200 éve szentelték fel

„Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk!” – 200 éve szentelték fel a bakonypéterdi templomot

Ünnepi szentmise a bakonypéterdi templom felszentelésének 200 éves évfordulóján. Hortobágyi Cirill főapát, az esemény főcelebránsaként emlékezett meg arról, hogy 1820. június 11-én szentelték fel a régi helyére épült új templomot. Mint mondta, ez a szentély „a múlt tanúja, a gyökereinket jelenti!”

A helyiek, a településről elszármazottak, a testvéregyházközségek hívei, valamint egyházi és világi vezetői és a négy plébánia kórusának tagjai is jelen voltak a szentmisén. Az egybegyűlteket Hortobágyi Arnold a község plébánosa köszöntötte, külön kiemelve a ministránsokat, akik – mint mondta – nem csak az ünnepség fényét emelik, hanem hűségesen szolgálnak is.

A főapát köszöntőjében és homíliájában emlékeztetett, hogy a múlt egyrészt visszavisz bennünket a német ajkú telepesekhez, akik a törökök kiűzése után jöttek ide. Másrészt a második világháború utáni lakosságcsere következtében betelepített felvidékiekhez, akik nem önként választották Bakonypéterdet. A jelenlévők azonban mind e két nép leszármazottai. Figyelmeztetett, hogy nem elég a kétszáz év külsőségeit ünnepelni és nem elég őseink hite, hanem megújulásra van szükség, pontosabban: „A mi megújulásunk a Szentlélekben!”.

„Az egykori templomépítők nyomába lépünk, és a ma templomát szeretnénk építeni, amely a jövőbe mutat, aminek van távlata”. Az egyházat, a templomot a tüdő két lebenyéhez hasonlította, amelyek mindegyike szükséges az egészséges élethez.   Az egyik „lebeny” maga a templom, a másik pedig az emberek alkotta egyházközösség. Ez utóbbi építése pedig állandó törekvés és feladat marad. „ Istennek és szorgalmatoknak hála, szépen megújult a templom és a plébánia épülete is! Az emberek alkotta egyházközség építése állandó törekvésünk, feladatunk marad! Az Isten ma minket akart élő templommá építeni!” – fogalmazott.

A szentmisén idézett evangélium tanítása ebben az építkezésben segít – hangsúlyozta Cirill atya. Jézust kortársai prófétának tartották, és a prófétáktól sokat vártak. Reményüket beléjük vetették, hiszen a hívők megtapasztalhatták, hogy életük nem olyan, mint amilyennek az Úr elképzelte. Vezetőik nem tartották be az ígéreteket, az átlagember pedig egyre távolodott Isten törvényétől. Sokan változást szerettek volna, amit a prófétáktól vártak. És bár Jézusra is ekként tekintettek, aki a nyomorban az eljövendő szabadulás jó-hírét hozza, ő nem elégedett meg ezzel a válasszal. A tanítványokat kérdezte „Ti kinek tartotok engem?” Ettől válik a történet személyessé és a megszólítottság kikerülhetetlenné.  Mint mondta, nem csak a tanítványok számára, hanem kétszáz év után a mai emberek, az ünnepségen résztvevők számára is. Ha pedig azt tudjuk válaszolni, hogy Te vagy számunkra az élő Isten fia, akkor Jézus közösséget ajánl önmagával „olyan derűs, belső életerőt, amin nem győzedelmeskedhet a világ sátáni ereje, pusztító, romboló szellemisége”. A főapát emlékeztetett, hogy „olyan belső, szívbéli békét és örömöt” kínál Jézus a hitben, mint az első tanítványoknak.

Cirill atya hangsúlyozta Péter válasza nyomán válik a mi élő templomunk is konkréttá, ha azt tudjuk mondani, amit Péter, hogy Jézus a Messiás, a Megváltó, akiben Isten összegyűjti a népét és megújítja. Így erősíthetjük egymásban a reményt, a hitet, hogy Isten országa kibontakozik közöttünk.

A Miatyánk sorait – „jöjjön el a Te országod” – felidézve emlékeztetett arra, hogy ez a kibontakozás már elkezdődött, de meg kell erősödnie, amiért nekünk is tennünk kell. Az Úr Péternek adta a mennyek országának kulcsait, így oda nem lehet csak úgy besétálni, felelőtlenül élve bejutni, hanem tenni kell érte. Az égbe vezető úton, nem kerülhető el a kiszolgáltatottság- mondta. A főapát azonban figyelmeztetett, hogy ez nem a világ erőinek való kiszolgáltatottságot jelenti, hanem az „elköteleződést az ember, a másik, a társunk mellett.”

Beszéde végén arra hívta a jelenlévőket, hogy a ma is aktuális kérdésre – „Ti kinek tartotok engem?” – adott válaszunk, hogy: „Te vagy a Krisztus, az Isten fia!” ne csak puszta szó maradjon. Fakadjon ebből „önátadás Isten iránt és embertásaink felé, tiszta, jószándékú, a másikat vállaló, tettekre sarkalló elköteleződés, hogy megnyílhasson számunkra egykor a mennyek országának ajtaja.”

A szentbeszéd után a fiatalok olvasták fel az ünnepi alkalomra írt könyörgéseket, amelyben helyet kaptak a bakonypéterdiekért szóló fohászok is. Az ünnepi szentmise zárásaként Hortobágyi Arnold kifejtette, hogy a négy bencés plébánia, a testvéregyházközösségek között olyan légkört szeretne teremteni, amelyben barátként, testvérként tekintenek egymásra. Összefogás jönne létre, amely mindenkit erősít. Reményét fejezte ki az atya, hogy a közösséget Isten éltető ereje kapcsolja majd össze, ahogy azt a négy plébánia logója is jelképezi. Ezen ugyanis a kereszt négy szára, a négy plébániát jelöli, amelyeket egy kör fog össze. Végül megköszönte a helytörténészeknek, Wágenhoffer Gergelynek és Czepek Gyulának, valamint a Pannonhalmi Főapátság levéltárosainak a kutatást, amely alapján elkészülhetett a plébánia történetét bemutató információs tábla. A plébános háláját fejezte ki a egyháztanácstagoknak és a helyieknek is, akik nélkül nem valósulhatott volna meg az ünnepség.

A kivonuláskor mindenki a plébánia erre az alkalomra készített pecsétjével díszített képeslapot kapott. Bolla Tünde polgármester az ünneplő közösséget az önkormányzat épületében látta vendégül.

A 200 éves évforduló alkalmából tartott ünnepségsorozat tovább folytatódik. 2020. augusztus 16-án, vasárnap 11 órakor Hortobágyi Arnold mutat be ünnepi szentmisét a Szent Rókus kápolnánál. 2020 október 11-én pedig Bakonypéterd és a testvéregyházközségek fiataljai együtt bérmálkoznak. A 11 órakor kezdődő szentmisének Hortobágyi Cirill főapát lesz a főcelebránsa.