A megújulás és a rendrakás ideje

Hamvazószerda a nagyböjt kezdőpontja, sok szempontból jelképes időszak: „A természet megújul, a tél után jön a tavasz, a kereszténységben is a készület, a megújulás és a rendrakás ideje van, amellyel előkészítjük, hogy a húsvétot méltó módon tudjuk megünnepelni” – emlékeztet Gérecz Imre atya, aki három “megélési lehetőséget” is ajánl erre az időszakra:

  1. minden keresztény egyházban ez bűnbánati idő, a kiengesztelődés ideje, érdemes olyan beszélgetéseket is megejteni, amelyektől kicsit félünk, de lehet, hogy jót tenne.
  2. szóljon ez az időszak a vágyódásról, több időt szánjunk az elcsendesedésre
  3. valamilyen időhöz kötött fogadalmat érdemes tenni, nem kell, hogy nagy dolog legyen.

Hamvazószerda, vagy ahogy régen a népnyelv nevezte „hamvas szerda” a nagyböjt kezdőnapja. Neve a 4. századból ered, amikortól a nyilvános bűnbánatot tartókra vezeklésként hamut szórtak. A nagyböjt első napján tartott szertartáson a bűnbánók mezítláb, zsákruhába öltözve várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Itt elmondták a bűnbánati zsoltárokat és ezután hintette be fejüket hamuval a püspök. Majd feladta rájuk a ciliciumot, ami egy durva szövetből készült ing, vagy szögekkel kivert öv volt. Ez emlékeztette őket az elkövetett bűnökre. Ezután kirótta a penitenciát és szenteltvízzel meglocsolta, majd kiutasította őket a templomból. Egészen a nagycsütörtöki feloldozásig nem is térhettek be oda. A hamvazás – a nyilvános vezeklések megszüntetése után – a 14. században lett általános, mint a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hívőkre e szavak kíséretében szórnak hamut, vagy rajzolnak homlokukra keresztet hamuval: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” vagy: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak”.

Az ősegyházban ezen a napon kezdődött a katekumenok, azaz a keresztség előtt álló hívők felkészítése is a húsvéti keresztségre. Hamvazószerda szigorú böjti nap. Ekkor a 14 évnél idősebbeknek nem szabad húst enni és a 18 és 60 év közöttiek csak napi háromszor ehetnek, de csak egyszer szabad jóllakniuk. A bencés közösségekben szokás volt ezen a napon a templom körüli temetőben mezítláb körmenetet tartani. A zarándokok botját és tarisznyáját is megszentelték ekkor az 1500-ból való Baptismale Strigoniense szerint, mert úgy tartották, hogy ők tulajdonképpen szintén vezeklő útra készülnek.

A hamvazáshoz számos népi szokás és hidelem is tartozik. Vannak, akik szerint nem fáj a feje annak, aki hamvaszkodik, ezért a szertartás után az otthon maradókkal is összeérintették homlokukat, hogy nekik se fájjon. Rábaközben, Szil faluban a kocsmába vittek lapáton hamut, hogy rászórják azokra, akik nem hagyták abba a mulatságot. Csongrád-Csanád megyei Kiszomboron az egész házat behintették, hogy a bűn, a baj és a kár elkerülje a családot. Egy hevesi kis faluban, Szilhalomban pedig az volt a szokás, hogy hamvazószerdán a templomba kenyeret és más ételeket vittek a hívők, amit aztán a szegények között osztottak szét.