Házasságuk legküzdelmesebb időszakát is bemutatva, gyengeségeiket feltárva tett tanúságot a hűségről, a küzdelem értelméről a Sudár házaspár a Pannonhalmi Területi Főapátság Családnapján. Zsóka és Miklós azt szeretnék, ha saját példájuk erőt adna más családoknak, hogy lássák, még a legmélyebb helyzetből is van kiút. Miközben házasságuk megmentésén dolgoztak, soha nem feledték, hogy van egy kötél, egy megtartó erő, a jó Isten, akibe kapaszkodhatnak.

Zsóka és Miklós huszonkét éve házasok, négy gyermekük van. Mindketten más családi mintát és szokásokat hoztak a házasságukba. Temperamentumuk, és személyiségük is különbözik. Zsóka már a házasságuk elején is gyakorló hívő volt, Miklós csak alkalmanként csatlakozott hozzá a templomban. Tizenkét éve került közelebb Istenhez, azóta pedig kialakították közös hitéletüket. Bár mindketten a végletekig hisznek a szentségi házasság megtartó erejében, néhány éve olyan mélypontra jutottak, hogy még az is megfordult a fejükben, hogy útjaik elválnak egymástól.

Az Istenbe és egymásba vetett hitük azonban erősebbnek bizonyult. Szerették volna megmutatni saját maguknak, gyerekeiknek és az értük szüntelen imádkozó közösségnek is, hogy képesek kilábalni a nehézségekből, és megjavítani mindazt, ami elromlott. Családi mottójuk: „ha nincs meg az egység, soha ne legyen kétség, velünk van a Szentháromság.” Ahogy ők fogalmaznak fokozatosan „csúsztak el” egymás mellett, és 2018-ban azon kapták magukat, hogy házasságuk romokban. Tudták, segítségre van szükségük. Számtalan próbálkozás és fájdalmas nyolc hónap után jutottak el odáig, hogy újra meg tudták teremteni a korábban elveszett egységet.

Majd elvégezték a Schönstatt családmozgalom Családakadémiáját, ami nagy lehetőség volt arra is, hogy házasságukat megerősítsék. Néhány hónapja pedig tanúságtevő házaspárként segítenek másoknak, hogy meg tudják tartani az egységet, vagy újra létre tudják hozni azt. Mint mondják az egyik legfontosabb, hogy időben szembenézzünk a problémákkal, és ne hagyjuk, hogy azok elmélyüljenek. Úgy érzik náluk akkor kezdődtek a gondok, amikor Zsóka visszatért a munkába és közös vállalkozást indítottak. A családi birtokon gyógynövények termesztésbe, és azokból minőségi termékek előállításába fogtak, miközben Miklós a pályázatíró vállalkozását is vitte. Mindketten otthonról dolgoztak, és dolgoznak ma is. Így ahogy Zsóka mondja egész nap valamilyen módon kapcsolódtak, ami egy idő után túl sok volt és a szerepek – anya, feleség, üzlettárs, barát – teljesen összemosódtak.

Bár a gyógynövényes vállalkozást közösen indították, az igazából Zsóka terepe volt. Miklós azonban nehezen fogadta el felesége önállóságát, ami szintén feszültséget okozott közöttük. Végül megtalálták az egészséges egyensúlyt: megadják egymásnak a kellő szabadságot, miközben, ha szüksége van rá a másiknak, segítenek. Ahhoz, hogy újra harmonikussá váljon az életük, rá kellett jönniük, hogy kölcsönösen el kell fogadniuk egymás gyengeségeit, mert egyikük sem tökéletes. Nem egymást igyekeznek „megjavítani”, hanem önmagukban keresik a megoldás kulcsát.

Az egyik legnehezebb feladatnak az egymás közötti kommunikációt tartják, ami saját bevallásuk szerint 25 éve állítja őket kihívások elé. Zsókának sokszor okoz fejtörést például, hogy mit is szeretne a férje valójában. Miklós ugyanis nem közvetlenül teszi fel a kérdést, hanem körülírja. Amikor például felveti feleségének, hogy mit szólna egy kávéhoz, valójában azt szeretné a tudtára adni, hogy örülne, ha Zsóka készítene neki egyet – mesélik nevetve. Az asszonynak pedig nehéz, hogy véleményét ne azonnal fejtse ki, hanem előbb elszámoljon tízig. Mint mondják sokszor elhangzik náluk: „Nem értelek, de szeretlek!”

Igyekeznek családjukban olyan légkört teremteni, hogy mindenki szeressen otthon lenni. Bár mindketten nagyon elfoglaltak, és sokszor nem jut kellő idő egymásra és a gyerekekre, a vacsoraidőt mindig a családnak szentelik. Az asztal mellett osztják meg egymással mi történt velük, mi az, ami foglalkoztatja őket és közösen imádkoznak. Szülőként a legnagyobb ajándéknak tartják, ha gyermekeik hozzájuk fordulnak, kikérik a véleményüket és vitatkoznak velük az élet nagy kérdéseiről. Még akkor is, ha legtöbbször este találják meg őket, amikor már a fáradtság miatt nehéz nyitott szívvel fordulni feléjük.

Mára úgy érzik, házaspárként kölcsönösen kiegészítik egymást. Egyikük hiányosságát, a másik erősségével pótolják. Ami mindkettőjükből hiányzik, ott pedig teret hagynak a Szentlélek működésének. „Nekünk együtt van dolgunk ebben a világban” – mondják. Megszívlelendő mottó minden házastársnak.

 

családnapPannonhalmi Területi Főapátság