem, a festők rendszerint az arc szokatlan szépségének még megőrzött árnyalatá¬val szokták ábrázolni Krisztust a kereszten is, a keresztről levéve is; ezt a szépséget még a legszörnyűbb kínok ábrázolásában is igyekeznek megőriz¬ni; Rogozsin képén azonban nyoma sem volt a szépségnek; ez teljes egészé¬ben egy olyan ember hullája volt, aki határtalan gyötrelmeket és kínzásokat viselt el már a keresztre feszítés előtt, sebeket kapott, akit ütöttek az őrök, ütött a nép, amikor a hátán vitte a keresztet és összerogyott alatta, és akinek, végül, a keresztre feszítés kínját kellett végigszenvednie – hat óra hosszat (legalábbis az én számításom szerint). Igaz, hogy ez a keresztről csak az imént levett ember arca volt, vagyis még nagyon sok élő meleg vonást őrzött meg; még semmi sem merevedhetett meg rajta, úgyhogy a halott arcán még jól látszott a szenvedés, mintha még most is érezné (ezt nagyon jól megragadta a festő); de azért egy cseppet sem kímélte az arcot; ez maga a természet volt, és valóban olyan, amilyennek lennie kell egy ember hullájának – bárki volt is életében – ilyen kínok után.
[…]
De furcsa, hogy ha valaki ennek a halálra kínzott embernek a hulláját nézi, akkor egy különös és érdekes kérdés vetődik fel benne: ha pontosan ugyan¬ilyen hullát láttak a tanítványai, a jövendőbeli főapostolai (márpedig okvet¬lenül pontosan ilyennek kellett lennie), ha ilyennek látták az asszonyok, akik elkísérték, és ott álltak a keresztnél, meg mindenki, aki hitt benne és imádta őt, akkor hogyan hihették egy ilyen holttest láttán, hogy ez a vértanú feltámad?”
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A félkegyelmű. Európa Könyvkiadó, Budapest 1972. pp. 221; 222; 414-415.
(Makai Imre fordítása)

Filmajánlatunk:

Templom a dombon (Krugovi, francia-német-horvát-szlovén-szerb filmdráma, 112 perc, 2013)

Siralmak könyve – három részre osztva olvashatod Nagycsütörtöktől Nagyszombatig. Nagyszombat: Siral 4-5.

Anselm Grün – Michael Reepen: Gyógyító egyházi év. Az egyházi év mint pszichodráma - II/3: A Szent Három Nap

Ismeretlen óangol szerző: A keresztfa álma

 

2020-ban ajánlott olvasmányok:

Celan, Paul: Tenebrae; Pannonhalmi Szemle, 1993 (I) 1/68.

Celan, Paul: Tenebrae (Schein Gábor fordítása)

Celan, Paul: Tenebrae (Lator László fordítása)

Takács Zsuzsa: India (2011)

Takács Zsuzsa: India (2014)

Baán Izsák: Csendhez szokott szív, Szemlélődés, Virrasztó emlékezés, 127-136.

René Guy Cadou: Életgyónás

Babits Mihály: Jónás könyve, Jónás imája

 

A családi liturgia szép része a közös éneklés. Ez egyrészt természetes, másrészt a szent három nap házi imádságainak kiemelt alkalma lehet. Ha pedig belevágunk abba, hogy több szólamban énekeljünk, vagy hangszeren kísérjük, akkor érdemes „próbát, gyakorlást” beiktatni. Szóval egyszerűbb, több szólamú, vagy hangszeren kísért énekek nagyon széppé tehetik a liturgiát és a szent három napot.

Az alábbiakban ajánlunk egy-két éneket. Ezeknek megtaláljátok a kottáját és a hozzá készült hangzó anyagot. Ha több szólamban szeretnétek énekelni, akkor meghallgathatjátok a saját szólamotokat, azzal gyakorolhattok, egyénileg is készülhettek. Végül pedig álljatok össze, és mehet az ének!

Kotta: Orgona és ének gyakorlóanyag

Az alábbi imádságok egyes sorait a családfő és a család felváltva mondhatják, vagy minden mondatot más-más családtag. És ebben az esetben még a mobiltelefon is megengedhető a közös asztalnál.

Ebéd előtt

Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig.
Mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fölmagasztalta Őt az Isten és nevet adott neki,
mely fölötte áll minden névnek.

Ebéd után

Temetésed és sírbannyugvásod által
megmentettél, Uram, minket.
Aki a poklokra leszállva megvitted a hírt az Ószövetség igazainak,
Dicsőséges feltámadásod által minket is részesíts az új élet örömében!
Dicsőség Neked, Krisztus!
Mindörökkön örökké! Ámen.

