Több mint két évtizedes hagyomány már, hogy monostorunk védőszentjének ünnepéhez kapcsolódva a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai egy-egy nemes ügyet felkarolnak. Idén a Szent Márton-héten a gyermekotthonok világával foglalkozott az intézmény. A programok során 2 653 050 forintot a diákok a Győr-Moson-Sopron megyei Vadóka Gyermekotthon javára ajánlották fel. a következőkben a Magyar Kurír cikkét osztjuk meg a Szent Márton-hétről.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium Szent Márton-hete idén a gyermekotthonok világára irányította a diákok figyelmét. Kiemelt eseménye volt találkozásuk Német László bíborossal, akit hivatásáról, egyházi tapasztalatairól és a Katolikus Egyház jövőjéről is kérdeztek november 11-én. A bíboros arra biztatta őket, ne féljenek hallatni a hangjukat, gondolataik hatással lehetnek a jövő Egyházára.

A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban minden évben egy héten át készülnek a monostor védőszentje, Szent Márton ünnepére, azt keresve, hogyan tudnak ma „észrevenni valakit az út porában, ahogy Szent Márton is észrevette a koldust”.

Az idei témahéten a nehéz helyzetben élő embertársainkra irányították a diákság figyelmét; különböző módokon vezették őket, hogy megismerkedjenek életükkel, s így közel kerüljenek valóságukhoz. Másrészt adományokat gyűjtöttek a javukra, mindig saját munkájukból teremtve meg ennek forrását.

Az elmúlt években voltak már fókuszban a vakok és gyengénlátók, a menekültek, az autizmussal élők. Most a gyermekotthonok világa volt a középpontban – számolt be erről Juhász-Laczik Albin OSB, a gimnázium igazgatója.

„A legfontosabb minden témahétben, hogy az ember kerüljön közel hozzánk. A téma elferdíthető, a politika áldozatává válhat. Azt szeretnénk megmutatni, hogy a témák mögött emberi sorsok vannak. Ha ezeket láttatjuk meg, ha az embereket hozzuk élményszerűen közel a diáksághoz, a felnövekvő katolikus értelmiséghez, akkor az immunrendszerük nagyon erős lesz, így egy-egy ilyen témát előttük nem lehet abuzálni, kihasználni. Mert számukra ezekben emberekről van szó” – fogalmazott az igazgató.

Több úton közelítettek a témához: előadást tartott Gyurkó Szilvia gyermekjogi és gyermekvédelmi államtitkár; egy gyerekotthonban felnőtt nő, aki ma ügyvédi irodát vezet; a hét során néztek a témához közelítő filmeket; jöttek vendégek, köztük abból a szervezetből, melynek adományt gyűjtöttek – idén ez a győri Vadóka gyermekotthon, akik a támogatásból konyhabútort szeretnének vásárolni.

Fontosak a témahéten a csendes órák, melyek során kiscsoportokban beszélgethetnek a diákok szakemberekkel, a terepen dolgozókkal.

A Szent Márton ünnepére való készület kitüntetett alkalma évről évre egy-egy találkozás az egyházi élet jeles személyiségeivel. Idén Német László bíborost, belgrádi érseket látták vendégül Pannonhalmán.

Először Albin atya tett fel kérdéseket, majd a diákok is lehetőséget kaptak. Az oldott hangulatú találkozó módot adott arra, hogy személyes oldaláról is megismerjék a főpásztort, miközben apró bepillantást kaptak annak az országnak az életébe, ahol felnőtt, és ahol most szolgál.

Téma volt Német László hivatástörténete, bíborossá kreálása, hobbija, világegyházi tapasztalata, a fiatalok megszólítása, a konklávé, a szerb katolikusok helyzete és a cölibátus.

A 2024-ben bíborossá kreált Német László élete első konklávéját meghatározó, mély és imádságos élményként írta le, ugyanakkor egy történettel derültséget is kiváltott: A gondosan átvizsgált és a teremben már bezárkózott bíborosi testület munkáját egymás után kétszer zavarta meg kopogás. Két bíboros is elfelejtette leadni a mobiltelefonját. „Úgy hozzánk nőtt, hogy észre sem vesszük, hogy nálunk van” – mondta a bíboros.

Hivatása indulására így emlékezett: Kiváló plébánosa – gyerekkorában még éltek svábok Szabadka környékén – vonzotta be az egyházi életbe. „Olyan akartam lenni, mint ő.” Később megismerte anyai nagybátyját, aki verbita szerzetes volt – 1971-től voltak jelen szerb területen –, és úgy érezte, azt a „szélességet” szeretné megélni, amire a misszió lehetőséget ad. Szeretett ugyanis utazni, és ezt a jugoszláv állampolgárok szabadabban megtehették, mint mi, magyarok a szocialista években.

A döntést már 1975-ben meghozta, belépett a verbita rendbe. „Ez megadta, amiről álmodtam, sőt még többet is” – fogalmazott.

Bíborosi kinevezéséről elmondta: „Valakinek súgnia kell a pápának, hiszen ötezer püspök van a világon.” Alap, hogy a Szentatyának „kell valaki valahol” – tette hozzá Német László, és emlékeztetett: Ferenc pápa szerette a perifériákat.

