A missziós kereszt Veszprémvarsányban

A Szent Adalbert-templomban tartózkodott szeptember végén a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) missziós keresztje, amely ezt megelőzően Debrecenből Nyíradonyba, majd Nyíracsádra és onnan Szolnokra vándorolt. Kettős ünnep volt ez Veszprémvarsányban, mert a hagyományos családi nappal együtt tartották a kereszt bemutatását, amely innen Erdélybe, Kárásztelekre utazik tovább.

2019. szeptember 27-én, pénteken délután 2 órakor a Pannonhalmi Terület Főapátsághoz tartozó veszprémvarsányi plébániatemplom elé begurult a missziós keresztet szállító furgon. Imaórával fogadtuk a NEK jelképét. Hortobágyi Arnold OSB plébános, a kongresszus pannonhalmi referense köszöntőjében emlékeztetett, hogy Jézus Krisztus valódi keresztje itt van most köztünk, mivel a Missziós kereszt két szárának találkozási pontján található annak egy darabja. Majd arról elmélkedett, hogy kereszténységünk lényege Jézus Krisztus szeretete, hiszen Jézus a kereszthalálával a mi megváltásunkért feláldozta önmagát. A kereszten lévő ereklyék kapcsán a szentekről beszélt és kiemelte Szent Adalbert vértanúpüspök életszentségét, aki a templom védőszentje.

Az Egyházmegyei Karitász imaóráján Arnold atya megemlékezett a kereszt készítőjéről, a krisztusi életű Ozsvári Csabáról is, aki az alkotómunka közben került a szenvedő Krisztus közelségébe. A karitász munkáját pedig azzal ismerte el, hogy Jézust a legnagyobb „karitászosnak” nevezte, mert Krisztus mutatta meg, hogy mit jelent igazán szeretni. Azt, hogy mit jelent önfeláldozóan, feltétel nélkül, mindhalálig szeretni, amivel mindannyiunk elé példát állított.

Az esti szentmisében Szalai Zsolt állandó diakónus gondolatait hallgathattuk meg prédikációjában: „Amikor most köszöntöttük a szent keresztet, talán eszünkbe jut az a megrendítő nagypénteki gesztus, amikor a középre állított keresztfa előtt leborulunk és megcsókoljuk azt Miért csókoljuk meg? Mert valóban hisszük, hogy Krisztus megváltott minket.

 

Mert valóban hisszük, hogy Isten terve az engedetlenséggel csorbát szenvedett, de az Ő engedelmessége mindent helyre tudott hozni Mert hisszük, hogy az életünk az Ő kezében van. Hogy a szenvedés, a fájdalom, az élet sokfajta bizonytalansága és kérdése az Ő bizonyosságában értelmet kap. És sehogyan máshogy nem logikus és nem érthető – csak úgy, ha elfogadjuk és hittel szemléljük, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen (Jn3,16)”. A Kálvária- dombra felvezető gyertyás körmenet zárta a napot.

Szombaton az egyházmegye Családnapján „A világnak Krisztus kell!” – felkiáltással kezdte Hortobágyi Cirill főapát úr a napot felvezető gondolatait. A délelőtt folyamán a Dr. Tarján Emőke családterapeuta és pszichológus előadását hallgathattuk meg. Délután pedig kiscsoportos műhelymunkával mélyítettük el a délelőtt elhangzottakat.

A missziós keresztet Dr. Várszegi Asztrik emeritus főapát mutatta be. Elmondta, hogy személyesen is jelen lehetett, amikor 2017 novemberében Rómában az ad limina látogatása alkalmával Ferenc pápa megáldotta a NEK keresztjét, amelyet most itt, a veszprémvarsányi templomban tisztelhetünk. A kereszt Isten szeretetének szent jele. Azt mutatja mindannyiunknak, mennyire szerette Isten a világot, bennünket és nekünk is ezzel az áldozatos szeretettel kell Istent és testvéreinket szeretnünk.

A kereszt művészi és spirituális különlegessége, hogy Urunk keresztjét a ráfonódó virágmotívumokból fűzött ágak díszítik, ezek között mintegy „ékkövekként” vannak jelen a szentek ereklyéi. Tőlük is ugyanezt az Isten- és emberszeretetet tanulhatjuk. Mindegyik „ékkő” kedves nekünk, de Szent Adalberté különösen, hiszen ő a veszprémvarsányi egyházközség védőszentje is. Szent Adalbert ereklyéi vannak a pannonhalmi Szent Márton-bazilika új oltárának alapjaiba is beépítve. Azt akartuk vele kifejezni, hogy korunk, az újra evangelizáció korában nagy szükség van Adalbert missziós lelkületére. Erre a lelkületre lesz szükségünk a NEK előkészületi idejében és majd ünneplésében is.