Vacsora előtt

Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig.
Mégpedig a kereszthalálig.
Ezért fölmagasztalta Őt az Isten és nevet adott neki,
mely fölötte áll minden névnek.

Vacsora után

Temetésed és sírbannyugvásod által
megmentettél, Uram, minket.
Aki a poklokra leszállva megvitted a hírt az Ószövetség igazainak,
Dicsőséges feltámadásod álta minket is részesíts az új élet örömében!
Dicsőség Neked, Krisztus!
Mindörökkön örökké! Ámen.

Évezredeken át állat- és növényáldozatokat mutattak be az istentisztelet jeleként. A mai nap arra emlékezünk, hogy Jézus önként átadta magát értünk, hogy teljesítse az Atya akaratát. Ezzel az önáldozattal megszüntetett minden más véres áldozatot. Hitünk szerint Izaiás próféta Jézusról jövendöl:

"A mi gonoszságainkért törték össze,
a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.”

A betegségek, szenvedések okára legtöbbször nem lehet jó választ adni, csak rátekinthetünk arra, akit értünk átszúrtak. Elnémulunk mint a bárány. És imádkozunk értük.

Istenünk vedd magadhoz a vírusfertőzés áldozatait. Szenvedéseik mossák őket előtted teljesen tisztává. A szentekkel örvendezzenek trónod előtt.
Segítsd meg, Urunk, az orvosokat és az ápolókat, hogy jó döntéseket hozzanak, és segítségükkel minél többen felgyógyuljanak. Legyél jó pásztoruk, áldd meg őket erővel, együttérzéssel, bölcsességgel. Ámen.

Uram, Jézus Krisztus,
te az emberek kezére adtad magadat,
hogy visszanyerjük szabadságunkat;
odaadtad testedet azoknak, akik kínoztak,
hogy társunk legyél a szenvedésben;
véredet ontottad értünk a keresztfán,
hogy osztozz a mi haláltusánkban;
elmerültél sötétségünk mélységeibe,
hogy megszentelt halálunkat.
Feltámadásod fényével ragyogd be ma éjjel otthonainkat,
örvendeztess meg tevékeny jelenléteddel,
és szent sebeid által őrizz meg minket az örök életre!
Ámen.

A nap és az éj mutatja meg nekünk a feltámadást:
az éjszaka lenyugszik, a nap felemelkedik.
(Római Szent Kelemen: Kor 24,3)

