„A bencés, keresztény pedagógia lényege, hogy meg kell nyernünk a gyermeket, és segítenünk kell, hogy a saját szárnyán tudjon repülni.” Várszegi Asztrik emeritus főapát a Bencés Pedagógia Napokon, a Főapátság fenntartásában működő Szent Benedek Iskolahálózat tanárainak beszélt arról, mit jelent a nevelésben a bencés lelkiség és hogyan kapcsolódik ehhez egy egerészölyv története. A továbbképzés alkalmat teremtett arra is a jelenlévőknek, hogy elmélyüljön a kapcsolat a bencés rend és az általa működtetett iskolák pedagógusai között.
Várszegi Asztrik emeritus főapát előadása nyitotta meg a II. Bencés Pedagógiai Napok második részét, amit a koronavírus járvány miatt, egy év kihagyás után két részletben szervezett meg ismét a Pannonhalmi Főapátság. A két napos továbbképzésen és közösségi alkalmon a Főapátság fenntartásában működő iskolák igazgatói, tanárai vettek részt. Pontosabban a 2022. február közepi alkalmon a tíz intézmény közül hat. A többieknek néhány héttel korábban tartották meg az eseményt, ezzel is csökkentve a koronavírus járvány miatti kockázatot.
„Bencés lelkiség a nevelésben” – ezzel a címmel tartotta meg bevezető, s mondhatjuk lélekemelő előadását Várszegi Asztrik. Ahogy arra rávilágított, nem csak az intézmények, hanem az egész egyház is küzd az egyre inkább szekularizálódó világgal. Mint mondta a jelenlévő pedagógusok a hordozói annak, ha egy iskola keresztény lelkületű, szellemű és értékrendű. „Fel kell tennünk a kérdést, hogy kicsoda Jézus Krisztus, és mit jelent az ő tanítványának lenni? A tanítványiság nem azt jelenti, hogy én milyen rítus szerint igazodom, hanem azt, hogy hiszek Jézus Krisztusban, a szívemben hordozom, hogy személyes kapcsolat fűz hozzá” – fogalmazott. Ha tanítványok vagyunk, akkor életünket belülről alakítja át Isten, és ez a belülről átalakított élet továbbadható. „Az kisugárzik az emberből, mert abban van derű, optimizmus, van távlat, nem fél, elviseli – adott esetben – a szenvedést.”
Hogy mit is jelent a mindennapokban a keresztény nevelés, azt egy koragyermekkori élményével szemléltette Asztrik atya. Akkoriban még állatszelidítőnek készült, és állatok iránti rajongásáról édesapja a munkahelyén, a sopronkőhidai börtönben is mesélt. A rabok ezért, amikor egy fészekből kiesett egerészölyvet találtak, apjának adták, aki pedig rábízta az állatot. Néhány hét után édesapja hívta fel rá a figyelmét – mikor értetlenkedett, miért nem repül el a madár – hogy a vezértollai össze vannak kötve, ki kell szabadítani. Ekkor ölébe ültette, levagdosta és kipiszkálta a madár szárnyából a kötelet és szabadon engedte. Ahogy Asztrik főapát fogalmazott ez a tapasztalat neki a nevelés foglalata. „A Teremtő a gyerekbe beleteremtette azokat az értékeket, amiből ő élni fog, és neked ahhoz kell segíteni, hogy a szárnyait kiszabadítsd, annak érdekében, hogy a saját szárnyain tudjon repülni” – mondta a jelenlévőknek.
Asztrik atya idézve Szent Benedek Reguláját, rámutatott, hogy a nevelőnek olyannak kell lennie, aki képes a lelkek megnyerésére. „Nevelés az, amikor szeretettel megnyerem a gyermeket. A megnyerésben benne van az is, hogy megismerem, és a megismerésben, hogy kibábáskodom belőle azokat az értékeket, amiket a felnőtt a maga gyakorlott szemével lát” – fogalmazott. Asztrik atya óva intette a pedagógusokat, hogy a porosz utas módszer hibájába essenek, amelyben csak egzecíroztatás, számonkérés van. Arra biztatta őket, hogy állandóan dicsérjék és erősítsék meg a jóban a fiatalokat.
