Közös tanulásról, meghallgatásról és konkrét lépésekről szólt a Pannonhalmi Főapátság 2026. október 3-án megtartott szinodális találkozója. A cél az volt, hogy a Pannonhalmi Területi Főapátsághoz tartozó 15 plébánia közösségei együtt gondolkodjanak arról, hogyan lehet a szinódus felismeréseit a helyi egyházi életben továbbvinni, és hogyan válhat a meghallgatás, a közös felelősségvállalás a mindennapi működés részéve.

A napot Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntője nyitotta meg. Cirill atya felidézte, hogy a Főapátság plébániái 2021 óta járják a szinódusi utat. Az elmúlt években mintegy száz, képzett koordinátor által vezetett csoportban folyt közös gondolkodás és több mint ötszázan kérdőíven osztották meg tapasztalatikat. A folyamat egyik gyümölcse pedig a Pannonhalmi Területi Főapátság 13 témakört felölelő Szinódusi Dokumentuma, amelynek feldolgozása a plébániákon a következő években is folytatódott.

A mostani találkozó ennek a folyamatnak a következő állomása volt. Az esemény az Egyházi Fejlesztők csapatával társszervezésben valósult meg, a megujul.hu által kezdeményezett úgynevezett „mini-szinódusok” sorozat részeként.

Cirill főapát a mostani találkozón úgy fogalmazott: „a közösen megfogalmazott felismerések akkor érnek célba, amikor alakítani kezdik kapcsolatainkat, szolgálatunkat és közösségi döntéseinket. Amikor a meghallgatásból figyelmesebb együttműködés, a felismert szükségből vállalt feladat, az imádságból cselekvés születik.” Éppen ezért fel kell tenni a kérdést, hogyan élhetjük meg itt és most hűségesebben azt, amit Krisztustól kaptunk, miként lehet még inkább evangéliumivá tenni a liturgiát, a hitoktatást, a diakóniát és a missziót és hogyan válhatnak a plébániák olyan otthonokká, ahol az emberek hitelesen találkozhatnak Krisztussal.

Tanulni egymástól

A szinódusi találkozó keretét az adta, hogy 2026 az „ISKOLA” éve a Pannonhalmi Főapátságban. Szent Benedek a monostort az Úr szolgálatának iskolájaként említi. Ebben az iskolában pedig mindannyian tanítványok vagyunk. „Meg kell tanulnunk úgy hallgatni a másikat, hogy közben ne csak a saját válaszunkat készítsük elő.  Úgy megszólalni, hogy másoknak is maradjon tér. Együtt keresni Isten akaratát, és felelősen vállalni a közösen felismert feladatokat.  Ehhez türelemre, gyakorlásra és belső változásra van szükségünk. Arra a nyitottságra, hogy a testvérem tapasztalatán keresztül engem is taníthat az Úr” – mondta a főapát.

Ehhez adott szempontokat a nap első előadója Kisnémet Fülöp bencés szerzetes, aki a szinódus záródokumentumának fényében a karizmák kérdésével foglalkozott. Előadásának középpontjában az állt, hogy minden ember kap karizmákat, és ezek az ajándékok azért adatnak, hogy azokkal szolgáljanak. Ennek a szolgálatnak pedig az egyház közösségében van a helye.

Fülöp testvér előadásában beszélt Krisztus hármas – királyi, papi és prófétai – küldetéséről is, amelyre reflektálva Cirill főapát a nap zárásaként így fogalmazott: „E hármas küldetésben kapnak irányt az ajándékaink. Érdemes hazavinnünk a kérdést: az én karizmám hogyan segíti Krisztus jelenlétét a rám bízott emberek között?”

A nap második előadója Brigitte Gruber-Aichberger, a Linzi Egyházmegye pasztorális tanácsának és szinodális csoportjának vezetője volt, aki online – videóelőadás révén – kapcsolódott a találkozóhoz.  Ő a szinodalitás gyakorlati megvalósításának linzi tapasztalatait mutatta be. Rámutatott, hogy a közös út konkrét struktúrákat, folyamatokat és képzést igényel. Az előadó gyakorlati példákat hozott arra, hogyan lehet a szinodalitás útját szervezeti és közösségi szinten is járni.

Az előadások mellett a résztvevők csoportmunkákban és a szinódusi készület során kiforrott lelkiségi módszer – az úgynevezett „Lélekben való beszélgetések” – révén is gyakorolhatták a meghallgatást és a tapasztalatok megosztását. Így a találkozó valóban a szinodalitás iskolájává vált, hisz nemcsak beszéltek a közös útról, hanem együtt gyakorolták is.

A nap eseményeit egy grafikus facilitátor is végigkövette. Strenner Szilárd élőben illusztrálta az elhangzottakat.

„Isten sokszínű kegyelmének jó sáfárai”

A napközi imaórán Cirill főapát Szent Péter első levelének szavaiból kiindulva tekintett vissza az addig elhangzottakra. Elsőként a szeretet elsőbbségére irányította a figyelmet: „Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó.” A közösségek életében sok feladat vár megoldásra, de ezek mögött ott van az alapvető kérdés: van-e bennünk kitartó szeretet egymás iránt? Amikor türelmetlenséggel, fáradtsággal, félreértésekkel találkozunk az apostol szava igazán személyessé válik: „Legyen kitartó a szeretetetek. Maradjatok készek arra, hogy újra odaforduljatok egymáshoz” – mondta a főapát.