Először negyven nevet tesznek a Szentatya elé, aki körülbelül a felét kiválasztja, majd róluk gyűjtenek számára anyagot, hogy dönteni tudjon – írta le a kiválasztási folyamatot. A papságban való megmaradás záloga számára a hit életben tartása – erre épül. A hit élő valóság kell hogy legyen, az imában keresni kell a személyes találkozást a szentháromságos Istennel.

Nem mindig tudok összeszedett lenni, lecsendesedni. Vannak szabályok, amik segítenek, de mindenkinek meg kell találnia a saját útját” – fogalmazott a bíboros.

Német László hobbija Sissi, a kutyája. Az osztrák császárné nevét viselő golden retriever mödlingi évei alatt került hozzá. Sissi iskolázott, evés előtt „imádkozik”, csak akkor nyúl az ételhez, ha elhangzott az „Ámen”. De Sissi a kapcsolatteremtés eszköze is. „Séta közben a kutyára sokkal többen felfigyelnek, mint rám. Könnyen elindul egy beszélgetés.” Német László másik szabadidős titka a solitaire, vagyis a jól ismert számítógépes pasziánsz kártyajáték.

A Katolikus Egyház jövőjét tekintve Német László úgy fogalmazott: Egyházunk a legnagyobb világszervezet, másfél milliárd tagja van – ekkora tömeget nehéz megmozgatni. A II. Vatikáni Zsinat óta az a cél, hogy elkerüljük az uniformizálást; fontos, hogy minden nép megőrizze és bekapcsolja a saját kultúráját, hozza mindenki a gazdagságát a nagy egyházba.

Minden kontinensnek megvan a saját liturgiája, tradíciója. Amikor az ember utazik, és részt vesz Afrikában egy szentmisén, vagy Dél-Amerikában, Ázsiában egy összejövetelen, az teljesen másképp folyik, de elemeiben mégis ugyanaz. Szerintem ez fog erősödni – mondta a bíboros, aki szerint a jövő egyházi közösségeiben nagyon fontos a szinodalitás, vagyis az, hogy minden megkeresztelt ember megtalálja helyét és hivatását a közösségben.

Ami a fiatalok megszólítását illeti, azt hangsúlyozta, mennyire fontosnak tartja, hogy hallassák hangjukat, ne féljenek beszélni; tegyék fel akár idegesítő kérdéseiket is, mert amit gondolnak ma, annak hatással kell lennie a jövő egyházára. Bízom a fiatalokban – fogalmazott. – Erő, remény, naivitás és sok jó van bennük.”

A Katolikus Egyház Szerbiában – így nevezik hivatalosan a Katolikus Egyházat hazájában – mintegy 300 ezer tagot számlál, akik 70 százaléka magyar anyanyelvű. Voltak korábban német és horvát katolikusok, de első hullámuk a világháborúban, második hullámuk a délszláv háborúban életét vesztette vagy elhagyta az országot. „Aki Szerbiában megszületik, automatikusan az ortodox egyház tagja; katolikusnak be kell lépni” – mondta Német László.

A cölibátus a szerzetesek számára létforma, melyben „Jézus életét másoljuk”. A papság számára viszont olyan döntés, amiről az Egyház dönthet másként is.

A témahét a diákokat is megmozgatta. Teleki Vilmos és Borzsák Benedek mondták el tapasztalataikat.

Vilmos számára ez a negyedik Szent Márton-hét. „Ez a téma hatott rám a leginkább. Talán azért, mert gyerekekről volt szó, akik velünk egykorúak. Sokkal jobban át tudtam érezni a helyzetüket.” Benedek úgy látja, a Szent Márton-hetek alkalmával mindig nagyon fontos szociális témák vetődnek fel.„Nekem ez a harmadik, de nekem is talán ez tetszik a legjobban. Igazán lehetett hozzá kapcsolódni, mert jelen van a közéletben is.”

Segített nekik közel kerülni a témához a beszélgetés az államtitkárral, az egyik gyermekotthon főigazgatójával, a filmvetítés után a rendezővel, a főszereplővel, a nevelővel. „Valóban bele tudtunk látni a valóságukba; megdőltek a sztereotípiák. Megértettük: a legnehezebb körülmények között is van szabad akarat, és az ember fel tud állni. Ez nagyon inspiráló volt” – fogalmazták meg.

Benedek elmondta, hogy esténként folytatódott köztük a beszélgetés. „Körülöttem nagyon különböző helyzetekből érkeztek a diáktársaim. Így sok témát máshogy látunk, hiszen különböző tudással rendelkezünk, más-más érzelmi megéléseink vannak, egyszerűen különböző módon állunk a dolgokhoz. Itt is ez történt. De azt gondolom, sikerült azt a meglépni, hogy aki eddig kevésbé volt érzékeny erre a témára, most komolyabban veszi, aki meg nagyon érzelemmel kezelte, talán kicsit jobban megértette ennek realitását, valóságát.”

Fotó: Lambert Attila / Magyar Kurír

Írta: Trauttwein Éva/Magyar Kurír