Nagyboldogasszony ünnepén, 2026. augusztus 15-én a pannonhalmi szerzetesközösség a hívekkel és a Főapátság munkatársaival közösen kérte Istent, hogy halmozza el az általa sarjasztott növényeket gyógyító áldásával, „hogy a betegek testük és lelkük gyógyulására használhassák” és így betegségükből felépülve áldhassák Őt. Mária mennybemenetelének ünnepén hagyományosan gyógynövényáldással zárult a szentmise. A Boldogasszony-kápolnában Hirka Antal atya hirdetett igét.

Eleink már az 5. századtól ünnepelték Mária mennybemenetelét. Előbb csak Jeruzsálemben, majd egyre több helyen. Hazánkban augusztus 15-ét Szent István király nyilvánította ünnepé. Halála előtt ugyanis ezen a napon ajánlotta fel az országot Máriának.

2026. augusztus 15-án igehirdetésében Antal atya az emberi életet a hegymászó útjához hasonlította, „aki minden erőfeszítését arra összpontosítja, hogy felérjen a csúcsra.” Mint mondta nagy élmény részese, aki először éri el a csúcsot és példájával az „utána jövőket is felsegítheti a csúcsra”, akiknek így szintén részük lesz az élményben.

Antal atya emlékeztetett, hogy Szűz Máriára is hasonlóan tekinthetünk. „Ő – Jézus közelsége és segítsége folytán – közülünk, emberek közül elsőnek jutott el a test szerinti dicsőséghez, a végső cél eléréséhez, ahová mindannyian tartunk. Ez reménnyel tölt el bennünket, mert mi is eljuthatunk oda. Mária segíti utunkat – erőfeszítéseink, szenvedéseink közepette – a feltámadott Krisztus felé, a Vele való dicsőséges közösség felé.”

Hozzátette, hogy Krisztus halála és feltámadása által mi is megszabadultunk a halál fogságából és reményünk nyílt a testi-lelki dicsőségre. Szent Pál szavait idézve – „Mindenki a maga rendje szerint: először a zsenge, Krisztus, azután az eljövetelekor a Krisztushoz tartozók” (1Kor 15,23) – Antal atya rámutatott, hogy Szűz Mária tartozott a leginkább Krisztushoz az emberek közül, ezért nyerte el ő elsőként a megdicsőülést. Ám minden pillanata, az örömök és a szenvedések is Fiára, Jézusra irányult. „Élete útját járva Isten ígéretének a hitében élt – mindig megőrizve Fiával a benső kapcsolatot.”

Ez a benső kapcsolat a Feltámadottal tette lehetővé számára a testi-lelki megdicsőülést – ahogy Jézus főpapi imájában kérte: „Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, és hogy lássák azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál” (Jn 17,24).

Végül Antal atya rámutatott: az Egyház közössége Mária személyében már elérte a csúcsot. Mária – testben-lélekben megdicsőülve – mintaképe a teljesség felé tartó Egyháznak, és a remény, vigasztalás jeleként világít Isten zarándok népe előtt, különösen az eucharisztia közös ünneplésekor, amíg el nem jön az Úr nagy napja.

A népi hagyomány szerint Nagyboldogasszony napjához, Mária mennybevételének ünnepi örömén keresztül, szorosan kötődik a gyógynövények megáldása. Amikor véget ért a nyári termés begyűjtése, az emberek kosárban vitték a gyógynövényeket a monostorba, hogy azokra az apát vagy valamelyik szerzetes áldást mondjon.

Ez a régi szertartás Pannonhalmán egészen a 18. század végéig élő hagyomány maradt, amelyet több mint tíz éve keltett újra életre a Főapátság. 2026. augusztus 15-én, a szentmise zárásaként ma is azzal a több mint háromszáz éves imával kértük Isten áldását a termésre, amelyet a monostor levéltárában őrzött, 1697-es áldásgyűjteményben jegyeztek le a szerzetesek. A szentmise végén az egybegyűltek egy-egy csokorral haza is vihettek a megáldott gyógynövényekből.