A húsvéti vigília éjszakája átfogja egyéni és közös történetünket. Az egész világ visszahull a kozmikus éjszakába, hogy újjáteremthetővé váljék: „...sötétség borult a mélység színére..." (Ter 1,2), „...az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik..." (Róm 8,22).
Mindezt megelőzi a nagypénteki szenvedéstörténet, a nagyszombati virrasztás az Úr sírjánál, elmélkedés az Ő pokolra-szállásáról. Ezt a nagyszombati hallgatást szinte elővételezi az az evangéliumi jelenet, amikor Jézus a vihartól hányódó süllyedő csónakban alszik. Alszik az Isten (mint Illés idejében, amikor Baál papjai hangosan kiáltoztak, hogy felébredjen). A tanítványok végső kétségbeesésükben felrázzák és kiáltozva felébresztik az Urat. Csak nagypéntek csődjéből, csak nagyszombat halálos csendjéből érthették meg a tanítványok Jézus küldetésének igazi jelentését: Istennek meg kellett halni értünk, hogy valóban élhessen bennünk. Szükségünk van a sötétségre, ami körülveszi az Urat, szükségünk van az ő hallgatására, hogy megtapasztalhassuk nagyságának mérhetetlenségét, és beletekinthessünk saját semmiségünk szakadékába. Elhagyatottságunk végső órájában várjuk azt a fényt, amely épp ebből a sötétből sugárzik majd ránk.
„Az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik..." (Róm 8,22). A kozmoszba ágyazva - annak elemeivel, a tűzzel és a vízzel - várjuk az idők teljességét, amikor „Krisztusban mint főben foglal össze mindent az Isten, ami mennyben és földön van" (Ef 1,10). Maga a teremtés is a káosz fölötti győzelmet jelenti, ami a halál fölötti győzelemben lett teljessé.
Már a húsvét időpontjának római megválasztása valamiképpen erre is utalhat: a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltét követő vasárnap. (A 2100-ig terjedő 300 éves ciklusban ezen a 2008-as esztendőn kívül csupán háromszor esett ilyen korai időpontra, március 23-ra.) A holdfázisok a hold „születése", „halála" és „feltámadása" révén is tudatosulhat az újjászületésre való kilátásunk. A kozmosz tükrében nyilváníthatjuk ki az Úr dicsőségét.
„Isten így szólt: legyen világosság! És lett világosság" (Ter 1,3). A sötétség mindent betölt. Ebben a sötétben lángra lobban a tűz, és elindul a világító húsvéti gyertya (rajta a sebeket jelző tömjénszemekkel és az egész életet átfogó alfával és ómegával), lángja vezeti a „pusztában vándorlókat", tűzoszlopként halad elöl, a sötétség szinte kettéválik a fény hasításától. A világosság később szétosztódik a jelenlévők között, de fénye nem csökken. A Feltámadott fényként jelenik meg, megvilágítja az élet minden részletét: Krisztus világossága!
Az önmagukat felemésztő kis gyertyák bátortalan lángjától övezve világít középen a húsvéti gyertya. Ujjongó énekkel kérjük: „...világa olvadjon egybe a mennyei fénnyel..., fénylő lángját találja égve a szép hajnalcsillag, az örök Hajnalcsillag, ki soha nem lát alkonyt: Jézus Krisztus, ki visszatérve a sírból az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét...". Épp ezért „valóban áldott éj" ez, „mert ekkor lép frigyre isteni és emberi, földi és mennyei..."
Báruk próféta könyvének szavai elevenednek meg: (az isteni Bölcsesség) „megjelent a földön, s az emberekkel társalgott" (3,38).
A húsvét éjjele tehát kitüntetett idő, amely jelenvalóvá teszi a virrasztó, Isten igéjét hallgató, ünneplő közösség számára Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását. Az első keresztény századoktól a heti emlékezés kiemelt alkalma nem a péntek délután volt, hanem a szombatot követő hajnal. Később az ünnepek ünnepét jelentő húsvéti hajnal egy ötven nappá táguló „vasárnap"-ot jelentett, amelybe beletartozott (eleinte még elkülönülés nélkül) a mennybemenetel és a Lélek kiáradása. A feltámadás elsődleges ünneplése mellett megmaradt. a kora-keresztény időkből a virrasztás eszkatológikus értelmezése is: a Messiás lehetséges eljövetelének éjjele ez. A megtestesüléssel már megszentelt idő így válik az újjáteremtés részesévé.
