Arcus Temporum 2021

Az irodalom és képzőművészet időívei Pannonhalmán, az Arcus Temporum Fesztiválon

„Imádkozom, hogy abban az egy órácskában hamiskodástól mentesen kerülhessünk kapcsolatba az érdeklődő közönséggel.” Ezzel a vággyal érkezik a XVII. Arcus Temporumra a fesztivál irodalmi díszvendége, Marno János író. Krajcsovics Éva festőművész pedig azzal a tudattal tér vissza immár harmadik, de az Arcuson első kiállítására a monostorba, hogy – szavai szerint – itt közelebb kerülhessen ahhoz, amit olyan nagyon keres. A Pannonhalmi Főapátság Kortárs Művészeti Fesztiválján a komolyzenei és spirituális élményeken túl, az irodalom és a képzőművészet időívei között merülhetnek el a látogatók.

Örömmel, mégis szorongva várja „Fehér vászon” című kiállításának megnyitóját Krajcsovics Éva. Saját bevallása szerint most a szokottnál egy kicsivel jobban nyugtalankodik. „Belekerülök egy áramlatba, egy csodálatos közös hangba, mérlegre teszem magam és meg kell felelnem” – magyarázza. Ugyanakkor azt is elismeri, hogy szereti ezt a helyzetet. Ahogy Pannonhalmát is. „Fontos hely, ahova időnként vissza kell térni, ahol találkozhatunk legbensőbb magunkkal.”

Krajcsovics Éva életében fontos szerepe van a hitnek, sokat foglalkozik vele és ahogy mondja, ma már biztos abban, hogy van hite. „A festés kitölti az életemet: amikor odaállok a fehér vászon elé, az nekem olyan, mint másnak belépni az ima helyére. Azt gondolom, minden igazi műalkotás tartalmaz valamennyi spiritualitást, szakralitást, ami nem azt jelenti, hogy ez minden alkalommal jelen is van, de a szándéknak szakadatlanul ott kell lennie; a lehetőségét meg kell teremteni.”

Ezen igyekezetére utal a fesztivál első napján, augusztus 27-én megnyíló kiállításának címe: Fehér vászon. A tárlat legfontosabb képének az „Ágy az Andrássy úton” című alkotását tartja, amelyet 2019 őszén, a hajléktalantörvény idején készített. Egy embernek a padon megvetett ágyát látta meg, amit hazaérve azonnal meg is festett. Néhány akvarell és két nagyobb kép született az élményből, az egyik a már említett „Ágy az Andrássy úton”. „A magam módján ki akartam fehéríteni egy ember nem minden nap megélt szenvedését, valamiféle emlékművet szerettem volna állítani” – fejti ki. A munkát hónapokkal később folytatta. A tárlat válogatás az ekkor született alkotásokból. „A kiállított képek közül a két Gyolcs most a kedvenceim, mert ezek a legeszköztelenebbek, ami az állandó célom” – mondja.

Marno János is a közönség elé tárja egyik legkedvesebb alkotását a fesztiválon, de hogy melyik verse az, azt meglepetésnek szánja. Egy másik – szintén nagyon szeretetett – költeményéről azonban szívesen mesél az író.

Marno János: Négysoros

Elszéled a pusztában a széllel
a széna és a szalma, meg a por.
Édesanyám, légy közel az éjjel,
ha meg találok halni, légy itt valahol.

Mint mondja, nem csak azért szereti ezt a versét, mert népi motívumnak hangzik, hanem mert az első két sor kifejezetten centrifugális, míg a második kettő centripetális forma. „Borzasztó jól esik, amikor ilyet meg tudok csinálni. A versben a találok ige valójában arra utal, hogy ha engem megtalál, mégis ezt használom: ha megtalálok halni. Ezek az átvitelek teszik a legizgalmasabbá a verseket” – magyarázza.

