A 2026. május 29-i általános káptalan döntése értelmében a Bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor önálló monostorrá vált. Izsák atyával, a bakonybéli közösség perjelével és Cirill atyával, a Pannonhalmi Főapátság főapátjával, a Magyar Bencés Kongregáció prézes apátjával beszélgettünk az önállóság útjáról, jelentőségéről és az előttük álló kihívásokról. Mindketten úgy fogalmaztak, hogy öröm és hála van bennünk.

A több mint ezeréves múltra visszatekintő bakonybéli monostorba a kommunizmus alatti kényszerszünet után 1998-ban küldött újra szerzeteseket a Pannonhalmi Főapátság. De mi volt az újraindulás célja?

Cirill főapát szerint nem egyszerűen a pannonhalmi élet leképezéséről volt szó. „A bencés hagyomány nagyon sokrétű. Amikor a ’89-es fordulat után gondolkodtunk, hogy merre induljon tovább a Magyar Bencés Kongregáció, úgy döntöttük, hogy nem az iskoláinkat vesszük vissza, hanem a régi monostorokat indítjuk újra. Szerzetesek küldtünk ezekre a helyekre – köztük Bakonybélbe – hogy a sokszínű bencés tradícióból ők válasszák ki, mit visznek tovább” – magyarázta.

A cél az volt, hogy a különböző bencés hagyományoknak teret engedjenek Magyarországon: Győr inkább a tanári és városi lelkipásztori munkát, Tihany a kultúrát és a Balaton-felvidék lelkipásztori szolgálatát, Bakonybél pedig a visszavonultabb életet, az imádság szolgálatát, a kézműves munkát, a vendégfogadást, a lelkivezetést és a lelkigyakorlatokat helyezte a középpontba.

Az alapítás magában hordozta az önállóság lehetőségét – tette hozzá Izsák atya, a bakonybéli közösség perjele. Ahhoz, hogy egy függő ház önálló monostorrá válhasson három feltételnek kell teljesülnie.

Az első a sajátos szerzetesi-spirituális profil. „Ez Bakonybél esetében már nagyon hamar kialakult: az imádság elsősége, a liturgia igényes végzése, a Szentírás elmélkedő olvasása, az intenzív testvéri élet egy kis közösségben olyan bencés értékek, melyek közösségünk legújabb kori történetét végig kísérték” – mondta Izsák atya. Mindehhez hozzájött a szemlélődő imádság tanulása és tanítása, az ökológiai tudatosság és teremtésvédelem, az ökumené, valamint az elköteleződés a kultúra és a művészetek – a zene és az ikonfestés – területén és a plébániai lelkipásztori munka.

A második feltétel a gazdasági stabilitás. A 2010-es évekre a monostor megtalálta a helyi adottságokra építő gazdasági tevékenységeket, amelyek fenntartható működést tesznek lehetővé. A 2018-as ezredik évfordulón állami támogatással felújították és bővítették az épített örökséget. „A Covid és a gazdasági válság próbáját is kiálló monostori gazdaság mára elég stabil és diverzifikált ahhoz, hogy jó reményekkel tekintsünk az előttünk álló kihívásokra” – összegzett Izsák atya.

A harmadik, egyben utolsó feltétel a szerzetesek létszáma. A Magyar Bencés Kongregáció Konstitúciója szerint legalább hat örökfogadalmas szerzetes szükséges az önállósághoz. A kilencfős bakonybéli közösség ma már ennek a kritériumnak is megfelel.

De mit jelent mindez a gyakorlatban?

Izsák atya szemléletes hasonlattal élt: olyan ez, mint amikor egy tagintézmény önálló iskolává válik, vagy egy fiókvállalat leválik az anyavállalatról. Eddig a bakonybéli szerzetesek jogilag a pannonhalmi közösség részei voltak, az új tagok felvételéhez és a fogadalmak engedélyezéséhez a főapát döntése kellett, a helyi vezető is az ő kinevezésével kapta a megbízatását. Az önálló monostor saját maga választja elöljáróját, autonóm módon dönt a tagsági és gazdasági ügyekben, és önállóan képviselteti magát egyházi és világi fórumokon egyaránt.

Cirill főapát hozzátette: „az önállósággal a közösségnek magának kell meghoznia az életüket érintő döntéseket, és ők viselik érte a felelősséget is.”

