A jó halál szentje, a béke embere, akinek Regulája 1500 éve határozza meg a bencés szerzetesek életét. Március 21-e – temetésének napja – a 9. századtól Szent Benedek, a bencés rend alapító atyjának ünnepe. Róla beszélgettünk Fehérváry Jákó atyával.

Szent Benedek máig érvényes életpéldája egy olyan embert mutat, aki képes a változásra. 480 körül született Nursiában (ma: Norcia), előkelő családban. Rómába küldték tanulni, de a nagyvárosi élet nagyon terhes volt számára így elhatározta, hogy magányban él tovább. Subiaco-ba ment, ahol remeteként élt és lassan tanítványok gyűltek köré. A helyi klérus irigysége miatt azonban távoznia kellett és a többi szerzetessel együtt Monte Cassinoban telepedett le. Itt építi fel aztán kolostorát. Egy Apolló szentélyt rombolt le és helyére két kápolnát állított: egyiket Keresztelő Szent Jánosnak, a másikat Szent Mártonnak. Itt írta meg az 520-as években szabálykönyvét, a Regulát, amely ma is meghatározza a bencés és számos más szerzetesrend – a többi között a ciszterciek, trappisták – életét. Szent Benedek több kis kolostort is alapított, végül Monte Cassinoban halt meg 547 környékén.

Életét Nagy Szent Gergely pápa Dialógus című művéből ismerjük és bár az elbeszélés közel sem teljes, Fehérváry Jákó OSB szerint Szent Benedek „életrajzából” jól követhető, mekkora alázat jellemezte. „Ő soha nem nevezete magát szellemi, lelki, spirituális vezetőnek, hanem mindig tanítványok gyűltek köré és kérték, hogy vezesse őket” –magyarázza. A béke embere volt –teszi hozzá. A konfliktusokat kerülte, inkább a háttérbe húzódott és békét teremtett maga körül. Megvolt benne a megkülönböztetés képessége, aki „nem szabályokat alkalmazott emberekre, hanem döntéseinél az emberek egyéni helyzetét próbálta figyelembe venni.” Képes volt a változásra, amire Regulájából lehet következtetni – mondja Jákó atya. Szent Benedek ugyanis látja azt, hogy az általa megalkotott szabályokat olykor az élet, a helyi viszonyok felülírhatják, így egyes rendelkezéseknél megengedően fogalmaz.

A 73 fejezetből álló Regula a szerzetesi élet minden szintjét érinti: rendelkezik egyebek mellett arról, hogyan aludjanak, dolgozzanak a testvérek, mi az apát feladata, mikor és hogyan kell imádkozni. A szerzetesek évente háromszor elolvassák. Azokat a fejezeteket is, amelyeket már nem tudnak alkalmazni. Azt próbálják ezekből meghallani, mi volt a szándéka Szent Benedeknek, amikor leírta őket. „Igazából a szándékot próbáljuk megvalósítani és nem a betűt” – mondja Fehérváry Jákó. És mi a szándék? „Egy olyan istenkereső embereket összegyűjtő, az apát és a Regula vezette monostor megteremtése, ahol közösen imádkoznak, vagyonközösségben élnek, és ahol a betegekben, a vendégekben és egymásban is Krisztust keresik, őt próbálják szolgálni” – fogalmaz.

Regulájában Szent Benedek leírja, hogy azt csak kezdetnek szánja. Jákó atya szerint kiolvasható a szabálykönyvből, hogy az írás célja az volt, hogy megtámogassa struktúrával, lelki szempontokkal, a vezetésre vonatkozó instrukciókkal a szerzetesek kezdeti, Istenkereső buzgóságát. Annak azonban, aki a tökéletességre törekszik, ezen túl kell látnia. A mindenkori szerzetesnek feladata, hogy elkülönítse az adott korhoz köthető és az örökérvényű szabályokat, Ezek egyike például az, hogy az istenszolgálat elé a szerzetesek semmit ne tegyenek.  Azt is előírja Benedek, hogy olvasni csendben kell. Furcsának hathat ez ma, de az ókorban szinte mindenki hangosan olvasott. A kolostorokban, a szerzetesek honosítják meg a halk olvasást.