Mindig lényeges része volt a húsvét éjjeli örömteli virrasztásnak az ünneplést segítő szentírási szakaszok felolvasása, zsoltáréneklés (záró)könyörgéssel. Már a korai keresztény hagyományban szerepelt a Vörös-tengeren való átkelés olvasmánya (Kiv 14,15-31) - mint Jézus halálának és feltámadásának, és vele együtt a keresztségben részesülő bűntől való megszabadulásának és újjászületésének előképe. Kozmikus látomás ez, ahol Isten győzelmet arat a rossz felett - jelek és csodák kísérik az üdvöt hozó tettet. Az elbeszélés a világ teremtésének titkában kapja meg igazi értelmét, hiszen újjáteremtésről beszél: „Isten szólt", „így is lett". Mindez visszafelé is igaz: ezzel a történelmi eseménnyel világítja meg a történelem kezdetét. A párhuzam az ember megmentésének útjában is megmutatkozik: „...a víz kettévált, Izrael fiai szárazon mentek be a tenger közepébe...”. (Kiv 14,16) – „..tűnjék elő a száraz..." (Ter 1,9). A fényesfelhő egyszerre egyik oldal felé sötét, másfelé világít – „a világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogta föl" (Jn 1,5). A szentleckében Pál a beteljesült valóságról ír: „A keresztség által...a halálba temetkeztünk, hogy új életet éljünk..." (Rón1 8,4). A végén felhangzik a megváltottak éneke: „...ott. álltak Isten hárfáival az üvegtengeren, Mózesnek, Isten szolgájának és a Báránynak énekét énekelték..." (Jel 15,3).
A víz már a föld előtt létezett: „...sötétség borult a mélység színére: de Isten lelke ott lebegett a vizek fölött..." (Ter 1,2). A víz a lehetőségek összességét szimbolizálja: mind a halált, mind az újjászületést magában foglalja: az alámerülés a formátlanban való feloldódást jelenti, ami megtisztít és újjáéleszt egyben. Fokról fokra fedi fel a létezés igazi dimenzióját, és ezáltal arra kötelezi. hogy magára vállalja keresztény felelősségét. A keresztvíz megáldása és a keresztség előtt ezért szerepel a víz a Teremtés és Kivonulás könyvéből vett olvasmányon kívül az Izaiástól és az Ezekieltől vett olvasmányokban is: az elpusztulást és megmenekülést megjelenítő vízözönről, Noé napjairól (Iz 54,9); az Úr szavát megcselekvő, termékennyé tevő vízről (Iz 55,10); vagy megtisztító vízről (Ez 36,25) hallunk ezekben.
Krisztus halálának és feltámadásának húsvéti ünneplését mélyíti el az Ábrahám áldozatát elbeszélő szentírási olvasmány is (Ter 22.1-18). Már az ószövetségi hagyomány azonosítja Mória hegyét a jeruzsálemi templom hegyével (2Krón 3,1). Hasonlóképpen Izsák élet-áldozata és a húsvéti bárányáldozat között is kapcsolatot lát a rabbinikus hagyomány. A keresztény értelmezésben Izsák Krisztus előképe. János evangéliuma kétszer is említi. hogy Jézus meg volt kötözve (18.12 és 18,24). amint Ábrahám is megkötözte fiát, Izsákot.
Jézus „keresztjét hordozva" (Jn 19.17) ment ki a Golgotára - Ábrahám is rátette a fát fiára; mindez a „harmadik napon" történt. Az elbeszélés második felében Ábrahám alakja kerül előtérbe, aki „egyszülöttjét" áldozza fel (Jn 3.16) ; „tulajdon fiát sem kímélte" (Róm 8.32); „elküldte fiát engesztelő áldozatul bűneinkért" (lJn 4,10). Ábrahám áldásközvetítő a nemzetek üdvözítésében - a midrásban így imádkozik: Világ Ura, amikor azt mondtad: áldozzam fel fiamat, Izsákot. így válaszoltam: tegnap azt mondtad: Izsákban állandósul a neved, és most azt mondod: fogd fiadat...Így is tettem, visszaszorítottam érzéseimet, hogy akaratod teljesítsem. Amikor majd Izsák fiai a szenvedés kezébe kerülnek, emlékezzél majd készségének jóindulatára, és légy irgalmassággal teli iránta.
Az áldozati Bárányt húsvét éjjelén is a megtört kenyér és a kiöntött bor jelzi. Az Úr teste és vére erősíti meg az ünneplő megkeresztelteket, így már „új szívvel" és „új lélekkel" (Ez 36.26) tudják megtartani és beteljesíteni az Úr törvényét. Péter beszédének hallgatóihoz hasonlók lesznek: „Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött. amikor így szólt Ábrahámhoz: a t,e utódaid által részesül áldásban a föld minden nemzetsége. Isten szolgájának föltámasztása után először hozzátok küldte őt. hogy áldástokra váljék, ha mindegyiktek megtér gonoszságából" ApCsel 3,25-26).
A bűntől való megtisztulás és újjászületés után. elnyerve a Feltámadott áldását (egyben megkapva az örömhír hirdetésének megbízatását) húsvéti ujjongásunk nem maradhat szűk határok között: égő gyertyákkal, énekelve lépünk át a templomból a csillagos ég boltozata alá, örömünk kozmikussá tágul. Itt, így köszöntjük egymást: Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt!
„Aki leszállt, ugyanaz emelkedett minden ég fölé, hogy a mindenséget betöltse" (Ef 4,10).
(Pannonhalmai Szemle 1993/1.)

