A pannonhalmi bencés szerzetesközösség a Területi Főapátság híveivel, lelkipásztoraival és szolgálattevőivel közösen tartotta meg olajszentelési szentmiséjét 2026. április 1-én, Nagyszerda estéjén. A betegek és keresztelendők olaját, valamint a krizmát Várszegi Asztrik emeritus főapát püspöki szolgálatával áldotta meg. A liturgián a bencés atyák megújították a papszenteléskor tett ígéreteiket. Szalai Zsolt diakónus prédikációjában arra hívott mindannyiunkat, hogy váljunk Isten szolgáló szeretetének megjelenítőivé az Egyházban és a világban.

A szentmise elején Hortobágyi T. Cirill főapát köszöntötte az egybegyűlteket. Mint mondta a szentmisében együtt ünnepel Isten népe: az egyházmegye vezetője, papjai, diakónusa és a hívő közösség. A főapát emlékeztetett, hogy a betegek olajának megáldásakor a fájdalom és a betegség enyhítéséért imádkozunk. A keresztelendők olaja felett mondott imádság az egyház megújulásáért könyörög. A krizma szentelésekor pedig azokat a biblikus eseményeket idézzük fel, amelyek a kiválasztás és a szent szolgálatra való felkenés történetei. Majd azért mondunk imát, hogy a krizma a szentség, az újjászületés és az örök élet jele legyen.

A szentmisén Szalai Zsolt diakónus hirdetetett igét. Prédikációja elején a diakónusok szerepéről elmélkedett. Mint mondta, ahogy az elnevezés is utal rá – diakonosz, azaz szolga, szolgálattevő – a diakónus hivatása Krisztus példáját követve a szolgálat. „Az én szolgálatom ma legyen jel, hogy mi mindannyian diakónusok vagyunk a magunk módján. Mindannyiunknak Isten szolgáló szeretetének megjelenítőivé kell válnunk a világban.” Majd arra bátorította a jelenlévőket, hogy újra merjék megfogalmazni, hogy a saját szolgálati helyükön, hivatásukban, munkájukban mit jelent az, hogy mások szolgálatára vannak rendelve.

Emlékeztetett, hogy mindannyian egyszerre vagyunk elöljárók és alárendeltek, nevelők és neveltek, atyák és gyermekek. „Egyszerre vagyunk Isten irgalmának a munkatársai és irgalomra, megbocsátásra szorulók. Szentek és bűnösök, apostolok és olyakor mégis Krisztustagadók.” Hozzátette, hogy mindannyian az egység és a béke áhítói vagyunk, ugyanakkor a saját háborúságaink okozói is, és egyszerre vagyunk papok és diakónusok. Végül hangsúlyozta: „Mi mindannyian Krisztus királyi papságának letéteményesei vagyunk, mégis mindannyian szolgák.”

Az igehirdetés után a papi ígéretek megújítása következett. Cirill főapát négy kérdéssel fordult az atyák felé. Akarják-e egykor tett fogadalmaikat megújítani? Akarnak-e Jézus Krisztussal egyre szorosabban összeforrni, és önmagukról lemondva hozzá teljesen hasonlóvá válni? Akarják-e a megváltás hűséges szolgáiként az eucharisztia szent áldozatát bemutatni, a többi liturgikus cselekményt végezni és Isten igéjét hirdetni? Akarják-e Krisztust követni a szegénység szellemében, csakis a lelkek iránti szeretettől vezettetve? A papok pedig így válaszoltak: Akarjuk!

Végül Cirill atya a hívektől azt kérte, hogy imádkozzanak papjaikért, hogy Krisztus hű szolgái legyenek és őket is vezesse el Őhozzá. Majd így folytatta: „Imádkozzatok értem is, hogy hűségesen teljesíthessem az apostoli hivatást, amelyet rám, méltatlan szolgájára bízott az Úr. Legyek egyre tökéletesebb képmása köztetek Krisztusnak.”

A szentmisén előbb a betegek olaját áldotta meg Asztrik emeritus főapát. „Szent áldásod által legyen ez az olaj testi, lelki és szellemi oltalom mindazoknak, akik a szent kenetben részesülnek. Vessen véget minden fájdalomnak, orvosoljon minden betegséget és minden gyengeséget.” Majd az áldozás után a keresztelendők olajának megáldása következett. Asztrik püspökatya arra kérte Istent, hogy adjon erőt a keresztelendőknek, akiket az olajjal megkennek. „Fogadják lelkükbe az isteni bölcsességet és erőt, hogy egyre mélyebben megértsék Fiadnak, Krisztusnak evangéliumát, és nagylelkűen vállalják az áldozatos keresztény életet. Legyenek méltók az istengyermekség kegyelmére: Egyházadban örvendezve szülessenek újjá, és boldogan éljék a keresztény életet.”

Végül a krizmával telt edényt hozták Asztrik atya elé, aki imára szólította fel a jelenlévőket. Majd rálehelt a krizmára és kitárt kézzel mondta el a szentelési imádságot, amelybe az összes pap kezüket kiterjesztve szimbolikusan bekapcsolódott. „Az üdvösség krizmája legyen mindazok számára, kik újjászülettek a keresztvíz és a Szentlélek által; az örök életben részesítse őket, mint mennyei dicsőséged társait” – zárta szentelési imáját Asztrik atya.

A liturgia a Főapátság YouTube csatornáján visszanézhető: