Hortobágyi T. Cirill főapát a 2026. március 13-i szentmisén átadta Lucsok Miklós munkácsi püspöknek Szent Benedek csontereklyéjét. Az ereklye Kárpátaljára és Ukrajna római katolikus egyházmegyéibe kerül, ahol arra hívják a püspököket, papokat, szerzeteseket, az egyházban szolgálókat és Isten ukrajnai népét, hogy a békéért imádkoznak majd jelenlétében. Ahogy a liturgián Cirill főapát fogalmazott: „Egy szent tanúságtétele átlépi a határokat, hogy emlékeztesse a világot arra, amit Jézus mondott: nincs nagyobb parancs, mint Isten és a felebarát szeretete.”

A szentmisén elhangzott homíliájában Cirill atya az evangélium kapcsán arról beszélt, hogy az egész élet tengelye a legfőbb parancs: „Szeresd az Urat, a te Istenedet… és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Mint mondta, mikor az írástudó ezt megérti, Jézus különös módon válaszol: „Nem vagy messze az Isten országától.” Azaz még nem vagy benne. A főapát hangsúlyozta, hogy az értelem közel vihet Isten országához, de a kapun csak a szeretet visz át.

A Szent Benedek ereklye átadása kapcsán úgy fogalmazott, hogy az nem egyszerűen egy történelmi tárgy, relikvia a múltból, hanem tanúságtétel Szent Benedek életéről. Felidézte, hogy amikor VI. Pál pápa Benedeket „pacis nuntiusnak”, a béke hírnökének nevezte, azt nem pusztán történelmi tiszteletből tette, hanem mert a bencés kolostorok olyan helyek voltak, ahol a széteső világban új rend született.

„A béke ugyanis nem elsősorban politikai állapot. A béke rendezett szív. Ott kezdődik, ahol az ember megtalálja a helyes szeretet rendjét” – mondta. Majd hozzátette: „Isten az első, a felebarát a második és önmagunk a harmadik. Ha ez a rend felborul, a világ is felborul.”

A főapát különösen is erős jelnek nevezte, hogy az ereklye Kárpátaljára, egy olyan földre megy, ahol az elmúlt években a béke törékennyé vált. Emlékeztetett, hogy Oroszország négy éve támadta meg Ukrajnát. Azóta tart a háború, élnek a családok félelemben és gyászban a veszélyben lévő, vagy elhunyt szerettük miatt.

Mint mondta az ereklye nem mágikus tárgy, hanem emlékeztető, hogy egy ember élete képes békét teremteni maga körül. „Ha Benedek Európában egykor a béke hírnöke lett, akkor ma talán ugyanaz a küldetés indul újra: hogy a szeretet rendje újra felépítse azt, amit a félelem és az erőszak megbont.” Szent Benedek arra tanít ma is bennünket, hogy a béke nem program, hanem életforma.

A főapát igehirdetése zárásaként arról beszélt, hogy az ereklye útja Pannonhalmáról Kárpátaljára lelki zarándoklat. „Egy szent tanúságtétele átlépi a határokat, hogy emlékeztesse a világot arra, amit Jézus mondott: nincs nagyobb parancs, mint Isten és a felebarát szeretete. Ha ez a két parancs él, akkor a béke sem lehet messze.” Akkor pedig Jézus szava rólunk sem az lesz már, hogy „nem vagytok messze Isten országától”, hanem az, hogy „Isten országa közöttetek van.”

Lucsok Miklós munkácsi püspök hálával fogadta az ereklyét, és a kezdeményezést a Szentlélek sugallataként értelmezte. „Örülök, mert látom, hogy ez Istennek a műve és bízok abban, hogy sok kegyelem árad ránk az ima által.” Hozzátette: „Európa védőszentjének, Szent Benedeknek a küldetése, hogy a békesség embere legyen, és mi is a békesség emberei legyünk.”

Miklós püspök hangsúlyozta, hogy a háború nemcsak Ukrajnát érinti. „Ezt a háborút nemcsak mi, hanem a szomszédaink és az egész világ megszenvedi.” Mint mondta, már sok éve és nagyon sokan imádkoznak együtt a békéért Ukrajnában és most Szent Benedek közbenjárását kérik: erősítse meg őket, hogy kitartsanak és a béke emberi legyenek.

A kezdeményezés, hogy Szent Benedeknek, a béke követének ereklyéjét átadja a Pannonhalmi Főapátság a munkácsi püspöknek egy személyes tapasztalatból született. A közel két éve Ukrajnában, Kárpátalján missziós szolgálatot ellátó pannonhalmi bencés szerzetesben, Arnold atyában fogalmazódott meg a gondolat, egy háborús élmény során.

2025 augusztusában az orosz-ukrán határtól mintegy 30 kilométerre fekvő Harkivban járt, ahol a humanitárius segélyek szétosztásában és a rászorulók fogadásában segédkezett, amikor egyik este dróntámadás érte a várost. „A plébánia épületében éjszakáztam, és amikor hallottam a becsapódásokat egészen elárasztott a félelem” – emlékezett vissza a szerzetes a dermesztő élményre.

Másnap a helyi keresztény közösség liturgiáján úgy érezte szólnia kell a hívekhez: „A Jóisten tudja csak, hogy honnan kaptam erőt ahhoz, hogy elmondjam életem egyetlen és első orosz nyelvű prédikációját Ukrajnában.” A város lakóinak többsége ugyanis oroszul beszél. „Számomra is egy nagyon megrendítő pillanat volt” – mondta Arnold atya. Akkor tapasztalta meg, hogy egy egyszerű jelenlétnek mekkora szerepe van ott, ahol az emberek a háború félelmében élnek, veszély tölti ki az életüket, és ahol minden nap bizonytalanná válik.

Ugyanakkor azt is világosan látta, hogy Ukrajnának, az ott élő szenvedő embereknek nem rá, hanem Szent Benedekre „egy csendes, erős és imádkozó harcosra, aki az égben érte és értük is imádkozik” van szükségük. Ez az élmény és felismerés vezetett el a március 13-i szentmiséhez, amelyben Cirill főapát ünnepélyesen átadta Szent Benedek csontereklyéjét Miklós püspöknek.

Ahogy azt Arnold atya kifejtette, Ukrajnában a megszólított püspökök örültek a kezdeményezésnek, hogy az egyházmegyékben Szent Benedek ereklyéjének jelenlétében és a szent közbenjárását kérve imádkozzanak a békéért. „Én titokban abban reménykedem, hogy ezt a béke meghívást, imára való meghívást nemcsak a hívek és a keresztények, hanem a politikai élet szereplői is meghallják és eljut azoknak a füléhez és szívéhez is, akik még mindig érdekeltek a háború folytatásában.”