OLVASMÁNY Mózes első könyvéből (Ter 1, 1-2, 2)

Rendezettség van a Földön.
És egyszerre van káosz, anarchia, zűrzavar, abszurditás, Nincs, Semmi, mélység, üresség, sötétség, létet elszippantó vákuum.
Vajon a kezdetek ilyen állapotokról szólnak?
Ez van a káosz idején, ahol a rendezettég csak vágyálom?
Olyan időszakot élük, ahol húsba markolóan kitapintható a kezdetek ideje.
Amikor a legyen világosság, nagyon vágyott érzés, amikor hiányzik a teremtett rendezettség, a katonásan kiszámítható napok sora, ahol újból megvannak a teremtett mindennek a maga természetes, ugyanakkor a színfalak mellett nagyon is megtervezett rendje.
Az újbóli káosz után érezzük meg, a rend kiszámítható biztonságát.
Adj Uram az újbóli káoszból – rendet – kiszámítható napokat, tiszta eget és vizet, ragyogó napboltozatot, hogy a megalkotott jó – kézelfoghatóvá válik újból.

 

OLVASMÁNY Mózes első könyvéből (Ter 22, 1-18)

Olyan időket élünk, amikor az Ábrahámok és Izsákok itt járnak közöttünk.
Feláldozók és feláldozandók élik újra a négyezer éves történetet.
A cselekvéssorozat kézzelfogható, amikor gyermek az idős szüleit, vagy a szülő a gyermekét látja a menthetetlen áldozat szerepében és tehetetlenül látja áldozattá válni, a segítő kényszerül az ápoltat az utolsó leheletéig kísérni és minden eszköz ellenére eljutni oda, hogy nincs a kezében már az az erő, mely visszafordíthatóvá tenne bármit is.
Ott állni és szembesülni a végeséggel, a személyes kudarccal, a tehetetlenséggel, a visszafordíthatatlan véggel.
És ott marad a fájdalom – csak egy utolsó nagy ordításra van erőd, az elviselhetetlen miért engem kezd ki, mert igazságtalan és szembe megy az életre rendeléssel.
Ábrahám is mindezt átélte – és azt is, hogy a visszafordíthatatlan visszafordítható, hogy VAN remény a reményvesztettnek hitt helyzetben.

 

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből (Kiv 14, 15-15, 1)

Szabadság és megmenekülés, vágy, hogy ki-, vagy elmenjünk.
Mikor mehetünk ki?
Mikor jön el az idő?
Vajon meddig kell még bent maradni?
Meddig kell még várjunk? Mikor engednek ki?
Kérdezték háromezer éve és kérdeztük már annyiszor az elmúlt időben?
És amikor már elindultunk, kimerészkedtünk és azt hittük, hogy végre eljött a nap és az óra – na akkor vált még egyértelműbbé, hogy a szabadság és a szabadulás az egyiptomi történet forgatókönyvét mímeli.
A várt szabadság még csak látszat szabadság – elindulhattok! – á, mégse!
És ekkor jön a tetterő, a segítőkéz, az extra segítség, a teremtett természet rendjével ellentétes törvényszerűség hatályba lépése – és maga az Úr.
Így mentette – menti meg az Úr azon a napon fiait….

 

OLVASMÁNY Báruk próféta könyvéből (Bár 3, 9-15. 32-4, 4)

Az Úr útján járás a bölcsesség kezdete, forrás és élet.
Hálásak vagyunk a tudománynak, mert erő, előrehaladás, innováció, remény, maradandóság, élet van általa.
Mindezt Általa tudjuk, Őáltala adatik meg: s válik számunkra funkcionálissá, értelemmel telivé.
Őáltala, aki mindent tud, mindent átlát, mindent alkotott,
aki küldi a fényt és ha visszahívja azt, remegve engedelmeskedik.
Parancsára – bármi engedelmeskedik. Nincs mód a lehetetlenre.
Aki megtartja az Úr törvényét: a parancsot és a kiengesztelő szeretet törvényét, élni fog, még ha úgy tűnik is, hogy röpke életünk, mulandó napjaink, törekvésünk, szándékaink kurdarcot vallanak – értelmetlennek éljük meg amit elértünk és feladjuk az utat a befejezése előtt,
az Isten mindezt vissza tudja fordítani az ellenkezőjére.
Helyünkön, csillagként ragyogunk – létünk alapja, hogy fényt sugározzunk,
Isten, ránk vetülő dicsőséges fényét és az egymás arcában tükörként ragyogó másikat.

Húsvét vigíliájának a bencés szerzetesközösség által énekelt tételei itt tölthetők le. Akár énekléssel, akár dúdolással, akár a szövegek olvasásával is bekapcsolódhatsz a liturgiába.

Nagyszombat zsolozsmája pedig itt található.

A Bencés Gimnázium április 4-i élő csendesórájában a bencés testvérek minden napra megfogalmaznak egy-egy szempontot vagy gyakorlatot, amelyekkel egyedül vagy közösségben készülni tudunk a liturgiaközvetítésbe való tevékeny bekapcsolódásra.

Nagyszombatról Konrád atya beszél 16:22-nél (húsvéti gyertya), Márton testvér pedig 22:00-nél (a húsvéti kalácsról és tojásról).

 

Az altemplomból, a halottak közül hozzuk fel a Krisztus feltámadását jelképező fényt, a húsvéti gyertyát.

A teremtés elbeszélését Titusz atya és Imre atya olvassa. Hol láttad őket együtt olvasni az elmúlt napokon?

Mikor szólal meg újra az orgona?