 

 

A Családnapot szentmisével zártuk, amelynek főcelebránsa és igehirdetője szintén Cirill főapát úr volt, aki szentbeszédében kiemelte: „A Szentírás vasárnapja van: új keletű ünnepről van szó, amely a II. Vatikáni Zsinat nyomán született meg. A mai szakasz a világméretű társadalmi problémák közül az éhínséget érinti: iskolai tankönyveink állapítják meg, hogy a világ lakosságának 4/5-e gazdasági szempontból peremterületen él. A FAO adatai szerint 1 milliárd ember éhezik folyamatosan (a 7 milliárdból); a Földön naponta 37 ezer kisgyermek hal éhen. A világ népességének egyötöde feléli az összes termelés kétharmadát. Ráadásul ma még nem létezik igazán hatékony párbeszéd a különböző társadalmak, kultúrák és vallások között, amely megszüntetné a népek közötti durva, igazságtalan különbséget.

De hol van az én felelősségem, mit tehetek én? Senki sem bújhat mások mögé, magától eltolva a felelősséget! Észre kell vennünk a közvetlen közelünkben élő testi-lelki bajban lévő embertársunkat! A felelősségérzet és a tettek a rászorulók iránt, az egyes embernél kezdődik. Egyházközségeink karitász csoportjaiban dolgozók, de mindannyian, akiknek már van tapasztalatunk arról, hogy mellé álltunk egy-egy bajban lévő embertársunknak, tudjuk, hogy a felelősségérzet és a tettek a rászorulók iránt, az egyes embernél kezdődik. A mai szakasz sem a gazdaságról és a szegénységről beszél általánosságban, hanem Lázárról és egy konkrét gazdagról meg öt testvéréről.

Igaz, a szegénység világméretű, társadalmi problémáját, egy ember megoldani nem képes. De társadalmi szintű megoldás addig nem lehetséges, amíg az egyes ember szíve kemény. Vegyük észre, hogy minden eredményünk, amit mi magunk alkottunk, az is adomány, úgy kaptuk Istentől, mert a háttérben az egészségünk és tehetségünk húzódik. Miért ne osztanánk meg a rászorulóval?”

A szentmise után virrasztás következett, amelyen a közösség fiataljai és szüleik vettek részt. Arnold atya elmélkedéseinek központi gondolata Jézus Krisztus kereszthalála volt. A kereszt eleje Jézus vérétől véres, de hátul kivirágzik a fa az Ő szeretetétől. Megtöretett teste Isten országát hozta el közénk. A területi apátság hívei közös énekléssel zárták le a virrasztást.

Vasárnap reggel 6 órától nyitva állt a templom és többen betértek pár percre egy imára, elcsendesedésre. 16 órakor kezdődött a fájdalmas rózsafüzér imádsága. Lelkipásztorok vezették be az egyes titkokat olyan rövid elmélkedésekkel, amelyekben felidézték Krisztus szenvedését bűneink, keményszívűségünk miatt.

A késő délutáni szentmise főcelebránsa Fábry  Kornél, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára volt. Homíliájában családja hitéről és a saját megtéréséről is beszélt. Valójában Isten legnagyobb ajándéka számunkra, hogy önmagát adta nekünk. Arra biztatott, hogy járjunk szentmisére, mert akármilyen is, ott Krisztust kapjuk útravalóként. Számos példát hozott fel, hogy aki tiszta szívvel imádkozik, azt meghallgatja az Isten. Különösen fontos, hogy szentségimádásokon is vegyünk részt, és hagyjuk, hogy Jézus szóljon hozzánk. Legyenek nyitva a templomok, és használjuk bátran Isten szent tereit. Kövessük a szentek példáját, jelképeink legyenek és olvassuk rendszeresen a Szentírást. A szentmisében a négy plébánia kórusa énekelt.

A szentmise utáni előadásában Kornél atya elmondta a NEK történetét, legfontosabb célkitűzéseit és ismertette a hívekkel a Kongresszus programját. A napot Elischer Balázs orgonameditációja zárta.

A Pannonhalmi Területi Főapátság közössége 12 órakor az Úrangyala imádságot követően vett búcsút a kereszttől.