„Vigyázzatok Magatokra, mert Ti vagytok a legfontosabb szereplői annak a gyönyörű hivatásnak, ami a miénk!” Ezekkel a szavakkal búcsúzott kollégáitól, a Szent Benedek iskolahálózat tanáraitól a Bencés Pedagógiai Napok záró előadásán Hardi Titusz, a Pannonhalmi Főapátság oktatási főigazgatója. Az atya beszédében kiemelte, hogy gyémántot csak gyémánttal, emberpalántát pedig csak emberrel lehet széppé varázsolni.
Stresszkezelés, tanulásmódszertan, élménypedagógia. Csak néhány a témák közül, amelyek a Pannonhalmi Főapátság fenntartásában működő iskoláknak megrendezett Bencés Pedagógiai Napokon előkerültek. A záró előadáson Hardi Titusz oktatási főigazgató azonban a hatékony nevelés legfontosabb „eszközéről”, magáról a tanárokról beszélt.
„Soha nem fogja tudni helyettesíteni a legszuperebb, leghiperebb eszköztár sem azt a személyt, aki Te vagy. Azt, aki reagálni tud arra, ha éppen szomorú a gyerek, vagy vidám. Aki tudja, hogy épp akkor hogyan kell ránézni. Az a mosoly, vagy bátorítás, amit neki tudsz adni, minden egyebet felülmúl” – fogalmazott.
Titusz atya arra is rámutatott, nem szabad elfelejteni, hogy Isten a tanárt – és az embert – saját képmására és hasonlatosságára teremtette, amit megfelelő alázattal kell kezelni. Látni kell, hogy hol a helyünk a teremtett világban, ahol Isten a teremtő, az alkotó, a mindenek fölött lévő. Mint mondta az Istenhez hasonlatosságot fel lehet építeni, ugyanakkor le is lehet rombolni, de a pedagógusnak egyre növekednie, erősödnie és minél inkább kiteljesednie kell ebben.
Fontos látni azt is, hogy ki az, aki teremtett bennünket, aki akarta, hogy legyünk és küldetést, feladatot adott. Titusz atya hangsúlyozta, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk, bármi is történjen. Soha nem kell félnünk tőle, hanem teljes bizalommal mehetünk hozzá éppen azért, mert ezzel a szeretettel tekint ránk és ajándékoz meg bennünket.
Azt is szükséges látnunk, hogy az az ember, aki vagyunk, test, lélek és szellem egysége. Mint mondta a szellemi, lelki mivoltunknak kell irányítania létezésünket és akkor áldásként tudjuk megélni azt a testet is, amiben megalkotott minket az Isten. Mindhárom entitásunkkal, vagyis a testtel, a lélekkel és a szellemmel is foglalkoznunk kell, mert erre a hármas egységre mondja azt a Teremtő, hogy a saját képmására és hasonlatosságára teremtette.
Teremtettségünkből fakadóan pedig a legmélyebb mivoltunkba, a szívünkbe van táplálva a keresés Isten iránt. Amíg a legbelsőbb énünk nincs harmóniában a Jóistennel, nyugtalanok leszünk. „Akinek nincs béke a szívében, az ő legmélyebb mivoltában, az hogyan fog békét sugározni magából? Hogyan tud békét adni a tanítványai számára?” – tette fel a kérdést Titusz atya. Majd így folytatta: „A mi hivatásunk az, hogy békére leljünk magunkkal, magunkban Istennel és a teremtett világgal, felebarátainkkal. Ez az a gazdagság, ami az emberben rejlik.”
Végül az atya hangsúlyozta, hogy csak akkor tudnak igazán nevelni, ha saját maguk is rendben vannak. Ezért beszéde végén egy szívből jövő, és láthatóan sokak számára megindító kéréssel fordult pedagógus társaihoz: „Vigyázzatok Magatokra, mert a legfontosabbak Ti vagytok!”