A költeményt néhány évvel ezelőtt írta, ahogy ő fogalmaz teljesen véletlenül. Merthogy, akkor tud igazán „írni”, amikor valójában nem is ír, hanem például sétál, vagy ül a napon. Ilyenkor ugyanis anélkül kezd el működni az agya, hogy bármiféle szándék lenne benne. Ekkor ugranak be neki a motívumok, ahogy mondja elsősorban nyelvi szinten, majd ahhoz társul a képi asszociáció. „Ha a gondolat, vagy érzés van előbb, ahhoz meg kell találni a nyelvi formát, de ez ma már egy költő számára képtelenség, mert akkor nem éri utol magát, csak hozzávetőlegesen találja meg a szavakat. Ha a nyelv az első, akkor az számomra nyitja meg a ráismerés lehetőségét. A vers hamarabb ért meg engem, mint én a verset” – fejti ki.

Korábban – amíg egészsége engedte – a MOM park melletti Gesztenyés-kertben sétálgatott. Volt, hogy órákon át körözött. „Fantasztikus élmény volt. Szabályosan éreztem, hogy a pszichésen érintő dolgok elkezdenek leválni rólam, és egy masszává turmixolódnak. Megszabadultam minden társuló indulattól, érzéstől, és az a turmixolt anyag kezdte kiadni a sorokat. A szó szoros értelmében az artikulálódott bennem” – mondja. Költészetéről a fesztivál második napján Bazsányi Sándor irodalomtörténész esztétával beszélgetnek majd.

A további irodalmi programok középpontjában pedig a jubiláló Pilinszky János áll. A 100 éve született és 40 éve elhunyt költő emlékének dokumentumfilmekkel és összművészeti előadással adóznak a szervezők. A Pannonhalmi Főapátság a fesztiválon különleges kiállításokkal enged bepillantást, mondjuk így a kulisszák mögé. A Láthatatlan Spektrumok című tárlat a monostor gyűjteményei és múzeumi tárgyai mögött felsejlő többlettartalomra világít rá. A kiállítás részeként létrehozott Szubjektív Archívum pedig még mélyebbre visz. Nem pusztán a szerzetesek által kiválasztott, számukra legkedvesebb műtárgyakat ismerhetik meg a látogatók, hanem személyes történeteiken keresztül Pannonhalma szellemi-spirituális gazdagsága is kirajzolódik. Továbbá a háromnapos rendezvényen komoly alkotóműhely is kibontakozik. Az Arcus Junior alkotótábor keretében megszülető műalkotások befogadóivá válhatunk.

Spirituális élmények az Arcus Temporum Művészeti Fesztiválon

Ahogy a pannonhalmi bencés szerzetesek mindennapjainak, úgy ad keretet az Arcus Temporumnak is az imádságok ritmusa. A Pannonhalmi Főapátság Kortárs Művészeti Fesztiválján arra hívja a látogatókat, hogy – a zenei, irodalmi és képzőművészeti programok mellett – kapcsolódjanak be az évezredes szerzetesi rítusba. Egyszersmind olyan szakrális tereket nyit meg a közönség előtt, amelyek a hétköznapokon nem látogathatók. Az idei, XVII. Arcus Temporum az emlékezet mélyen emberi tapasztalatára fókuszál, amely kitüntetett helyet foglal el a keresztény spiritualitásban. Lőrinc testvér szavaival élve: „Nem egyszerűen egy fogalom, hanem a hitet életben tartó dinamikus tevékenység.”