Hogyan éli meg a bakonybéli és a pannonhalmi közösség az önállóvá válást?

Izsák atya szerint öröm és hála jellemzi a közösséget. „Hálásak vagyunk a gondviselő Istennek, aki Szentlelkével arra indított embereket, hogy a monostor újraélesztésén munkálkodjanak, s aki ezekben az évtizedekben szeretetével megtartotta, kísérte közösségünket. És hálásak vagyunk annak a sok jó szándékú embernek is, akik támogatásukkal lehetővé tették, hogy Bakonybél megerősödjön és önállóvá legyen.” A perjel külön kiemelte Asztrik és Cirill főapát urakat, „akik néha minden józan megfontoláson túl is bizalmat szavaztak ennek az alapításnak.”

Ugyanakkor az önállóság nagyobb felelősséget is jelent – tette hozzá. A közösség szakember bevonásával feldolgozta az ezzel kapcsolatos félelmeit és aggodalmait. Ezalatt azt is felfedezték, hogy ez a lépés végső soron az egymás iránti bizalmat, valamint az egymás és a rájuk bízottak iránti felelősségvállalást erősítheti.

Cirill atya maga is így vallott az önállósodásról: „Nagy örömmel és hálával tölt el bennünket, engem mindenképpen.” A főapát a tágabb összefüggésekre is rávilágított. Mint kifejtette Európában ma a történelmi egyházak nem a virágkorukat élik: a szerzetesrendekben tartományokat vonnak össze, monostorokat kell bezárni, az iskolákat alapítványi formában mentik tovább. Ezzel szemben a Pannonhalmi Főapátság 1989 után három új monostort alapított: Győrt, Tihanyt és Bakonybélt. Most, hogy Bakonybél is önálló lett, ez a folyamat teljessé vált. Ezért pedig sokan példaként tekintenek Pannonhalmára. A főapát úgy látja, a különböző hangsúlyok – amelyeket Szent Benedek regulája és a közös spiritualitás fog össze – színesebbé és gazdagabbá teszik a magyar kongregációt.

A szerzetesi utánpótlás kérdése persze nem kerülhető meg. Cirill főapát szerint ugyanakkor minden viszonyítás kérdése: „Ne hagyd, hogy a számok terrorizáljanak” – idézte Michael Casey bencés szerzetes gondolatát. A mennyiségi szemlélet helyett a főapát szerint a lényeg, a hitelesség.

A Pannonhalmi Főapátságban közel harminc szerzetes él együtt – ez magyarországi viszonylatban kiemelkedő szám. A kongregációhoz pedig mintegy 80 testvér tartozik. Bár a ferencesek országosan többen vannak, mint a bencések, de miután nekik sok házuk van, így az egy helyen élő közösség kisebb a pannonhalminál – magyarázta. Majd hozzátette az elmúlt hét év mindegyikében volt örökfogadalom a Főapátságban és a többi házban is stabilitás, vagy növekedés tapasztalható. „Mi nem egy elöregedett közösség vagyunk” – szögezte le a főapát, hozzátéve, hogy a szekularizáció valóban elérte a szerzetesrendeket is, és „nem lehet a sült galambot várni.” Szerinte ma már egészen máshogy kell közelíteni a hivatásgondozáshoz, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Mint mondta sokat kell imádkozni és gondolkozni azon, hogyan tudják jobban megszólítani a fiatalokat.

Hogyan tovább a káptalan után

Az önállóság folyamata pontosan körülírt egyházi keretben zajlik. Miután előbb a pannonhalmi konventkáptalan majd a május 29-i általános káptalan – amelynek tagjai a kongregáció elöljárói, a prézesi tanács tagjai és a küldöttek – megszavazták az önállósodást, a közösségnek elöljárót kellett választania.

Cirill főapát június 1-jére hívta össze a választási káptalant, amin, mint prézes apát elnökölt. Ő tanúsította, hogy a választás szabályos volt és megerősítette, beiktatta hivatalába a bakonybéli közösség által megválasztott első konventuális perjelt, P. Dr. Baán Zsolt Izsák OSB atyát.

Az önállóságot ünnepélyesen július 11-én, Szent Benedek ünnepén hirdetik ki Bakonybélben: a prézes apát alapító okiratot állít ki, amelyet felmutatnak és felolvasnak a templomban a hívek előtt.