Első adventi gyertyagyújtás

A bencés szerzetesközösség szeretettel várja az ünnepelni vágyókat, hogy Hortobágyi T. Cirill főapát úrral közösen gyújtsuk meg az idei Advent első gyertyáját. A Cantate Kamarakórus műsorát és a gyertyagyújtást követően forró pogácsával és teával, valamint a Pannonhalmi Szent Márton Borlovagrend felajánlásából forralt borral is kínáljuk az ünneplőket.

A Cantate Kamarakórus előadásában felcsendül:
– Népek megváltó Istene
– Ó jöjj, ó jöjj Üdvözítő
– Kerényi: Ó fényességes szép hajnal
– Arcadelt: Ave Maria
Vezényel: Katona Tibor

Gyülekező  2019. november 30-án 17:00 órától a főkapu előtti téren, 17:30-kor gyertyagyújtás, vesperás 18:15 órától a Bazilikában.

A Cantate kamarakórus

A pannonhalmi Gyümölcsoltó Boldogasszony Plébánia kórusa 2019 szeptemberében ünnepelte megalakulásának 30 éves évfordulóját. Dr. Ábrahám Imre tanár úr kezdeményezte az egyházi kórus létrejöttét. Évtizedeken keresztül az ő irányításával csiszolódott a közösség meghatározó művészi csoporttá a plébániatemplom berkein belül, majd azon kívül is. Legfontosabb feladatuknak a templomi szolgálatot tekintik, elsősorban egyházi kórusművekkel mutatkoznak be a templomi liturgiákon kívül is.

Szívesen vállalnak szerepléseket a Pannonhalmi Területi Főapátság településein. A németországi Engennel való testvérvárosi kapcsolatnak köszönhetően többször kaptak lehetőséget külföldi koncertekre Németországban, Olaszországban és Ausztriában.

Katona Tibor karnagy 2018 szeptemberétől vette át a kórus irányítását, akivel ez év októberében máris egy sikeres koncertet mutattak be a Páneurópai Piknik 30 éves évfordulóján megrendezett ünnepség keretében Engenben. A jövőben szeretnének világi művekkel nyitni a civil rendezvények felé is.

Nagy megtiszteltetésnek tekintik, amikor a Főapátság bazilikájában énekelhetnek, s örömmel fogadták a felkérést az adventi gyertyagyújtáson való részvételre.

Pilinszky János: A várakozás szentsége
Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.
Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három – múlt, jelen és jövő – látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje. Elég, ha a nagy drámákra vagy a nagy zeneművekre gondolunk, melyek titokzatos módon attól nagyok, hogy többek közt alkalmat adnak arra is, hogy a jövőre emlékezzünk és a múltra várakozzunk.
A minőség ideje időtlen. Amikor Bach passióját hallgatjuk: honnét szól ez a zene? A múltból? A jelenből? A jövőből? Egy bizonyos: mérhetetlenül több, mint kegyeletes megemlékezés és sokkalta több, mint reménykedő utópia. Egyszerre szól mindenfelől.
Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk. Persze, erről a várakozásról és erről a vágyódáról csak dadogva tudunk beszélni. Annál is inkább, mivel Isten valóban megtestesült közöttünk, vállalva a lét minden súlyát és megosztottságát. És mégis, túl idő és tér vastörvényén, melynek – megszületvén Betlehemben – maga a teremtő Isten is készséggel és véghetetlen önátadással vetette alá magát. Ádvent idején mi arra várakozunk és az után vágyódhatunk: ami megtörtént és akit kétezer esztendeje jól-rosszul a kezünk között tartunk Vágyódunk utána és várakozunk rá, azzal, hogy Isten beleszületett az időbe, módunkban áll kiemelkedni az időből.
Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valóban mindennél távolabb áll tőle. Valódi várakozás. Pontosan úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és örök újszülöttként a karjai között tart.

További információ:

TriCollis Foglalási Központ
Tel.: (+36 96) 570 191
E-mail: info@osb.hu