2025. december 28-án, a Szent Család vasárnapján véget ért a jubileumi szentév az egyházmegyékben is. A konventmisén Várszegi Asztrik nyugalmazott főapát arról beszélt, hogy a szent kapuk bezárása nem csupán liturgikus gesztus, hanem erőteljes lelkipásztori jel. „A bezárás nem azt jelenti, hogy az irgalom megszűnik, hanem azt, hogy a kapun való átlépésnek most már az ember életében kell folytatódnia. Bezárul a szent kapu, de az igazán fontos kapu továbbra is a szívünk kapuja marad: akkor nyílik meg, amikor Isten szavát hallgatjuk, akkor tárul ki, amikor testvéreinket befogadjuk, és akkor erősödik, amikor megbocsátunk és bocsánatot kérünk” – mondta. A következőkben Asztrik atya igehirdetését közöljük.

Kedves Testvérek!

A konventmise elején Cirill főapát úr meghirdette számunkra is, amint Leó pápánk az egyetemes egyház számára, hogy a Pannonhalmi Területi Apátság egyházközségeiben is ma bezárja a szentévet.

A szentév végéhez közeledve a négy pápai bazilika szent kapuit egymásután zárják be: az elsőt karácsony ünnepén a római Santa Maria Maggiore-bazilikában, ma a Falakon kívüli Szent Pál Bazilikában, majd január 6-án,  vízkereszt ünnepén XIV. Leó pápa zárja be a Szent Péter-bazilika szent kapuját. Ezzel véget ér a jubileumi szentév, melyet Ferenc pápa nyitott meg még 2024. december 24-én, szenteste.

Megcsodáljuk ezt a valóban régi hagyományt de joggal merül fel a kérdés: Mi a lelkipásztori célja, üzenete a keresztény nép számára ma ezeknek a jelképes cselekedeteknek?

Testvéreim,

a kapu, az ajtó ősjel, ősszimbolum, számunkra elsősorban a Bibliából. Jézus az ajtó, akin keresztül Istenhez az Atyához jutunk. Ami bezárul, az nem az isteni kegyelem, hanem az Egyház számára rendelt különleges idő; ami viszont örökre nyitva marad, az az irgalmas Isten szíve.

A Szentkapu bezárása a szentév végén nem pusztán liturgikus gesztus, hanem erőteljes lelkipásztori jel, amely összefoglalja mindazt, ami a jubileumi évben történt – és irányt ad annak is, ami ezután következik.

A „kapu” lelki, spirituális szimbólum. A szentév elején a Szentkapu megnyitása azt üzente: Isten irgalma különösen közel jött az emberhez.

A kapu: átlépés a bűnből kegyelembe, meghívás megtérésre, kiengesztelődésre, találkozás Krisztussal, aki maga „az ajtó” – vö. Jn 10,9.

A bezárás nem azt jelenti, hogy az irgalom megszűnik, hanem azt, hogy a kapun való átlépésnek most már az ember életében kell folytatódnia. Bezárul a szent kapu, de az igazán fontos kapu továbbra is a szívünk kapuja marad: akkor nyílik meg, amikor Isten szavát hallgatjuk, akkor tárul ki, amikor testvéreinket befogadjuk, és akkor erősödik, amikor megbocsátunk és bocsánatot kérünk.

A kapu lelkipásztori üzenete, hogy a kegyelem ideje felelősségre hív.

XIV. Leó pápa üzenete ez: amit a szentévben ajándékba kaptunk, azt most vigyük tovább a mindennapokba. A remény jubileuma „olyan idő volt, amikor az Egyház ismét az egész világnak hirdette, hogy Isten közel van, hogy a béke lehetséges, hogy az irgalom erősebb a bűnnél.

Választ kell adnunk a kérdésekre: mit tett bennünk Isten?  Hogyan éljük ezt tovább a világban? Nem maradhat a szentév „szép emlék” – életformáló tapasztalattá kell válnia.

A belső kapu azonban nyitva marad. A pápa lelkipásztori hangsúlya itt van: a kőkapu bezárul, de az ember szívének kapuja maradjon nyitva. Ez azt jelenti: a bűnbánat, a megbocsátás, az irgalmasság cselekedetei, az Egyházzal való élő kapcsolat nem jubileumi „különleges alkalmak”, hanem állandó keresztény magatartások.

A Szentkapu bezárása egyben missziós jel is: az Egyház nem maga körül záródik be, hanem kilép a világba. A pápa ezzel azt üzeni: most már  nem zarándokként lépünk be a kapun, hanem tanúként lépünk ki az emberek közé.

Az irgalom „helye” többé nem csak Róma, vagy a bazilika, hanem: a család, a sebeket hordozó ember, a társadalmi periféria, a megbékélésre váró világ.

A Szentkapu bezárása ezt mondja nekünk, a keresztény népnek: A kapu, amelyen átléptél, most benned él tovább. Amit Istentől kaptál, azt most mások számára te magad váltsd, alakítsd „kapuvá”.

Élj úgy, viselkedj úgy, légy olyan nyitott és kedves, hogy személyed, Te magad ajtóvá, kapuvá lehess testvéred számára a közösségbe, Istenhez.