Együtt a tiszta hangért!

A harangszó évszázadok óta hozzátartozik Pannonhalmához. Imádságra hív, jelzi az ünnepeket, és összeköti a szerzetesközösséget a körülötte élőkkel. Most új fejezet kezdődik ebben a történetben: hat németországi harang talál otthonra a bazilika tornyában, miközben megőrizzük és megújítjuk a történeti Szent Márton-nagyharangot is, és teljessé tesszük a harangsort.

Az újonnan érkező harangok és a Szent Márton-nagyharang megújítása közös örökségünket gazdagítja. Segítse adományával, hogy a bazilika tornyából még sokáig szólhasson a mindannyiunkat megszólító harangszó!

Pannonhalma ősi hangja

A történeti harangállományból a világháborús rekvirálások után egyedül a 2400 kilogrammos Szent Márton-nagyharang maradt fenn. Ez jelentette több nemzedék számára Pannonhalma hangját. Mai formáját 1867-ben nyerte el, amikor egy korábbi sérülés miatt újraöntötték. A feljegyzések szerint nyolc bivaly vontatta fel szekéren a monostorba.

Ez a harang a megújuló együttesben is megőrzi helyét, ehhez azonban javításra van szükség. A felfüggesztését rögzítő szerkezet megsérült, ezért le kell szerelni és helyre kell állítani, hogy ismét biztonságosan szólalhasson meg a Szent Márton-bazilika tornyából.

Hat harang, új otthon

A németországi Oberhausen Szent János evangélista-templomának harangjai évtizedeken át hívták istentiszteletre a helyi közösséget. A templom bezárása és átalakítása miatt új helyet kerestek számukra – Pannonhalmán pedig tovább folytathatják szolgálatukat.

Az 1965-ben öntött harangsor különleges értéke, hogy hat harangja eleve egymáshoz hangolva készült. Egységes hangzásuk gazdagítja majd a bazilika harangszavát.

Szerzetesközösségünk örömmel és hálával fogadja ezeket. Érkezésükkel egy másik európai keresztény közösség örökségét is tovább visszük.