„Pannonhalma nem tud csupán kulissza lenni, mintegy nemes hátteret adni, mert itt egy élő, működő monostor van.” Régi tapasztalata ez a szerzetesközösségnek, amit Dejcsics Konrád atya, kulturális igazgató megfogalmaz. Igaz ez a Pannonhalmi Főapátság kulturális és spirituális kínálatának zászlóshajójára, az Arcus Temporum Kortárs Művészeti Fesztiválra is. „A fesztivál vázát a szerzetesközösség imádságos napirendje adja. A látogatók velünk, szerzetesekkel együtt vehetnek részt az imaórákon, amelyek a mi életünk sarokkövei. Ezekben az időpontokban más program nem is zajlik. A Szent Márton-bazilikát – amellett, hogy gondosan válogatott, a 800 éves falakhoz méltó zenei művek hangoznak el itt – szakrális térnek őrizzük meg.” Ez különösen is fontos a szerzetesközösségnek, hisz általában a fesztivál idejére esik a templomszentelés évfordulója. „Ezt nem lehet úgy ünnepelni, hogy közben a fesztivál forgatagában elfeledkezünk arról, hogy a templom szent hely” – magyarázza az atya.

„Mindenbe, ami a monostorban, a hegyen történik, abba a szerzetesközösség is bevonódik. Különben meddő próbálkozás volna. Az Arcus Temporumon is ezt tartjuk szem előtt. A testvérek évek óta ajánlanak fel alkalmakat, amelyeken a monostort, a gyűjteményeinket, az életünket mutatják be a látogatóknak” – fejti ki Konrád atya. Idén is több ilyen találkozásban lehet részük a látogatóknak. Az Illatmúzeumban egyebek mellett a szerzetesi gyógyászat és gyógynövényes kultúra évszázados hagyományaiba vezeti be a látogatókat Márk atya. A monostor szakrális kincseit bemutató tárlaton spirituális és történelmi időutazásra invitálják a résztvevőket a Főapátsági Kincstárban. Továbbá a nagyközönség számára ritkán látható és hallható pannonhalmi orgonákkal is megismerkedhetnek az érdeklődők, miközben olyan elzárt terekbe nyernek bebocsátást, mint például a Káptalanterem vagy a Gyilokfolyosó.

A spirituális élmények fókuszában a Főapátság idei kulturális évadának mottója, az Emlékezet áll. A Cseider-völgyi Erdei Kápolnában a Szentírás fényében beszél erről Lőrinc testvér. Szerinte az emlékezet a hitet életben tartó dinamikus tevékenység, amelynek nem csak egyéni szerepe, hanem közösségi dimenziója is van. „A szentmise ünneplése is egy közösségi emlékezet. Nagyon szép példája ennek a húsvét, és az azt megelőző szent három nap. Ilyenkor az imádságok lelassulnak, több szöveget imádkozunk és olvasunk a Szentírásból. Mindezzel Jézushoz tartozásunkra emlékezünk. Annak a meghívásnak szeretnénk eleget tenni, amit a jézusi parancs is előír, hogy az ő emlékezetére cselekedjünk” – fejti ki Lőrinc testvér.

A szerzetes az általa vezetett programon arra hívja a látogatókat, hogy önmagukba nézve fedezzék fel, mi az, ami bennük az emlékezés fájdalmas oldalát, vagy épp örömteli élményét hívja elő. Az ó- és újszövetségi példákban megjelenő, Isten áldását, az Istennel való kapcsolat helyét szimbolizáló hegy a Szent Jakab Háztól a monostorig tartó sétában válik jelenvalóvá. Szent Márton hegyére felkapaszkodva egyszersmind az emlékezet belső útjára léphetünk.

Izgalmasnak ígérkezik Konrád atya és a két legjelentősebb katolikus folyóirat szerkesztőjének beszélgetése. A Főapátság kulturális igazgatója a Pannonhalmi Szemle és a Vigilia főszerkesztőjével – Gelencsér Gáborral és Görföl Tiborral – arról cserél véleményt, hogy a kulturális, tudományos tevékenységükben, a közéletben hol látják a helyét a Jézus Krisztusra való veszélyes emlékezésnek. És hogy mitől veszélyes ez az emlékezés? Azért, mert leleplező – mondja az atya. „Jézusra emlékezni nem lehet anélkül, hogy konkrét tettekre, méghozzá a felebaráti szeretet tetteire ne indulnánk” – idézi fel Johann Baptist Metz katolikus teológus gondolatait. „A szenvedőkkel vállalt szolidaritás cselekedetei nélkül a Jézusra való emlékezés üres szólam. A Jézusra való emlékezés szembesít önmagunkkal, ezért nevezem leleplezőnek. Rögtön felteszi a nagy kérdést, hogy a róla elnevezett keresztények csak névleg azok, vagyok életükben megidézik Jézus Krisztust, aki a szenvedőkkel szolidaritást vállalt?” – magyarázza.

