Új barátságok kötése, a bencések megismerése, a mozgás öröme, a kiszakadás a hétköznapokból, az önmagunkra és Istenre találás. Sokféle motivációval érkeztek idén is a Fitnesz Lelkigyakorlat résztvevői Pannonhalmára. De bármennyire is különböző emberek verődnek össze négy napra, közös tapasztalat minden évben, hogy a Spiritual Workout bizony izzasztó, egyszersmind felemelő.
Több éve már annak, hogy – a maga is többféle sportot űző – Konrád atya életre hívta a Spiritul Workout elnevezésű lelkigyakorlatot, ahol nem csak a lelküket, de testüket is edzhetik a résztvevők. De még milyen keményen. Délelőttönként kétórás tréningen, fitnesz instruktorok segítségével hozzák ki magukból a maximumot a résztvevők. Ahogy idén egyikük – Anikó – fogalmazott: „Elmegyünk a falig és egy kicsit tovább is.”
Csabát pont ez, vagyis a határok feszegetése vonzza immár negyedik éve a fitnesz lelkigyakorlatokra. „Nagyon sokat tanultam magamról, a tűrőképességemről. Most már tudom, hogy mi az, amit bírok és mikor kell megállnom.” Minden egyes alkalommal megtapasztalja, hogy meddig feszítheti azt a bizonyos húrt úgy, hogy közben ne sérüljön le, de mégis fejlődjön.
Erika szerint a trénerek mindenkire külön odafigyeltek, és erőnlétüknek megfelelően alakították a napi mozgást. „Bár évek óta hanyagolom a sportot, a személyre szabott edzésterv miatt egyik foglalkozáson sem ért kudarc. Bár fizikailag rettentően fárasztó, állandó sikerélményt adott” – mondta.
A fitnesz lelkigyakorlat – ahogy azt a neve is sejteti – a spiritualitást is megmozgatja. Délutánonként lelki beszélgetéseken, csendes meditációkon töltekezhetnek a résztvevők és a szerzetesek imádságos napirendjébe is bekapcsolódhatnak. A feltételes mód pedig azért, mert ahogy az edzések személyre szabottak, úgy ez a része is az ittlétnek. Ki-ki a saját meggyőződése, lelki állapota, befogadókészsége szerint csatlakozik a programokhoz.
Az idei résztvevők egyöntetűen úgy vélik, hogy sokat adott nekik lelkileg is az a négy nap, amit a Főapátságban tölthettek. „Különleges érzés, ahogy a múlt és a jelen összekapcsolódott. A mindenféle eszközökkel végzett termi edzéseken modern tevékenységi formákat próbálhattunk ki. Ugyanakkor egy nagyon ősi zsolozsmázásba kapcsolódhattunk be, ezeréves falak között” – fejtegette Anikó.
A bencések nyitottsága, vendégszeretete mindannyiukat megfogta, bár az „újoncok” kicsit meg is szeppentek – vallották be. Ezúttal olyan terekbe is bebocsátást nyerhettek, amelyeket eddig turistaként nem fedezhettek fel. Nevetve mesélték, hogy egy napig olyan érzésük volt, mintha tilosban járnának, és rendszeresen a hátuk mögé pislantottak, azt várva, mikor szólnak rájuk. A kezdeti óvatosságuk, azonban – Konrád és Szilveszter atyák közvetlenségének és a velük együtt végzett edzéseknek köszönhetően – hamar az otthonosság érzésébe váltott.
Ennél több pedig nekünk, bencéseknek sem kell, minthogy a hozzánk érkezők otthon érzik magukat nálunk. Hisz a szerzetesek egyik küldetése is ez, amiről így ír a Regulában Szent Benedek. „Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: Idegen voltam, és befogadtatok engem.”