Zettwitz Sándor nagyon szerény ember, pedig neki van mire büszkének lenni. Nemcsak koránál fogva „lóg ki” korunkból, hanem azért is, mert egy olyan szemléletet képvisel, amelyben a tartós teljesítmény, a kitartás és a valódi értékteremtés áll a középpontban. Zettwitz úr bőven túl a 90. életévén is bölcs mosollyal szemlélődik és közben aktívan vezeti Magyarország egyik legnagyobb, innovatív egészségipari cégét. Nagyvonalú volt hozzánk, másfél órát kaptunk tőle, hogy kérdezhessük.

Tudna három olyan értéket mondani, amire eredményes, sikeres céget és életutat lehet építeni?

Legyen egy stabil, szerető, melegséggel teli, összetartó családi háttér. Az egymás iránti szeretet és biztos háttér nagyon fontos, ez nálunk megvan. Az állandó fejlesztés, az új utak keresése iránti vágy, törekvés a második…

Mi lenne a harmadik?

A harmadik érték talán az, amit az iskolájától kap az ember. Én a Budapesti Református Gimnáziumban érettségiztem. Az iskola szigorú volt, a tanáraink csodálatosak és kaptunk egy gerincet, egy karaktert, egy tartást, ami elkísért egész életemben.

És a tudás tisztelete is, ami nélkül valószínűleg nem vált volna világszinten sikeressé családi cégük. Melyik döntésre, fejlesztésre a legbüszkébb?

A vállalatot valóban a család hozta össze. Az akkori vejem egy kimagasló számítástechnikai tehetség volt, vele beszélgetve kristályosodott ki, hogy mit is csináljunk, mit fejlesszünk. Ami biztos volt: elektronikával foglalkozunk, de ezen belül rengeteg esetben feleslegesen fejlesztettünk, próbálkoztunk. És a véletlennek itt jutott először szerep, hiszen az egyik szomszédunk, egy diabetológus barátunk mutatott nekünk egy félautomata amerikai vércukorszint-mérő gépet és kérdezte, hogy mi nem tudnánk-e ilyesmit csinálni? 1986-ot írtunk akkor, tehát ez egyáltalán nem volt magától értetődő, de összeraktuk az első gépünket. Ami nagyobb is volt, mint a nyugati gépek és nem volt szép sem, viszont nagyon pontosan mért. Az akkori társadalombiztosítás felismerte a lehetőséget, hogy mennyivel egyszerűbb (és olcsóbb) a betegnek saját magának megmérnie otthon, mint többnapos kórházi mérésekre befeküdni.  A szívemnek ez a fejlesztésünk a legkedvesebb, hiszen ezzel indult el a cég.

Az Ön által vezetett és tulajdonolt 77 Elektronika Kft. egy budapesti cég, budapesti székhellyel. Annyi egyéb egyházi szervezet van a Pannonhalmi Főapátságon kívül, miért éppen őket támogatják, segítik?

Látja ebben is van a véletlennek szerepe. Cégünk a Magyar Külkereskedelmi Bankkal –akkor még így hívták – dolgozott együtt és így kerültünk először kapcsolatba a főapátsággal. Egy kiadványuk elkészítését támogattuk akkor és ezt követően több esetben is nyújtottunk anyagi segítséget. Hozzájárultunk a Bazilika 800 emlékévhez, az Arcus Temporum Művészeti Fesztiválhoz, több komolyzenei produkció megvalósításához és a segítségünkkel állították vissza eredeti állapotába a Boldogasszony-kápolna 1820-ban épített orgonáját.

Cégük később egy másik, a Podkoniczky- orgona felújítását is támogatta. Mit jelent Önnek, egy ilyen évszázados épített szerkezet helyreállítása?

Nekem nagyon érdekes ez a téma, mert őszintén szólva korábban nem tudtam, hogy a bencéseknek ennyire régi, többszáz éves orgonáik is vannak, amiket fel kellene újítani. Megtetszett a gondolat, hogy egy, az ezerhétszázas évekből származó orgonának új életet adhatunk, ami egy csodálatos dolog, ezért szívesen vállaltuk a teljes rekonstrukciós költséget. Az orgona számomra egyedülálló hangszer, nekem többet nyújt, mint egy teljes zenekar.

Többször is bekapcsolódtak pannonhalmi ihletésű értékteremtésbe. Hogyan szólítják meg és tartják meg a fiatal tehetségeket az értékteremtés jegyében?

Minden nyáron meghirdetünk gyakorlati képzéseket fiatal egyetemistáknak, akik idejönnek, mi meg figyeljük őket, hogy melyikükből lehet nálunk valaki. Ha meglátjuk, felajánljuk a lehetőséget és rendszerint csatlakoznak. Azért, mert olyan munkát kínálunk, ami, mint munka, feladat érdekli őket és szívesen csinálják. Látják a munkájuk értelmét, látják az ötleteiket megvalósulni. Ezért szeretnek nálunk dolgozni. Nemcsak a pénz miatt, hanem a feladat öröméért, ezt szeretném kihangsúlyozni. Van olyan fejlesztőnk, aki a cég elindulásakor már itt volt mellettünk és most megy tőlünk nyugdíjba.

Ön a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett és lassan negyven éve vezeti ezt a tudásintenzív magyar középvállalatot, ahol különösen fontos az innováció, a fejlesztés, amihez friss elmékre van szükségük. Mennyire tudatos ennek a kapcsolatrendszernek az építése?