„A szeretet bűnök sokaságára borít fátylat.” Szent Péter ezen szavai rávilágítanak, hogy a szeretet segít úgy tekinteni a másikra, hogy a hibája mellett is meglássuk benne a testvért, akit Isten szeret, és akinek van lehetősége változni – fogalmazott Cirill atya. „A közösség akkor válik a növekedés helyévé, amikor merünk szembenézni sebeinkkel, és közben őrizzük egymás méltóságát.”

Az apostol ezzel a felszólítással folytatja: „Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül!” A főapát rámutatott, hogy vendégszeretőnek lenni azt jelenti, hogy helyet készítek a másiknak az asztalnál, a napirendemben, a figyelmemben és a szívemben is. Mint mondta egy közösségben is lehet valaki idegenként jelen, mert bár régóta köztünk van, de alig ismerjük, nem tudjuk milyen terheket hordoz és szavait hamar félretesszük. „A vendégszeretet arra hív, hogy közelebb lépjünk hozzá: érdekeljen bennünket az élete, legyen időnk meghallgatni, és örüljünk annak, hogy velünk van.”

„Mint Isten sokszínű kegyelmének jó sáfárai, legyetek egymás szolgálatára, ki-ki azzal az adománnyal, amit kapott” – mondta Péter. Az apostol szavaira reflektálva a főapát hangsúlyozta, hogy a közösségekben különböző ajándékai vannak az embereknek: valaki tanít, más vigasztal, bátorít, vagy épp csendben elvégzi azt, amit szükségesnek lát. Ezeknek az ajándékoknak a sáfárai vagyunk, gondoznunk kell őket, és mások javára fordítani. „A szinodalitás iskolájában ezt is tanuljuk: felismerni, hogy szükségünk van egymásra. A másik ajándéka gazdagítja a közösséget, és engem is közelebb vezethet Istenhez.”

Végül a szolgálat forrását is megjelölte Szent Péter: „Ha valaki szolgál, az Istentől kapott erővel tegye.” Mindez pedig egyetlen cél felé mutat: „hogy mindenben dicsőíttessék Isten Jézus Krisztus által.” Ahogy a főapát fogalmazott: „A meghallgatásban, a vendégfogadásban, a tanításban, az apró, észrevétlen szolgálatokban Isten dicsősége ragyoghat fel.”

„Vatikáni valutát váltunk forintra”

A nap központi kérdése volt, hogyan lehet a világegyház szintjén is megfogalmazott felismeréseket lefordítani a helyi közösségek életére. Az Egyházi Fejlesztők csapatának munkatársa, Gulyás Péter tréner egy szellemes képpel fogalmazta ezt meg: „Most vatikáni valutát váltunk forintra!”

A hasonlat a szinódusi záródokumentum helyi alkalmazásának feladatát ragadta meg, hogy mit jelent mindez egy-egy plébánia életében: Hogyan tartunk képviselő-testületi ülést, hogyan fogadunk egy újonnan érkezőt, hogyan osztjuk meg a feladatokat és hozunk döntéseket?

Cirill főapát záróbeszédében arra buzdított, hogy „váltsuk jó árfolyamon”. Meg kell őrizni a szinódusi dokumentum lelki gazdagságát, ugyanakkor keresni kell a helyben megvalósítható formákat. „A szép szavak mögött legyen figyelem, a meghallgatás mögött nyitottság, a közös felelősség mögött valódi bizalom.” Majd a főapát arra biztatta a résztvevőket, hogy „amit átváltottunk, azt fordítsuk jóra.” Azaz legyen belőle több együttműködés, több személyes megszólítás, több örömmel vállalt szolgálat. „Legyen belőle olyan közösségi élet, amelyben könnyebb felismerni Krisztust.”

Egy konkrét lépéssel tovább

A nap végén konkrét feladattal térhettek haza a résztvevők. Cirill főapát arra kérte őket, hogy válasszanak egy olyan lépést, amelyet a következő hetekben megtesznek. Beszéljenek róla a közösségeikben, keressenek hozzá társakat és majd nézzenek rá arra, hogy végül mi valósult meg, mi segített és miben kell tovább tanulniuk.

„Ma együtt tanultunk. Most együtt kell továbbhaladnunk” – fogalmazott zárásként a főapát. Majd hozzátette: „Kérjük a Szentlelket, hogy segítsen felismerni ajándékainkat, hűségesen szolgálni velük, és megvalósítani mindazt a jót, amire ezen a napon indított bennünket. Hogy mindenben dicsőíttessék Isten Jézus Krisztus által!”

A közös út pedig tovább folytatódik: a szentszéki iránymutatás alapján a jövő év első felében készül el az a beszámoló, amelyben számba veszik, hogy a pannonhalmi egyházmegye hol tart a missziós-szinodális egyházi megújulás útján és megfogalmazzák, miként ültetik át a gyakorlatba a 2023-2024-es püspöki szinódus hangsúlyait.

Fotók: megujul.hu és Strenner Szilárd / grafacity.eu