Testvériskolai kapcsolat Örményországgal

Újabb jelentős előrelépés történt a magyar-örmény kapcsolatokban a Pannonhalmi Főapátság közreműködésével. A monostor fenntartásában működő, budapesti Ökumenikus Általános Iskola testvériskolai kapcsolatot kötött egy jereváni középiskolával. A megállapodás azért is jelképes, mert az intézmény annak az örmény katonának a nevét viseli, akit az azeri baltás néven elhíresült Ramil Safarov 2004-ben gyilkolt meg Budapesten. A gyilkosság miatt a magyar bíróság elítélte, de 2012-ben kiadták Azerbajdzsánnak azzal a feltétellel, hogy ott tölti le börtönbüntetése további részét. Hazájában azonban ahelyett, hogy bezárták volna, előléptették. Örményország a gyilkos kiadása után nem sokkal  megszüntette a diplomáciai kapcsolatot hazánkkal.

A viszony helyreállításának egyik jelentős lépése volt, amikor 2016-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megalakult az Armenológiai, azaz az örmény Tanszék. Következő jelentős lépés volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Azbej Tristan az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár II. Karekin örmény apostoli pátriráka meghívására megvalósult örményországi látogatása 2021 nyarán. A Hungary Helps Program fennállása óta az örmény apostoli, az örmény katolikus és örmény protestáns egyházak humanitárius projektjeit Örményországban, Libanonban, Irakban és Szíriában is napjainkig összesen mintegy 1,5 milliárd forinttal támogatta, így járulva hozzá az örmény kultúra megőrzéséhez és az örmény közösségek szülőföldön való megmaradásához.2021 év végén pedig magyar közreműködéssel és magyar honvédségi gépen öt örmény hadifogoly térhetett vissza hazájába Azerbajdzsánból.


Ennek az enyhülési folyamatnak az újabb állomása a 2022. februárjában, a budapesti Ökumenikus Általános Iskola (ÖKU) és az örményországi Gurgen Margarjan Középiskola között megkötött testvériskolai megállapodás. Az együttműködés egyebek mellett lehetőséget ad intézményközi látogatásokra, közös oktatási és kulturális rendezvények megvalósítására, nyelvoktatás, és egymás múltjának, egyháztörténetének megismerésére. Megtiszteltetés Pannonhalma számára, hogy a két nemzet közeledésében ilyen fontos és szimbolikus lépés megtételére kapott maghívást.


Bár az aláíró az ÖKU, az együttműködésbe a Főapátság fenntartásában működő más iskolák is részt vesznek majd. Hardi Titusz OSB, oktatási főigazgató abban bízik, hogy szeptembertől a budapesti Szent Benedek Gimnáziumban szakkörként elindulhat az örmény nyelvoktatás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közreműködésével. Ott ugyanis az Armenológiai Tanszéken több, mint két tucat örmény diák tanul a Hungary Helps Program ösztöndíja az „Ösztöndíjprogram Keresztény Fiataloknak” elnevezésű program keretében, akik szívesen vesznek részt minden nyelvüket és kultúrájukat ismertető kezdeményezésben.


Az aláírásra Titusz atya mellett Jerevánba utazott az ÖKU igazgatója, Csere István, dr. Kovács Bálint a PPKE Armenológiai Tanszék vezetője és Kiss Bertalan a Miniszterelnökség Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárság főosztályvezetője. A delegáció két napot töltött Örményországban, amely az első keresztény nemzet: 301-ben tértek meg. Ahogy Titusz atya fogalmaz lenyűgöző volt látni és tapasztalni a több mint 1700 éves hagyományt. „Lenyűgöző belegondolni, hogy mi, pannonhalmi bencések nagyon büszkék vagyunk az ezeréves múltunkra, de az ő gyökereik még ennél is jóval régebbre nyúlnak vissza. Nem csak beszélnek róla, hanem történelmüknek kézzel fogható, tapintható építészeti lenyomata van. 1700 éves templomok, kolostorok vannak Örményországban. Amikor mi még csak próbáltuk keresztény hitre téríteni a magyarságot, ők már százával másolták a kolostorokban a szent iratokat” – meséli.


A delegációt Ecsmiadzinban az örmény Apostoli Egyház központjában látta vendégül II. Karekin Mindenörmények Katolikosz-pátriárkája. Ez olyan, mint Rómában a Vatikán – magyarázza Titusz atya. Az örmény „pápának”, a katolikosznak a székhelye. „Nagyon barátságosan fogadtak minket, a katolikosszal hosszasan elbeszélgettünk, majd egy döbbenetes liturgián vettünk részt. Megmaradt az ősi keresztény rítus, aminek olyan sodrása van, hogy teljesen a hatása alá kerültünk. Olyan erővel és tisztán énekelnek, hogy az valami lenyűgöző” – lelkesedik. A szentmisét – miután a 4. századi székesegyházat épp felújítják – egy 7. századi templomban tartották. A liturgia szimbolikus és szertartási elemeiben egyszerre emlékeztet az ószövetségi jeruzsálemi templom és a zsinagógai liturgiára. Vartabed szerzetes pap vezeti, az oltárt a diákónusok – az Újszövetség levitái – veszik körül. A celebráns pap az adományok oltárra vitele előtt azonban még a liturgikus saruit is leveti, és az áldozati cselekményt mezítláb végzi, emlékeztetve Mózesre és az égő csipkebokorra. Két szín alatt áldoznak és kovásztalan kenyeret használnak. A magasított szentélyben – ahová cipővel nem lépnek, csak liturgikus saruban – letérdel a pap, a kehelybe, a Szent Vérbe apró, darabkáit elegyíti a Szent Testnek, majd a hívek szájába helyezi azokat – szemlélteti a szentmise egyedi mozzanatait.


Titusz atyára nagy hatással volt az örmény genocídium emlékhelyén tett látogatás is. Az első világháború idején, 1915 és 1917 között másfél millió örményt gyilkoltak meg. Erőszakos kitelepítésük során előbb a férfiakat munkaszolgálatra vitték, majd a száz örmény vezetőt letartóztatták és egy kivételével mindegyiküket megölték. Az otthon maradt asszonyokat, gyerekeket és aggastyánokat pedig a sivatagba űzték, hajtották, ahol többségük vagy éhen halt, vagy meggyilkolták őket. „A világháborúban jöttek jelentések az örmény népirtásról, de a világ becsukta a szemét. Az emlékhely, ahol egy örökmécses ég, szembesít minket a genocídium valóságával és embertelenségével.” II. Karekin ecsmiadzini katolikosz és I. Aram kilikiai katolikosz azonban 2015-ben a genocídium 100. évforfulóján mártírrá avatták a népirtás összes áldozatát, ilyen módon is hangsúlyozva Tertulliánus örök érvényű szavait: „a keresztények vére az Egyház magvetése”. Immár az emlékmű már nem a gyász, hanem a remény helyévé vált.