„Testvérnek adj testvérkezét” – hangzott fel az Evangélikus Énekeskönyv Bár szétszakadva él az Egyház című éneke azon az ökumenikus vesperáson, amelyen az „Olyanná teszi pusztaságát, mint az Úr kertje” (Iz 51,3) mottóval rendezett nemzetközi ökumenikus konferencia résztvevői ünnepeltek szeptember 26-án, 18 órai kezdettel a Szent Márton-bazilikában. A liturgiáról a Magyar Kurír cikkét adjuk közre.
Az ökumenikus vesperást Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke vezette; igét hirdetett a Libanonból érkezett Najla Kassab tiszteletes asszony, a Református Egyházak Világközösségének elnöke.
A megjelenteket Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát köszöntötte, örömét fejezve ki, hogy megvalósult a testvéri együttlét.
Székely János püspök köszöntője hálaadás és fohász volt az egységért. „Az imában egészen egyek vagyunk, egy szívvel dicsérjük az Urat. Hálát adunk a most, ezen az estén megélt egységért. Isten virágoskertjében, Krisztus Egyházában sokféle virág nő. Hálát adunk azokért a virágokért, melyek protestáns testvéreink virágágyásaiban nyílnak: a kegyelem ingyenessége, a Biblia központi szerepe az Egyház életében, a világi hívek apostoli küldetése. Az ortodox testvéreknél nyíló virágokért: a liturgia szeretete, a mély misztikum, a hagyományokhoz való hűség. A katolikus „virágágyásokban” nyílókért: az Eucharisztiába vetett hit, a mai világgal folytatott párbeszéd, ugyanakkor az evangélium radikális követelményeinek hirdetése, a házasság és bűnbánat szentsége. Áldás, hogy mindezek a virágok az évszázadok alatt egymás kertjeiben is nyílnak” – fogalmazott Székely János.
Najla Kassab tiszteletes asszony Libanonból érkezett, ahol menekültek százezreit kell befogadni és életlehetőséget biztosítani számukra. Mit jelent a vendégszerető szeretet – tette fel a kérdést, és saját történetükkel válaszolt: Libanonban a presbiteriánus egyház iskolákat alapított szíriai menekült gyermekek számára. Kezdetben a gyülekezetük néhány tagja ellenezte ezt, attól tartva, hogy gondot okozhat egyházuknak. Úgy gondolták, ez nem az ő felelősségük. Féltek továbbá attól, hogy a gyerekek végül Libanonban maradnak. Mások azt mondták, ők is Isten gyermekei, megérdemlik, hogy ne az utcán nőjenek fel, joguk van ahhoz, hogy megtanuljanak írni és olvasni. „Ez a vállalás alakította ki azt az egyházat, amely most vagyunk. Ez a mindennapi életünkben megjelenő vendégszeretet mutatta meg az evangélium valódi jelentését: Isten minden ember iránti szeretetét.”
Nalja Kassab szerint, ha nem vagyunk készek új területekre lépni, akkor nem növekszünk keresztényekként. A vendégszeretet ugyanis alapvető hozzáállás embertársainkhoz; azt jelenti, hogy olyan szabad teret teremtünk, ahová az idegen beléphet, és ellenség helyett barátunkká válhat. A vendégszeretet megköveteli a bátorságot, hogy belépjünk egy új térbe. Ez pedig ugyanaz a kockázat, amelyet Jézus vállalt, amikor megtestesülésekor felvette emberségünket. A tiszteletes asszony figyelmeztetett: ma a világot kizárólagos attitűdök fenyegetik, amelyek könnyen megosztottságot kelthetnek a gondolkodásunkban. A vendégszeretet egyike azoknak a módszereknek, amelyekkel gyógyíthatjuk a világot, és új találkozásokat tehetünk lehetővé az emberek között, amelyek túllépnek az olyan címkéken, mint „a jók” és „a rosszak”.
Ez az a találkozás, melyben mindkét fél átalakul: mind a segítséget kapó, mind a segítő ember megváltozik. A találkozásban megtanuljuk, hogyan legyünk jobb emberek, és nap mint nap megtanuljuk, hogyan szeressük felebarátunkat, függetlenül attól, hogy egy másik egyházhoz vagy valláshoz tartozik.
„Ma azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük a találkozást az ökumenikus asztal körül. E szabad térben együtt megértjük, hogy Isten szeretete radikális vendégszeretetet. Ne feledjük, hogy az asztalt, amely körül összegyűltünk, Urunk terítette meg. Zarándoklaton vagyunk, amelynek során reméljük, hogy békét és igazságot nyújthatunk mindenkinek. Ha nem testesítjük meg a vendégszeretetet, soha nem leszünk a helyes úton – azon az úton, amely a félelemtől Isten kegyelméhez és vendégszeretetéhez vezet. Készen állunk, hogy vállaljuk a kockázatot?” – fejezte be beszédét Nalja Kassab tiszteletes asszony.
A vesperás megrázó pillanata volt, amikor felhangzott az Evangélikus Énekeskönyvből az ének: „Bár szétszakadva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál.”
A záró áldást egymás mellett az oltárnál együtt adta: Job Getcha pizídiai metropolita; Najla Kassab, a Református Egyházak Világközösségének elnöke; Székely János püspök, az MKPK elnöke és Anne Burghardt, a Lutheránus Világszövetség főtitkára.
Az ökumenikus konferencia délelőtti előadásairól ide kattintva olvasható a Magyar Kurír cikke.
A délutáni szekcióról pedig itt érhető el összefoglalójuk.
Írta: Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Fotó: Pannonhalmi Főapátság / Hajdú D. András
