Juhász-Laczik Albin OSB, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója és az általa vezetett pannonhalmi gyermekvédelmi program Justitia Regnorum Fundamentum Díjat kapott, amelyet december 9-én adtak át a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Portálunkon most Albin atya köszönő beszédét tesszük közzé.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
kedves Mindannyian!

Ma Mária fogantatásának főünnepe van az egyházban. A misében az olvasmányt a bűnbeesés történetéről olvassuk. És ennek a végén az áll, hogy „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” Hát a diszfunkcionális iskola legtömörebb összefoglalása ez: aki felül van, az széttiporja az alul lévő fejét, aki pedig lent van, az pedig a felettese sarkát mardossa. Az igazgató uralkodik a tanárokon, azok meg ellenállnak. A tanárok uralkodnak a diákokon, és azok ugyanúgy, de nemcsak ellenállnak, hanem történik valami szörnyűbb is: megtanulják, azt tanulják meg, hogy az erősebbnek általában szét kell tipornia a gyengébbet, a gyengébbek meg ilyenkor jobb híján összefoghatnak a leggyengébb ellen. És azt hiszem, nemcsak iskolában látunk ilyet. Bizony, van intézményi ősbűn, amely intézményi korrupt kultúrához vezet. Olyan bevett intézményi szokásjoghoz, amelyben először talán mindenki csak cinkos, aztán hamar bűnsegéd lesz, és innét már nincs olyan messze az elkövető.

Én biztos nem akarok ilyen iskolában élni, de szerintem egyikőnk sem. Én olyan iskolában, olyan közösségben, olyan társadalomban szeretnék élni, ahol egymás mellett vagyunk. Még akkor is, ha valaki főnök, vagy beosztott, tanár, vagy diák. Ahol nem attól kell félni, hogy ki tipor el, vagy ki mar bele a sarkamba.

Szerzetes vagyok. Van egy 1500 éves Regulánk. Ma ezt Szent Benedek valószínűleg protokolloknak hívná. És ez a Regula, ez a protokoll, arról szól, hogy bizony létezhet ilyen, létezhet normális közösség.  Sőt, hogy egyedül úgy van értelme közösségben élni, csak az a hierarchia érdemes arra, hogy benne éljünk, ahol – és Benedek ezt írja – a legfiatalabb testvér véleménye is számít. Mert lehet, hogy Isten épp rajta keresztül szól. És milyen boldog az az iskola, ahol a hetedikes kisdiák tudja, hogy van felelőssége, hisz a véleménye számít. De Szent Benedek nem áll meg itt: Ő azt írja a Regulában, hogy az igazi vezető naponta számot vet azzal, hogy a lelki üdve a tét, a lelki üdve függ attól, hogy vajon zsarnokoskodik-e az alárendelteken. Nem azért, mert Isten bosszút állna, hanem mert zsarnokként, ha félnek tőle, soha nem lesz boldog.

Hálás vagyok, hogy ez az evangéliumi hagyomány manapság ilyen erős visszhangra talál a gyermekvédelem és a szervezetfejlesztés, az egészséges intézményi kultúra kialakításának a területén.

Hálás vagyok, hogy vannak Magyarországon olyan világi szakemberek, akik minket, a hagyományainkról néha meg-meg feledkező egyháziakat segítenek abban, hogy újra felfedezzük: a hierarchia igazában funkcionális. Egyetlen funkciója pedig: a közösség boldogulása.

Hálás vagyok, hogy ebben a hitemben nem vagyok, nem vagyunk egyedül, hanem megtartó közösség vesz körül Pannonhalmán is és Pannonhalmán kívül egyaránt.

És nagyon hálás vagyok, Dr. Kozma Ákos biztos úrnak, és mindazoknak, akik úgy gondolták, hogy Pannonhalma méltó a Justitia Regnorum Fundamentum díjra. Reményt, biztatást és erőt jelent ez nekünk is és mindazoknak, akik a gyermekvédelemre úgy tekintenek, hogy anélkül egészséges iskolaszervezeti kultúra nem létezhet. Köszönöm, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és a Pannonhalmi szerzetesközösség nevében is: köszönöm.

A díjátadó eseményről itt olvashatunk bővebben: https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-lelkunk-udve-tet-rangos-elismeresben-reszesult-pannonhalmi-gyermekvedelmi-program