A Regula Szent Benedek halála után több mint két évszázaddal lett egyetemesen ismert. Nagy Károly, a frank birodalom uralkodója Anianei Szent Benedeket (750 k. Kornelimünster – 821) bízta meg, hogy egységesítse a területen élő szerzetesek életmódját. Ő pedig összehasonlította az akkor rendelkezésre álló több mint húsz szabálykönyvet és úgy ítélte meg, hogy Nursiai Szent Benedek Regulája a leginkább használható, ezért azt ajánlotta a császár figyelmébe. Nem sokkal később pedig kötelezővé is teszik a frank birodalom területén lévő monostorokban. A 900-as évek első felében a benedeki Regulát követő Cluny apátság indította reform volt a második lépése annak, hogy a bencés szerzetesség valamiféle egységes szellemi irányzatként jelenjen meg – meséli Jákó atya. Ekkor azonban még csak földrajzi alapon szerveződtek a bencések, a mai értelemben vett rendről még nem beszélhetünk. XIII. Leó pápának köszönhető, hogy a XIX. században létrejött a Bencés Konföderáció, ami laza szövetségben egyesítette a legtöbb, világban szétszórt bencés monostort, amely kisebb csoportokból, kongregációkból áll. A Magyar Bencés Kongregáció tagjai Pannonhalma mellett, Győr, Tihany, Bakonybél és Sao Paolo.

Pannonhalmán Szent Benedek eszmeiségét nem csak Regulája betartásán keresztül őrzik a szerzetesek. A Főapátság számos pontján emlékezhetünk a rend alapító atyjára. Tiszteletére szentelték fel például a Szent Benedek kápolnát. Itt az üvegablakokon életének egy-egy epizódja látható, az oltárnál lévő szoborcsoport pedig két tanítványával együtt ábrázolja. Ha azt hallják egy szerzetestől, hogy találkozzunk Szent Benedeknél, azt jelenti, hogy a főmonostor barokk bejáratánál várják egymást, mert a lépcsőházban rögtön az ő szobra fogadja a belépőket.

Az ebédlő bejárata felett egyik kezében a Regulával ábrázolják, miközben mutatóujját ajkára teszi. Gyakran jelenítik meg így Szent Benedeket. A csend, a hallgatás fontos parancs, erről külön is szól a Regulában „a hallgatás kedvéért néha még a jó beszédektől is tartózkodnunk kell” később pedig azzal folytatja, hogy „a hallgatás fontossága miatt a tökéletes tanítványok is ritkán kapjanak engedélyt még a jó, szent és épületes beszédre is”. Az ebédlőben egy további freskón is megjelenik, amely azt a pillanatot eleveníti fel, amikor meg akarták őt mérgezni. A vicovari szerzetesek hívták magukhoz apátnak, de ő vonakodott, mert úgy gondolta életstílusuk nem illik össze. Végül hosszas unszolás után mégis elment hozzájuk, de túl szigorúnak tartották ezért mérgezett kelyhet adtak neki. Ő megáldotta, mire az kettétört és egy kígyó mászott ki belőle. Ezt a jelenetet ábrázolja a freskó, és e történet miatt Brazíliában a kígyómarások ellen őt hívják segítségül.

A Boldogasszony kápolnában lévő oltárképen pedig a testvérekkel körülvett, haldokló Benedek látható, amint magához veszi az eucharisztiát. Éppen e pillanat miatt a jó halál szentjének is tartják. Keresztény értelemben ugyanis a jó halál azt jelenti, hogy az emberekkel és Istennel megbékélve tudunk átmenni a halál kapuján – magyarázza végezetül Jákó atya.