Hat diák és két tanár érkezett a szegedi Szent Benedek Technikum és Gimnáziumból monostori hétvégére a Pannonhalmi Főapátságba. A három nap alatt betekintést nyertek a bencés közösség életébe, találkoztak a szerzetesekkel, részt vettek az imaórákon, és személyes élményeken keresztül tapasztalhatták meg a pannonhalmi vendégszeretetet. Az alábbiakban az ő beszámolójuk olvasható.

A szegedi Szent Benedek Technikum és Gimnáziumból hat tanuló és két tanár jelentkezett a monostori hétvége programjára. Úgy alakult, hogy három informatikus-technikus és három gimnazista diák vágott neki az országot átszelő útnak.

Győrig vonattal utaztunk, onnan busszal folytattuk utunkat. A rövid győri tartózkodásunk alatt sétát tettünk a belvárosban. A messzi Szegedről érkezve úgy gondoltuk, a bencés rendházból kiindulva futó benyomást szerzünk a városról. Hideg volt – Pannonhalmán éppen hózápor esett – szürke volt az ég, de a rövid séta így is nagy élményt jelentett.

Péntek este vacsora után Titusz atya, a Főapátság iskolafenntartói főigazgatójának vendégei voltunk. A bemutatkozás során beszéltünk tanulmányainkról, családunkról és lakóhelyünkről. Vendéglátónk pedig bemutatta a szerzetesi közösséget, annak mindennapjait és a különböző feladatokat.

Hallottunk a pannonhalmi diákéletről, az osztályok és a kollégium felépítéséről, valamint a szerzetes atyák oktató-nevelő munkájáról is. Új fogalmakkal ismerkedtünk meg: például a kongregációval, a konventtel, valamint olyan tisztségekkel, mint a perjel vagy a magiszter. Titusz atya felidézte II. János Pál pápa pannonhalmi látogatását is. Megtudtuk, hogy az első magyar bencés diák Imre herceg volt, akinek nevelője a Benedek-rendi Szent Gellért volt. Szent Benedek életéről is hallottunk újabb érdekességeket.

Szombat délelőtt Asztrik főapát úrnál jártunk vendégségben. A nyugalmazott főapát a sok munkával és elfoglaltsággal teli évekről mesélt nekünk. Arra hívta fel a figyelmünket, hogy a fiatalok legyenek mindig körültekintőek, amikor tanácsot kapnak a felnőttektől, és minden helyzetben az értékeket kövessék.

Imre atya a magiszteri feladatairól tartott interaktív foglalkozást. Érdekes tapasztalatait osztotta meg velünk, a beszélgetés során pedig az ön- és társismeret kérdései kerültek előtérbe.

A konventmise gondolatai közül különösen megmaradt bennünk egy mondat, amely számunkra központi jelentőséget kapott: „Vele a hűség mindig könnyebb.”

Nagy büszkeség volt számunkra, amikor a szentmisén a szegedi technikum és gimnázium képviselőiként köszöntötték nyolcfős csapatunkat.

A hajnali, reggeli, napközi és esti imaórák hangulatát megtapasztalni egyszerre volt megtisztelő és felemelő. Számunkra minden ilyen alkalom ünnepi jelentőséggel bírt.

Az imaórák között megismerkedtünk az apátság történetével is. Láttuk az épület eredeti oszlopait és falait, megismertük a legutóbbi felújítás főbb állomásait, valamint a bazilika új építészeti elemeinek szakrális jelentését és jelképeit. Jártunk az altemplomban, a könyvtárban és a látványkincstárban is. Titusz atya sok érdekességbe beavatott bennünket, amiket most fedjen jótékony homály, hogy mindenki személyesen ismerhesse meg ezeket, amikor ellátogat Pannonhalmára.

Szombat este meghívást kaptunk a Pannonhalmi Bencés Gimnázium moziklub programjára is. Egy angol filmet néztünk meg szerzetes atyák és diákok társaságában. Megtudtuk, hogy a filmklubot a Főapátság legidősebb szerzetese, Ambrus atya vezeti. A film számunkra a hitről szólt: egy modern zarándokutat követett végig egy család életének válságos időszakában, miközben szépen és izgalmasan mutatta meg az emberi értékeket.

A búcsúebéd után ismét szeretetteljes hangulatban beszélgettünk a szerzetes atyákkal. Bölcsességgel és mosollyal búcsúztak tőlünk, útra bocsátva bennünket.

Amikor egy-egy szabad óránk akadt a programok között, a környéket fedeztük fel. Jártunk a Márton-hegy oldalában, sétáltunk az arborétumban, elhaladtunk a levendulás mellett, és süteményt is kóstoltunk.

A Szent Jakab Vendégházban kényelmes és szép környezetben pihentünk. A szálláson sok beszélgetéssel, nevetéssel és az élmények közös felidézésével telt az idő.

A háromnapos együttlét különösen összekovácsolta a különböző tagozatos és évfolyamos diákokból álló csapatunkat. Erre a rövid időre mi magunk is egy kis testvériséggé váltunk. Bár ez iskolánkban amúgy is fontos érték, itt, ebben a különleges környezetben még erősebben élhettük meg.

Sokat kérdeztünk, és sok választ kaptunk. Ami különösen szívmelengető volt számunkra: az apátságban bárhol jártunk, mindenütt mosollyal fogadtak bennünket. Mindenki segítőkész volt és a kedvünket kereste. Így születnek szeretetteljes emberi kapcsolatok – amelyek további közös élmények és találkozások alapjai lehetnek.

Mi pedig hálás szívvel visszük és adjuk tovább Pannonhalma hírét és üzenetét.

Köszönjük vendéglátóink bencés vendégszeretetét – a portától a konyháig, a biztonsági szolgálattól mindazokig, akik ételt és szállást készítettek számunkra.
Külön köszönjük a szerzetesközösség befogadó figyelmét, és kiemelten Titusz atya gondoskodását, aki mindenben vigyázott ránk.

Laudetur Jesus Christus.

Szegedről:
Szalamia Keve János, Tajti Levente, Kurunczi Tamás (12. évfolyam),
Gábor Zsolt, Tőke-Tax Rudolf, Nagy Simon Félix (11. évfolyam),
Hortobágyi Attila tagintézményvezető-helyettes,
Konkoly László osztályfőnök, oktató.