A testvéregyházakkal közösen bántuk meg bűneinket és vettük magunkra a hamu jelét Hamvazószerdán. A pannonhalmi szerzetesközösség immár negyedik alkalommal hívott evangélikus és református lelkészeket és lelkésznőket ökumenikus bűnbánati liturgiára nagyböjt kezdetén. „Bánatunk nem csak saját bűneink tudatából fakad, hanem átéljük, hogy elődeinkkel együtt mennyire hozzájárultunk mi is felekezetink, közösségeink és az egy Krisztus-test, az egyetlen Egyház megosztottságához” – fogalmazott a vesperás elején Szemerei János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, aki igét is hirdetett a liturgián.
A hamu az Ószövetségben – miként az elégetett aranyborjú hamuja is példázza – a bűnbánat és a felelősséggel való szembenézés jele volt. A hamu emlékeztet az élet múlandóságára, arra, hogy saját életünk is mennyire tünékeny. A bűnbeesés, az Istentől való elszakadás és a halál hatalmának jele, sötét mementó. „Hála legyen Istennek, aki Krisztus keresztjében új jelentést ad a halálnak! Krisztus az Úr, aki elvette a világ bűnét, aki alászállt a halálba, és akit Isten új életre keltett” – mondta Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát az ökumenikus vesperáson. „A nagyböjt, a szenvedés idejének kezdetén a bűnbánat és a halál hamuja áll előttünk, hogy a negyven nap elmúltával a Húsvét hajnalának örömteli világossága ragyogjon fel nekünk” – emlékeztetett.
Szemerei János püspök egy megrendítő finnországi történettel kezdte igehirdetését. Mint mondta testvérkerületük 141 éves templomában tavaly, Karácsony első napján a szentmise közben lángok csaptak fel. A lelkész azonnal menekülésre szólította a híveket, de döbbenetükre az ajtót kívülről kötelekkel lezárták. Istennek hála azonban végül mindenki épségben kijutott, ám a szemük láttára vált a tűz martalékává szeretett templomuk, amit szándékosan gyújtottak fel.
Karácsony másnapján egy hatalmas hamukupac felett állva, zokogó hívek körében kellett vigasztaló szavakat találnia az ottani püspöknek. A kereszt volt az egyetlen, ami épen maradt a tűz után. Ahogy arra akkor a lelkész fel is hívta a figyelmet, a drámai pillanatokban, amikor nem találunk szavakat, egyetlen kapaszkodónk van és az maga a kereszt. Beszélt arról is, hogy együtt kell látnunk azt a kettősséget, amit a hamu és a kereszt jelképez. Az emberi mulandót és az örökkévalót. A húsvéti események ugyanis rámutattak, hogy a kereszt nem a kudarc, hanem a győzelem, a remény, az élet szimbóluma.
Szemerei János hangsúlyozta, hogy nagy szükségünk van a kereszt nyújtotta vigaszra a mai világban is, amikor az indulatok, a pusztítás erői munkálkodnak, és látjuk a megrendült gazdaság hatásait, a szomszédos háború okozta tengernyi szenvedést és értelmetlen halált, a betegségeket, baleseteket, tragédiákat, vagy akár a néhány napja Törökországot és Szíriát sújtó földrengés több tízezer ember életét követelő pusztítását. Jézus evangéliumban elhangzott szavai pedig kijózanítóak: ne olyan kincseket gyűjtsünk, amelyeket megemészt a tűz, a rozsda, a moly, vagy ellophatnak tőlünk az emberek. „Ráirányítja a figyelmünket arra, hogy van kapaszkodója a modern embernek, a 21. század emberének, a mi közös kincsünk az ökumené valamennyi közösségének Krisztus sok részre szakadozott egyházában.”
A böjti tradíciók az egyház ősi tapasztalatát jelenítik meg, amikor emlékeztetjük saját magunkat is törékenységünkre a hamu jelével. Ugyanakkor a figyelmünket afelé a reményforrás felé fordítja, amelyet Isten szeretetéből Jézus Krisztus hozott közel a világhoz. Hamvazószerdán, a böjti úton elindulva Isten megerősít bennünket, hogy Krisztus is végigjárta a fájdalmas és nehéz utat, majd a halált legyőzve megnyitotta nekünk az örök élet kapuját.
A szentbeszéd után megáldották a bűnbánatot hirdető elégetett barka hamuját, majd azt Cirill főapát és Szemerei János püspök egymás homlokára hintette kereszt alakban. Utánuk a szerzetesközösség tagjai, a lekészek és a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai és az egybegyűlt hívek is fogadták a hamu jelét, miközben a hamvazást végzők ezt mondták:
„Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” (vö. Ter 3,19)
Nagyböjt kezdetén Cirill főapát idén is meghirdette a Zöld böjtöt, amellyel – Ferenc pápa szavait idézve – „ökológiai megtérésre” hív. Az 5T felhívás, mint böjti fogadalom, az alábbi vállalásokat ajánlja a csatlakozók figyelmébe:
- Takarékoskodj az energiával!
- Tudatosan vásárolj!
- Tölts több időt a természetben!
- Táplálkozz egészségesen!
- Tekints magadra teremtményként, aki Isten vendége a földön!
