Idén 19. alkalommal ítélték oda a Szent Márton-díjat és a korábbi évek gyakorlatától eltérően most nem egy személy, hanem egy közösség munkáját ismerték el a Pannonhalmi Főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok alapította díjjal.

A Szent Márton-díjátadók rendezvényei évről évre megmutatják, hogy mennyire fontos a társadalmi dialógus, az egymásra figyelő párbeszéd a gazdaság és vállalkozások világa, az állami szektor és egy egyházi közösség – az ezer éves főapátság között. Megmutatja, milyen nagy dolgokra vagyunk képesek együtt. Fontos nap ez a találkozás az ünneplés miatt.
Cirill főapát köszöntőjében arról beszélt, hogy Szent Márton igazi européer volt: Pannóniában született, Paviában nevelkedett, Franciaországban katonáskodott, Illíriában, Dalmáciában hirdette az igét, Franciaországban lett püspök, és ott is halt meg. Tőlünk sem idegen, hogy eredeti szándékainnak ellentétes helyzetekbe kerülünk, körül vesznek minket a környezet kihívásai. Márton minden neki rendelt élethelyzetében benne maradt a küldetésben, mindenhol elutasította a hazug kompromisszumokat, a látszatmegoldásokat, megőrizte a hatalmat nem kímélő igazságérzetét és a mérlegelést nem ismerő irgalmasságát – ebben is példa számunkra – hangsúlyozta a főapát.

A köszöntő után, az ünnepi koncerten az Artisjus-díjas Saxophone Quartett és Kertesi Ingrid Liszt-díjas operaénekesnő előadását hallgathattuk meg.
A koncert után Michael August Blume SVD apostoli nuncius mondta el beszédét, amelyben kiemelte: „Szent Márton egyike azoknak a magyaroknak, akiknek a hatása, a kisugárzása, jóval meghaladta korát és országát. Isten csodás dolgokat tett Szent Márton életében. Isten apró csodákat szeretne tenni a mi életünkben is. Minden megkeresztelt ember a keresztség szentségéből fakadóan missziós tanítvány. A keresztség szentsége új teremtményekké formál minket Krisztusban, de ez a kegyelem még nem jelenti a történet végét. Isten és az ember közös története igazán itt kezdődik. A Szentatya figyelmeztet bennünket: a kegyelem ajándék, de ugyanakkor felelősség is. Felelősség, hiszen tanúságtételre hív meg minket. Aki ma tanúságot szeretne tenni Krisztusról, annak ki kell lépnie a komfortzónájából, el kell felejtenie a saját kényelmét és ki kell lépnie az utcára.
Mindenki számára ismerős az jelenet Szent Márton életéből, amikor a koldussal megosztja kabátját. Mártonnak ez a gesztusa több száz éven keresztül inspirálta, és ma is meghívja a keresztény közösséget arra, hogy nincs mire várni, el kell indulni a szegények felé. A szegényekben, a föld kicsinyeiben meg kell találnunk és tisztelnünk kell Krisztus arcát.”

Nuncius úr beszédét követően hirdettük ki a díj idei nyertesét. A Szent Márton-díjat az alapítók 2019-ben egyhangú döntéssel a magyarországi Sant’Egidio közösségnek ítélték.
A laudációban többek között elhangzott, hogy az 1989-ben alapított közösség szegények iránti szolgálata folyamatosan bővült. Kezdetben állami gondozott gyerekeket látogatta, majd figyelmük a szociális otthonokban élő idősek és fogyatékkal élők felé fordult. Ezután léptek ki az utcára, a hajléktalanok közé. Mára az idősek és hajléktalanok szolgálata a két legnagyobb szolgálatuk mind Budapesten, mind Pécsett. A különféle szolgálatok legmeghittebb eseménye a közös karácsonyi vacsora, amikor a közösség tagjai egy asztalhoz ülve vendégül látják, megajándékozzák az egész évben támogatott rászorulóikat.
Ami megkülönbözteti a Szent Egyed közösség tevékenységét a többi szociális segítő szervezettől az, hogy valamennyi tevékenységükben törekszenek arra, hogy a kitaszítottak, szegények minden pillanatban érezhessék a keresztény értékrend és gondoskodás jeleit, végső soron Isten országának megvalósulását.
Ahogy Szőke Péter a közösség vezetője egyszer egy kérdésre válaszolva meghatározta, az számít a Sant’Egidio közösség tagjának, akinek van legalább egy szegény barátja, akit rendszeresen látogat, és legalább hetente egyszer eljön a közös imádságra. Ebből is kiderül, hogy a közösség életének két alapvető pillére van: a szegények szolgálata és a közös imádság. Budapesten és Pécsett heti két, Monoron és Győrben heti egy imádságuk van. Persze, szükség van egy harmadik pillérre is, ez pedig maga a közösség, a közösség tagjait összekötő testvéri szeretet, barátság. De tulajdonképpen a szegényekkel is ez a barátság köti össze a közösséget.

A közösség a konkrét szolgálatok mellett fontosnak tartja azt is, hogy a társadalmi kérdések kapcsán is megszólaljon, és jelen legyen a társadalomban. Többször nyílt levélben fordultak magasrangú döntéshozókhoz, a parlamenthez vagy a budapesti közgyűléshez, amikor a szegények hangját képviselték, legyen az a hajléktalanok aluljáróból történő eltávolítása vagy épp a zsidó temetők megrongálása.
4 évvel ezelőtt, amikor a szíriai háború következtében milliók indultak útnak, és néhány száz menekült hazánkba is elért, a budapesti közösség erejéhez mérten mindent megtett, hogy a Keleti pályaudvaron rekedteket élelemmel és szállással segítse. Utána mintegy 2 évig nagyedévenként Röszkére és Tompára is lejártak, hogy a tranzit zóna előtt várakozó tömegeknek segítséget: télen takarót, brikettet, és élelmet, nyáron folyadékot és élelmiszert vigyenek. Ebben a szolgálatukban is fontos volt a személyes kapcsolat, a párbeszéd és a meghallgatás.
Isten áldja meg a Szent Egyed közösséget!

A Szent Márton-díj átadásának ünnepsége az új termény és bor megáldásával és a Barokk Ebédlőben tartott állófogadással zárult.

Fotók: Merényi Zita, Magyar Kurír