Mindig az innovációt tartottuk a homlokterünkben, nálunk minden tizedik ember kutatás-fejlesztési területen dolgozik, több diplomás, több nyelvet beszélő szakemberekről van szó. Nagyon sok kutatási-fejlesztési megbízást kaptak és kapnak tőlünk különböző egyetemi kutatók, kutatócsoportok. Orvosi innovációs, mérnöki, optikai, diagnosztikai területen. Folyamatos a kapcsolat a legnagyobb magyarországi egyetemekkel.

Szerintem az a jó vezető, aki magánál okosabb emberekkel veszi körbe magát és az innovációra, fejlesztésre komoly forrásokat áldoz. Sajnos sok magyar cégnél nem ez a gyakorlat. Kitaláltak egyszer valamit, az felfutott és utána örökké abból akarnak megélni. De ez nem működik, hiszen minden terméknek megvan a maga életciklusa. Ha nem fejleszted folyamatosan tovább, mondván, hogy most minden jól van, ez nekem elég, én nem fejlesztek, az a vállalkozás halálát jelenti. Nem azonnal, hanem 3-5 év múlva. Mi mindig tudtunk újat csinálni. A nagy automata vizeletvizsgálónak már a negyedik generációját fejlesztjük. Mindig fel tudunk mutatni valamit, ami újabb és jobb. Olyat szeretnénk mindig ajánlani, amit a világpiac is elismer.

Mennyiben köszönheti sikerét ennek a terméknek, az automata vizeletvizsgáló készülék felfedezésének a 77 Elektronika?

A nagy automata gépünk a legfontosabb, a kereskedelmi stratégiánk is arról szól, hogy a legnagyobb értékű termékünkből a lehető legtöbbet adjuk el. De emellett például csak az Egyesült Államokba évente 3 000 félautomata gépet szállítunk. Sokféle gépünk van háziorvosok részére is és sokféle piacot célzunk meg. Most három üzemünk van Magyarországon, egy Németországban és egy Kínában. Mára 900 alkalmazottat foglalkoztatunk. Olyan világszinten is versenyképes termékeink és innovációink lettek, amelyek lehetővé tették a kimagasló fejlődést, a komoly üzleti eredmények elérését.

Hogyan jutottak el addig, hogy rendszeresen támogatnak közhasznú tevékenységeket, szervezeteket?

A 77 Elektronika a nulláról indult, egy családi, gyakorlatilag garázs-cégként. Ahogy nőtt a cég, nőttek a bevételeink és a nyereségünk is. És mivel családi tulajdonban maradt a cég, így a saját pénzünket kockáztatjuk és döntjük el, mit támogatunk. Egy idő után már megengedhettük magunknak, hogy jó ügyek mellé álljunk. A társadalmi felelősségvállalás terén elsősorban beteg gyerekek és diabéteszesek sorsán igyekeztünk könnyíteni.

Mecénásként először az egészségipari szakmán belül kezdtünk el mozogni. Konferenciákat támogatunk, fiatal orvosok külföldi tanulmányútjait, diabéteszes gyerekek táboroztatását, de volt, hogy a pandémia idején lélegeztetőgépet vettünk egy kórháznak. Nekem a második hazám, Balatonfüred, az egyik hazai gyárunk is a városban működik. Füreden az Anna-bál volt az első társadalmi esemény, amit támogattunk, de azóta számos helyi kezdeményezést is segítünk.

Ahogy már említette, a véletlennek nagy szerepe volt abban, hogy a Pannonhalmi Főapátság is bekerült a rendszeres támogatottak körébe. Önnek ezt megelőzően volt bármilyen személyes kapcsolódása, bencés szerzeteshez kötődése?

Nem volt. Én egyébként református vagyok, de nyilván hallottam korábban Pannonhalmáról, többször is jártam ott. Számomra az 1200-as években épült bazilika, a hozzá tartozó monostor és az egész épületegyüttes Magyarországon egyedülálló, ilyen idehaza még csak hasonló sincsen. Azt érdemes tudni, hogy hét évet éltem Olaszországban. Számítógépvezérlésű szerszámgépek értékesítését szerveztem meg, évente 70 ezer kilométert vezettem és megismertem az országot a Garda-tótól Szicíliáig. Ha az ember valahol, hát akkor ott, Itáliában mély ismereteket szerezhet arról, mit jelent egy középkori monostor, templom és annak mi a lelki értéke.

Egy érdekes kapcsolódást felidéznék. Rómától 80 kilométerre délre található Casamari bencés alapítású apátsága. Az ottani kerengő boltívei nagyon hasonlítanak a pannonhalmira, ez rögtön szemet szúrt nekem. Beszélgettem az egyik szerzetessel, aki rákérdezett, honnan jöttem. Mondtam Magyarországról, mire rávágta: Pannonhalma! Kiderült, hogy a gyanúm nem volt alaptalan, szerintük is ugyanaz az olasz építész alkotta mindkét kerengőt. Igaz, Casamariban kettős oszlopok tartják a boltíveket.

Később aztán a hazaköltözésünket követően kerültünk szorosabb kapcsolatba Pannonhalmával. Engem rögtön megfogott az egész ottani légkör nyugalma, hiszen a mi termelő, mérnöki alapú munkánk nagyon feszes, másodpercre be van osztva. Fölmenni a gyönyörű domb tetejére, lenyugodni, megnézni a templomot, a könyvtárat – ez nekem egy kimagasló magyar érték, ezért a jövőben is segíteni fogjuk a főapátságot. Egyszer kérdezte tőlem valaki, hogy akkor jössz Pannonhalmára? Azt válaszoltam, hogyha kell, akkor egy lábon is.