A bencés kertben is imádkozzál és dolgozzál – Cirill főapát az Éghajlatváltozás és (éden)kert konferencián

Évezredes jelkép, a lelki és testi egészségmegőrzés, a gyógyítás helyszíne, a tudományos munka terepe és rekreációs programok színtere a bencés kert. Egy hely, amely a Paradicsomkertre emlékeztet. Többek között erről beszélt Hortobágyi T. Cirill főapát a Veszprémi Érsekség, a Veszprémi Érseki Főiskola és a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület az „Éghajlatváltozás és (éden)kert” elnevezésű konferenciáján. Előadásából az is kiderült, hogy a pannonhalmi bencés szerzetesek már az 1700-as években készítettek fogyókúrás teát, igaz akkor nem ilyen célra szánták, hanem böjtöléshez ajánlották. 

Nincs olyan monostor, amely mellett ne lenne kert, bármilyen nagyváros is épült időközben köré. Cirill főapát szerint a természetközeliség fontos a lelki egyensúly megőrzéséhez, ezért is törekednek arra a szerzetesek, hogy alapvetően ne mesterséges környezetben éljenek. „Ha csak saját kezünk munkáját szemléljük és tapasztaljuk, csak a kultúra és technológia ember alkotta vívmányaival találkozunk, akkor kevesebbet találkozunk a Teremtő Istennel. Könnyebben megfeledkezünk Róla, mintha a teremtett világgal, a környezettel is van rendszeres kapcsolatunk” – mondta.

A bencés kert egyben az eszmény, a harmónia, a tökéletesség jelképe is. „Egy szép kertben az ember újra a paradicsomban érezheti magát, ahonnan eleink kiűzettek a bűnbeesés után. Oda vágyódunk vissza újra és újra” – hangsúlyozta a főapát. A pannonhalmi kert, az arborétum alkalmas arra, hogy ott reflektáljuk életünkre és a lelki munkánk, az imádság helye legyen. Cirill atya arra is rámutatott, ahogy a növények életfázisainak ciklikusságát látjuk évszakról évszakra, az szembesít bennünket az életünk múlásával. Sajnos a klímaváltozással is, hiszen minden erőfeszítés és gyógyítási kísérlet dacára elpusztultak a Főapátság híres millenniumi fenyői, ahogy a bakonybéli lucokat is ki kellett vágni – emlékeztetett a szomorú mementókra Cirill főapát.

A szerzetesek kertje amellett, hogy jelkép, mindig a gyógyítás és a gyógyulás színtere is. Mint emlékeztetett egy apátságnak a gyógyítás szolgálata fontos küldetés volt. A Pannonhalmi Főapátság a levéltárában őrzi azt az 1201-es oklevelet, amely bizonyítja, hogy már ekkor kórház (ispotály) állt a kertben. Receptek, szakkönyvek, kéziratok sora tanúskodik a gyógyító testvérek munkájáról. A szerzetesek gyógyításához kapcsolódó kultuszt pedig a 17. századból való Sacra Arca Benedictionum, azaz az áldások könyve is őrzi.

Az évezredes hagyomány újjáélesztése fontos a Főapátság fontos küldetése. A monostor nem csak a hagyaték tudományos, történeti feldolgozását kezdte el, hanem előtérbe kerültek a mai gyógyászati, kozmetikai alkalmazások lehetőségei is. Így alkotta újra a Főapátság azokat a gyógynövényteákat, amelyek receptjei Reisch Elek gyógyszerész testvér 1735-ös gyűjteményéből származnak. A szerzetesek korszerű gyógynövény műhelyt hoztak létre, ahol továbbfejlesztik a régi recepteket, amelyek alapján szappanok, fürdősók, krémek is készülnek.


Az arborétum a rekreáció helyszíne is. Régi fotók őrzik annak az egykori kuglizónak az emlékét, ahová vasárnaponként kikapcsolódni, gurítani mentek az atyák. Rendelkezésre állt egy kis uszoda, amit azért temettek be, nehogy amiatt államosítsák a kertet. Régebben telente pedig síelni lehetett a Szent Hegyen, ami manapság az éghajlatváltozás miatt már ritka szórakozás. Ennek ellenére számos program színtere a kert. A Nagyboldogasszony-napi gyógynövényáldás újra él, a Levendula-napokra tömegek látogatnak el. A legújabb fejlesztés pedig az országban egyedülálló Illatmúzeum, ahol a szerzetesi gyógyászat hagyományait és a gyógynövényes kultúrát mutatja be interaktív terekben.

„Egy monostor kertje a Paradicsomkertre emlékeztet. Amikor otthonra próbálunk találni benne, a tisztább, a gyógyultabb, a harmonikusabb énünket keressük mindig” – zárta gondolatait Cirill főapát.