A Pannonhalmi Főapátság és Hortobágyi Cirill prézes-apát látta vendégül a német nyelvű kongregációk szerzetesközösségeinek prézes-apátjait. Az idei már a második olyan alkalom amire a prímás apátot, Jeremias Schrödert is meghívták, aki német anyanyelvű és korábban a Sankt Ottilieni Kongregáció prézes-apátja volt. A helyszínek kiválasztásával egyszerűen sorban haladnak, idén Pannonhalma várta a prézes-apátokat.

Ahogy arról már beszámoltunk, a prézesi találkozót az idén ezeréves Montserrat-i monostorban tartotta a rend. Ezen az eseményen a 19 bencés kongregáció prézes-apátjai találkoztak Schröder Abbas Primas-szal, a Szent Anzelm Egyetem rektorával, perjelével és gazdasági vezetőjével. A szűk egyhetes együttlét a bencés konföderáció évenként visszatérő fóruma, ahol azokat a közös témákat, újdonságukat beszélik meg, ami általánosságban érinti a szerzetességet, az egyházat.

Az egyik legnagyobb létszámú nyelvi munkacsoport, a német nyelvű prézesek csoportja, amibe az osztrák, a bajor, a Beuron-i és Sankt Ottilien-i mellett a svájci, a szláv és a magyar kongregációt is beleszámítjuk. Minden évben találkoznak és reflektálnak arra, ami a prézesi szinóduson elhangzott. Kicsit elmélyítve, megosztják egymással a saját kongregációkban futó ügyeket, ami őket jobban érinti.

A német-nyelvű kongregációk közössége különleges helyzetben van. Ennek megértéséhez azt érdemes tudni, hogy a bencés rend kongregációs felépítésű, de emellett egy mátrix -szerű szervezet is. Vannak olyan kongregációk, amelyek több országra, sőt több kontinensre is kiterjednek. Például a Sankt Ottilien-i kongregációnak minden kontinensen vannak monostorai. Amerikában pedig ott van a két amerikai kongregáció, de azokon túl más kongregációk monostorai is megtalálhatók. Ugyanakkor ősi minták élnek tovább a különböző regionális hálózatokban, mint amilyen a Salzburger Äbtekonferenz (a német nyelvterület összes apátságának vezetői), az Észak-amerikai apátok konferenciája (az összes Észak-Amerikában lévő monostor) vagy a dél-kelet-ázsiaiak szerveződése.

A német nyelvű prézesek találkozója jól megszokott keretekben zajlik: az odautazó és az elutazó napon kívül van két teljes hasznos nap. Ebből fél napon ismerkednek a résztvevők a tanácskozás helyszínét nyújtó monostorral. Egy másik fél napot pedig kirándulással töltenek, így egy teljes nap, azaz a két fél nap telik a közös munkával. A házigazda készíti elő, emeli ki témákat, amik előtte a prézes szinóduson már szóba kerültek, de amelyekről úgy gondolja, hogy érdemes tovább tárgyalni. Mindenki hozza a maga témáját is, körbe adják egymásnak a szót. A témák változatosak: üzemeltetési és személyi kérdések, lelkipásztori helyzetek, kihívások. Életmegosztási jelleg és hasznossági jelleg váltakozik a tapasztalatok megosztásában. Minden szóba kerül, amiben a prézes-apátok támaszai tudnak lenni egymásnak. Például az osztrák kongregáció bekapcsolódott a sankt ottilieniek missziós munkájába és minden évben támogatnak egy projektet. Vízvezeték-építés, iskola alapítás, templomépítés, ami éppen aktuális a misszióban – az előrehaladásról évenként beszámolnak.

Most Nyugat-Európában különleges helyzetet okoz a csökkenő szerzetesi létszám. Elsősorban a bajor és a Beuron-i kongregációban a közösségek elöregedtek, és van egy-két monostor, ami a bezárás küszöbére került. Mindegyik más-más helyzet, hiszen van, ahol intézmények jövőjéről is kell gondoskodni, nemcsak az épületről. Konkrét példa Rohr-Braunau, ahol az iskolát átvette az önkormányzat és van egy plébánia. Úgy tűnik, hogy az még nem haladja meg a lehetőségeiket, de az iskolafenntartás már igen.

Cirill főapát a Pannonhalmi Főapátság kulturális küldetését, ökumenikus elkötelezettséget mutatta be alaposabban vezetőtársainak. Mivel nincs mindenhol iskola, így oda is átvitte őket, ahol az iskolában működő rendtársak meséltek kultúráról, kiállításokról, ökumenizmusról. Összességében alaposan megmutatták Pannonhalma speciális szolgálatait a német nyelvű apátoknak.

A magyar bencésekhez nagyon hasonlóak a Sankt Ottilien-i Kongregáció monostorai. Szintén sokfajta tevékenységük van, nagyobb létszámmal működnek. Az oktatás ugyan nem súlyponti szolgálat, de szinte mindegyiknek van iskolája is. Hasonlóak a kisebb létszámokkal működő osztrákok, mert nekik is vannak plébániáik és iskoláik. Náluk történelmi okok miatt vannak olyan plébániák, amelyek messze esnek a monostortól, és azokat nem lehet úgy ellátni, hogy minden szerzetes benn él a monostorban, mint Pannonhalmán. Az osztrákok még a turizmus tudatos építésében is hasonlítanak a magyar monostorokhoz, elég, ha Melk vagy Salzburg népszerű monostoraira gondolunk. Igazából a nagy tradícióval rendelkező ősi svájci apátságok is hasonlóak: kulturális központok iskolákkal és sokszínű szolgálattal. A szláv kongregáció kilóg a sorból, mert őket teljesen feloszlatták, és 1989 után újjá kellett szervezni, hiszen nem maradt sehol egyetlenegy szerzetes sem. Osztrák segítséggel, innen-onnan érkeztek szerzetesek, de nagyon-nagyon pici a létszám, így ők az újjászerveződésre és az építkezésre kell, hogy koncentráljanak. Összesen húszegynéhány szerzetese van az egész kongregációnak, és van öt apátság, Prágától a Dalmát tengerpartig szétszórva. De a bencés veret az mindenkire jellemző, ahogy Cirill főapát mosolyogva megjegyzi.