Önök voltak valaha csendben? Nem úgy, hogy közben a háttérben szól a televízió vagy a rádió, nyomkodjuk valamelyik kütyünket, vagy tevékenykedünk. Hanem úgy igazán. Amikor nem mással foglalkozunk, hanem engedjük, hogy az szólalhasson meg, ami bennünk van. Ennek a megtapasztalását segíti majd egy évtizede a Pannonhalmi Főapátság, a minden évben megtartott Csendkurzuson.

A Csendkurzus középpontjában, ahogy az a nevéből is következik a csend megtapasztalása, és az azzal való foglalkozás áll. A résztvevők minden nap különböző feladatokat, instrukciókat, olvasmányokat kapnak, és ezekből az impulzusokból, saját csendjükben megmaradva ki-ki találkozik a belső kérdéseivel, aktualitásaival – magyarázza Márk atya, hogyan is épül fel a kurzus. A bencés szerzetes már évek óta vezeti Palotai Gabriella pszichiáterrel a négynapos elvonulást, amihez szorosan kapcsolódik az időről időre megtartott Spirituális kísérés kurzus. „A csend, még instrukciók nélkül is elkezd befelé vinni” – mondja az atya. Ennek megtapasztalása pedig olyan mélységeket nyithat meg a lelkünkben, amelynek befogadásához, nehézségeinkkel való szembenézéshez szakértő segítség kell, ezért is kíséri a kurzust minden alkalommal a doktornő.

Márk atya tapasztalatai szerint manapság a csend megteremtése is nagy kihívás. „Teljesen csendben lenni kicsit kényelmetlen a mai ember számára” – véli. „A kommunikációnkon is megfigyelhetjük – ha egy kicsit távolabbról megnézzük – hogy sok felesleges, felületes csevegést folytatunk. Szerintem ez részben azért van, mert nem tudunk igazán kényelmesen lenni a csendben”. A kurzuson azonban a közösség, a csoport segít megtartani a csendet, megélni a jelenlétet. A résztvevők ugyanis még az étkezéseknél sem – csak a megosztó köröknél, vagyis amikor beszélgetnek a csendről – kommunikálnak.

„Ez nem egy klasszikus lelkigyakorlat. Középpontjában leginkább az önreflexió, önismeret áll. A tematika olyan, hogy az is részt tud venni benne, aki más felekezethez tartozik, vagy egyáltalán nem hívő. Ez a kurzus képviseli Pannonhalmának azt a nyitottságát, párbeszédre, meghallgatásra való törekvését, ami nagyon is a sajátunk” – mondja az atya. Talán ennek köszönhető, hogy a kurzus az egy évtizedes múltja során egyre népszerűbb lett. Most már az alapképzés mellett, arra ráépülő kurzusokat tart a Főapátság, többen visszatérnek folytatni a belső utazást, lelki feltöltődést. Az érdeklődés pedig akkora, hogy az idei foglalkozásokra is már hónapokkal ezelőtt beteltek a helyek.