Immár ötödik éve, hogy veszprémvarsányi plébániánk az evangélikus és református testvérekkel közösen ünnepli virágvasárnapot. Így volt ez 2026-ban is. Március 29-én az ökumenikus ünneplés az evangélikus templomban kezdődött majd a körmenet a katolikus templomba ért, ahol az istentiszteltet tartották. Plébániánk beszámolóját adjuk közre.

Virágvasárnap különleges helyet foglal el ünnepeink sorában. Öröm és a fájdalom feszültsége hatja át az emlékezést. Jézus szenvedésének vasárnapján minden keresztény átérzi Urunk Jeruzsálembe érkezésének örömét: ugyan szamárcsikó hátán érkezik, de királyoknak kijáró tisztelettel fogadják – ahogyan a próféta megjövendölte a Messiáskirály érkezését. A liturgiában megjelenő feldíszített kereszt jelzi, hogy Krisztus azért érkezik Jeruzsálembe, hogy beteljesedjék az Írás, és nagypénteken mindannyiunkért kereszthalált szenvedjen. A kereszt minden krisztushívőnek a megváltást jelenti. A település keresztény közösségeinek tagjai ezen az ünnepen a közös kereszthordozásban átérezhettük, hogy Krisztus szenvedése egyesít bennünket.

Mórotz Réka Rebeka evangélikus, Gilicze Tamás református és Szalai Zsolt katolikus lelkészeink vezették az istentiszteletet.

A közös ünneplés az Evangélium felolvasásával és a barkaszenteléssel az evangélikus templomban kezdődött. Ezután elindult a körmenet a katolikus templomba, amelyet imádkozva, énekelve jártunk végig. Az állomásoknál lelkipásztoraink elmélkedését hallgattuk Jézus szenvedéséről. Az evangélikus templomból a katolikus közösségünk kiválasztott családja hozta ki a feldíszített keresztet, amelyet az első állomásnál református család vett át, majd evangélikus család helyezte el a tartójába a Szent Adalbert plébániatemplomban.

A közös ünnep igehirdetéssel folytatódott: „Ez ennek a keresztnek az üzenete: Hogy igent mondok-e az értem meghaló Istenre? Hogy annak, Aki életét adta értem, odaadom-e én is az életem? Minden fájdalmával, gondjával, bajával… Hogy a virágvasárnap ünnepe után, hajlandó vagyok-e megtérni, életet formálni, kiigazítani, rendbe-tenni, szép lassan újrakezdeni… Virágvasárnap után virághétköznapokat élni? Vasárnapi keresztényből mindennapi kereszténnyé válni?”

A fiatalok a hit, remény és szeretet hármasságához kapcsolódóan olvastak fel könyörgéseket, lelkipásztoraink pedig közös énekkel jelenítették meg felekezeteink összetartozását és egységét.

Jelképesen jelen volt egy 4. közösség is: a kárpátaljai Batár település görögkatolikus közössége. Imádkozunk értük, és a perselybevételt nekik ajánlottuk fel. Lődár Jenő atya erre az alkalomra írt gondolatai is elhangzottak a liturgiában.

A keresztények egysége felé vezető úton még sok teendő van. A mi elsődleges feladatunk, hogy szeretettel fordulunk egymás felé. Nem várjuk el egymástól, hogy ki-ki feladja felekezete tanítását, de jó közösségben együtt imádkozni, énekelni. A virágvasárnap közösen hordozott kereszt erősíti összetartozásunk örömét.

Ökumenikus alkalmainkon mindig megtelnek Veszprémvarsány kicsinek nem mondható templomai. Milyen jó látni, hogy a három felekezet közösen megtölt egy nagy templomot. Legyen ez felkiáltójel és meghívás az egységre, a szent kereszt titka fonja egybe közösségeinket!