2025. október végén ünnepelte a szomszédos Osztrák Bencés Kongregáció létrejöttének 400 éves jubileumát. Sokban hasonló történelmi körülmények és kényszerek hívták életre ezt a szerzetesi hálózatot is, mint bő száz évvel korábban a magyarországit. Részt vett az ünnepségen Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát, aki a bencés történelmi tapasztalatról és arról is megosztotta gondolatait, milyen irányt mutatnak nekünk az osztrák monostorok az egyre szekularizáltabb társadalomban.
A kongregációkba tömörülés nagyon különböző történelmi körülmények között, különböző módokon valósult meg. Alapvetően a monostorok önállóak voltak, de a reformtörekvések életre hívták a kongregációkba való tömörülést. A folyamat mozgatórugói rendszerint a meglazult szerzetesi fegyelem helyreállítása, a szokások védelme, kultúra megtartása, összességében a szerzetesi reformok bevezetése voltak.
Az első és talán máig legismertebb és legnagyobb hatású a 900-as évek elején indult Cluny-i reform. A Cluny apátság alapítólevele kimondta, hogy sem világi, sem püspöki hatalomnak nem tartoznak felelősséggel – csak a pápának. A clunyi reform lényege tehát a szerzetesség függetlensége és a visszatérés Szent Benedek Regulájához. Több évtized alatt terjedt el innen a bencés megújulás eszméje, amely hatalmas, egységes szervezetben, a Clunyi Kongregáció többszáz monostorában öltött testet. Bár Cluny kétszáz ével később, részben a koldulórendek megjelenése miatt elveszítette tekintélyét, a pápai függetlenség elve, a monasztikus fegyelem és a liturgia központi szerepe mélyen beivódott a nyugati kereszténységbe. Enélkül nem érthető meg a gregoriánus reform, a Santiago de Compostela felé vezető zarándokút hálózatának megszületése vagy a későbbi szerzetesrendek szervezeti modellje sem. Számos egyéb rangos kongregáció is van, például Congrégation de Saint-Maur (Mauristes) Franciaországban, amelynek a breviáriumát (liturgikus könyvét) Pannonhalma is átvette.
Az Osztrák Bencés Kongregáció 400 évvel ezelőtt jött létre és ma is ugyanaz a felépítése. Létrejöttét a történelmi körülmények kényszerítették ki, mert egy belső megerősödésre, megerősítésre volt szükség a külső nyomással szemben. A kongregáció első lépései a „kultúrák ütközésének” és a vallási konfliktusok korszakában történtek. A történet olyan reformkedvelő apátokkal kezdődött, akik forradalmi és jövőorientált célt tűztek ki maguk elé: az egységet akarták elérni a képzésben, a liturgiában és a szellemi életben. Az első alapítási kísérletek 1617-re datálhatók. 1625. augusztus 3-án VIII. Orbán pápa megerősítette az osztrák kongregáció létrehozását és alapszabályát. A kezdetek jónéhány egyházi politikai bonyodalommal és konfliktussal jártak és egészen az 1930-as egyesülésig tartottak. A történelem azonban megmutatta, hogy a reformképesség, a kitartás és a válságkezelés hogyan vált az ottani bencés rend védjegyévé is.
A humoros momentumokat sem nélkülözi persze ez a fejlődéstörténet. Ahogy említettük, a kongregáció létrejöttének egyik célja a szerzetesi fegyelem erősítése volt. Ennek kapcsán felidézték egy megelőző apostoli vizitáció jegyzőkönyvét, amely kiderítette, hogy valamelyik monostorban egyáltalán nem böjtölnek a szerzetesek. Az apát írásban azt válaszolta, hogy Ausztriában ilyen böjtös életeket egyáltalán nem lehet kapni, ezért nem böjtölnek a szerzetesei.
Ma az osztrák bencés kongregációhoz 250 szerzetes, tizenkét apátság és két priorátus tartozik, a monostorok melletti települések pedig a párbeszéd, a tudomány és a hit helyszíneivé váltak. Érdekesség, hogy a monostorok között van két új alapítású – Maria Roggendorf és Gut Aich – amelyek 20-30 évvel ezelőtt jöttek létre. A két újdondász a sok-sok ősi alapítású mellett ékes bizonyíték Johannes Perkmann osztrák prézes-apát gondolatához: „A bencés élet érvényes válasz a kor kérdéseire – megbízható út az evangélium megvalósításához és egy teljes élet megtalálásához”.
Szent Benedek, Európa védőszentje, a változások és válságok idején olyan életmódszabályokat alkotott, amelyek ma is iránymutatásul szolgálnak. Ennek köszönhetően a monostorok mindig is a stabilitás, a nyitottság, a kultúra, a tudás és az oktatás központjai voltak. És milyen szerepet játszhatnak ma a monostorok egy egyre inkább szekularizálódó társadalomban? Cirill főapát Wolfgang Schüssel volt osztrák szövetségi kancellár ünnepi beszédéből idézi ezt a megfontolandó gondolatot: „Olyan korban élünk, amikor a keresztények kisebbségbe kerülnek. Olyan korban élünk, amikor olyan áramlatok kapnak teret, amelyek nem összeegyeztethetők az „európai életmóddal”. Éppen ezért a monostoroknak a párbeszéd és a misszió helyszíneinek kell lenniük, amelyek az európai életmódot képviselik: felvilágosult, nyitott, szabad és hiteles.”
