„Az osztozás öröme mélyíti szívünket!” – Szent Erzsébet-nap

Ahogy Szent Erzsébet a szeretet nevében megnyitotta kötényét a rászorulók előtt, úgy nyitja meg minden évben a rá emlékező ünnepen a Pannonhalmi Területi Főapátság is. 2023-ban Láziban ünnepelte a Főapátsághoz tartozó 15 plébánia Szent Erzsébet-napját, november 18-án. Az alkalmat minden évben jótékonysági akcióval kötik össze. Idén a kárpátaljai Batár település Görögkatolikus Ifjúsági Szervezetének gyűjtött a Területi Főapátság. 

Árpád-házi Szent Erzsébet a középkor egyik legismertebb szentje. 1207-ben született II. András király és merániai Gertrúd harmadik gyermekeként. Már korán eljegyezték Türingia leendő grófjával, Hermannal, és attól kezdve a wartburgi várban nevelkedett. Vőlegénye korai halála miatt végül Hermann öccséhez, Lajoshoz adták hozzá, akivel szívből szerették egymást. Három gyermekük született.

Erzsébet kedvességével már gyerekkorában kitűnt. Később menedékhelyet hozott létre az árva gyerekeknek és kórházat alapított. Mikor férje hadba vonult élelmezte a szegényeket és ápolta a betegeket. Hét éve voltak házasok, amikor Lajos elhunyt és Erzsébetnek el kellett hagynia a várat. Férje családja ugyanis nem nézte jó szemmel jótékonykodását, amit özvegyként is folytatott.

A róla szóló legendákból tudjuk, hogy egy alkalommal mikor kenyeret vitt a rászorulóknak, találkozott sógorával. Mikor Henrik megkérdezte mit visz a kosarában, tartva attól, hogy megtiltja neki az adakozást, azt válaszolta rózsákat. Amikor megmutatta a kötényébe rejtett kosarat, kenyér helyett rózsák voltak benne. A legenda szerint ugyanis Isten nem akarta, hogy a szentéletű asszony hazudjon.

Élete végén Magdeburgba költözött és belépett a ferences rendbe, ahol szintén a betegek és rászorulók gondozásának szentelte életét. Halála után 4 évvel, 1235-ben IX. Gergely pápa avatta szentté. November 19-e, halálának napja 1670 óta ünnep az egyházban.

A Pannonhalmi Területi Főapátság plébániái minden évben Szent Erzsébet napja alkalmából nem csak közösen megemlékeznek a szentéletű asszonyról, hanem példáját követve, figyelmüket a rászorulókra irányítják. 2023-ban rendhagyó módon nem élelmiszergyűjtést hirdettek, hanem pénzadományokat vártak, amelyet a kárpátaljai Batár község Görögkatolikus Ifjúsági Szervezetének ajánlottak fel – mondja Hortobágyi Arnold atya. A bencés szerzetes nem csak a vendéglátó Lázi, hanem Veszprémvarsány, Ravazd és Bakonypéterd (4plébánia) plébánosa is.

Az ünepi szentmisét Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát celebrálta. Mint azt az igehirdetésben elmondta, Erzsébet hős szeretete és életszentsége az, amely több mint 800 évvel a halála után is mozgósítő erő. Majd hozzátette, hogy Szent Erzsébet példájának lényege abban állt, „hogy Istent feltétlenül, mindennél jobba szerette; hogy Isten az ő számára nem elvont gondolat, hanem élő személy volt, akinek akaratát és szeretetét utolsó leheletéig követni akarta. Ez volt minden szíve-dobbanása. Istent látta, Krisztust látta a rászorulóban.”

Cirill atya arról is szólt, hogy Szent Erzsébet időszerűségének másik oka a világunk mai lelkiállapota, amelyet Ferenc pápa így fogalmazott meg: „olyan történelmi időszakban élünk, amely nem kedvez a legszegényebbekkel való törődésnek.” A főapát szerint egyre harsányabb a jólétre irányuló felszólítás, miközben a szegénységben élők hangja elhal. „Zárójelbe kerül, ami kellemetlen és szenvedést okoz, míg a testi erő és szépség felértékelődik, mintha az jelentené a legfontosabb elérendő célt. A rohanás, mely mindennapi életünk része, nem engedi, hogy megálljunk, segítsünk a másiknak törődjünk a másikkal. Az irgalmas szamaritánus példázata nem egy múltbéli mese, hanem tükör mindannyiunk jelenének. Pedig az osztozás öröme mélyíti a szívünket!”

Beszédében hangsúlyozta, hogy a Szeretetszolgálat, az egyház működésének a szívében van és nem jótékonykodás csupán. Akkor vagyunk csak gyermekei a Magasságbelinek, ha megérint a másik ember sorsa, állapota. „Arra kapunk meghívást, hogy Isten tükörképei legyünk, hogy életünk az ő szeretetének ajándéka legyen a világ felé. Ebben a képben kell keresni mindannyiunknak ma is a magunk helyét, ráfigyelnünk Isten személyesen hozzánk szóló szavára, és minden lustaságunkat, keserűségünket, bosszúságunkat és kishitűségünket legyőzve követnünk akaratát.” Végül hozzátette: „Így lehetünk áldás a környezetünk számára, így sugározhatjuk Krisztust Európa és az egész világ felé, így költözhet új életerő családjainkba, közösségeinkbe, népünkbe és Európa népeinek közösségébe. Ilyen nagyszerű hivatásunk van, ne adjuk hát alább!”

A szentmise után Lázi polgármesterének, Kajtár Józsefnek a felajánlásából a helyi művelődési házban gyűltek össze a 15 plébánia hívei, plébánosai, a képviselőtestületek vezetői és a Pannonhalmi Főapátság szerzetesei. 18 család vállalta, hogy erre a szeretetvendégségre süt-főz – meséli Arnold atya. Majd hozzáteszi, az asszonyok népes csoportja készítette el az ünnepi asztalt. Mint mondja nekik és Badics Krisztiánnak, a Lázi egyházközség világi elnökének is rendkívül hálás, hogy óriási szervezőmunkájukkal igazán ünnepivé tették az alkalmat.

A Szent Erzsébet-napon végül ötszázezer forint gyűlt össze a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet javára, amelyet már el is juttattak számukra. A kárpátaljai görögkatolikus egyházközséggel – Lődár Jenő parókussal – és ifjúsági szervezetével már régóta jó kapcsolatot ápol Arnold atya. Mint mondja a 4plébánia hittantáboraiba rendszeresen hívják a fiatalokat, idén nyáron is együtt voltak Tiszaalpáron. A szervezet azonban szerény anyagi körülmények között működik, ezért is javasolta, hogy idén őket támogassák a Szent Erzsébet-napi gyűjtéssel.

„Úgy érzem a Pannonhalmi Területi Apátságban hangsúlyosan van jelen ez a karitász-lelkület, azaz a rászorulók javára való gyűjtés, a szívünk megnyitása feléjük. Ez abból fakad, hogy az egyházközségeinkben nagyon sokan érzékenyek a bajba jutott emberek iránt. A Szent Erzsébet-nap a másokra irányított élet értékének az emblematikus ünnepe. A szentmisében azonban nem csak az ő alakja volt előttünk, hanem ahogy minden zsolozsmában együtt ünnepeltük azt a Jézus Krisztust, aki lehajolt hozzánk és felkarolt bennünket.”