Az idei Arcus Temporum azonban nem csak az emlékezet, hanem – a pandémia miatt régóta háttérbe szoruló – személyesség alkalma is. Hisz a fesztivál ereje mindig a találkozásokban, a mély egymásra hangolódásban rejlett. A személyesség ezen megnyilvánulásai pedig az augusztusi fesztivál minden eseményén tetten érhetők. Ahogy Konrád atya fogalmaz: „a találkozásokban, eseményekben és programokban átélhető személyes mélység önmagán túl is mutat – ez a Szent Hegy üzenete valójában: Istenre, a Legmélyebbre és Legszemélyesebbre.”

A fesztivál több mint másfél évtizedes története során mindig is a kortárs és a klasszikus művészet között próbált hidat verni. „Úgy tűnik, mintha e kettő között ívek – ahogy a fesztivál elnevezése is utal rá, időívek – feszülnének. Az Arcus Temporum arra vállalkozik, hogy kortárs és klasszikus mestereket helyezzen egymás mellé” – fejti ki Konrád atya. Idén például Pilinszkyt és Marno Jánost, vagy épp Lisztet és Dukay Barnabást. „A kortársnak és klasszikusnak, azaz az innovációnak és tradíciónak egymás mellett kell szerepelnie. Ha pusztán a tradícióra figyelünk, az öncélú múltba révedés. Ha pedig csak a jelenre, a kortársra, az üres modernkedés. Amikor azonban a klasszikust és a kortársat egymás fényében tudjuk nézni, új jelentésárnyalatokkal gazdagodik a hagyomány, miközben megtalálja a helyét a jelen is.”

Augusztusban ismét Arcus Temporum Kortárs Művészeti Fesztivál Pannonhalmán

A XVII. Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál az emlékezet mélyen emberi tapasztalatára figyel, középpontba állítva Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkásságát. Liszt olyan művei szólalnak meg augusztus 27-29. között a Pannonhalmi Főapátság különleges tereiben, amelyek által a fesztivál elsősorban a modern, újító oldaláról szeretné megismertetni a közönséggel a klasszikus zeneszerzőt, és amelyek méltón illeszkednek Pannonhalma és a Dukay-életmű egységéhez.

„Liszt Ferenc és Dukay Barnabás művészete áldás szívünknek. Zenéjük hallatán lelkünk szelíd derűben békességet lel.” – írja a fesztivál köszöntőjében Klukon Edit zongoraművész, aki férjével, Ránki Dezsővel együtt az idei fesztivál zenei művészeti vezetője.

Az irodalmi programok részeként a 100 éve született, és 40 éve elhunyt Pilinszky Jánost idézi meg a háromnapos rendezvény. A 20. század egyik legjelentősebb költőjéről dokumentumfilmekkel, költészetéről pedig összeművészeti előadással emlékezik meg a fesztivál, melyen Marno János József Attila-díjas költővel is találkozhatunk.

A Pannonhalmi Főapátság szellemi környezetében komoly alkotóműhely bontakozik ki. Krajcsovics Éva Munkácsy-díjas festőművész kiállítása, valamint a Láthatatlan spektrumok időszaki tárlat mellett egy 28 fős, képzőművészeti hallgatókból álló alkotótábor keretében megszülető műalkotások befogadóivá válhatunk.

A szerzetesközösség személyes jelenlétével továbbra is lehetőséget kínál az ezeréves monostor még mélyebb megismerésére, nem csupán az imádságaik és spirituális vezetéseik által, hanem azzal is, hogy bebocsátást engednek az apátság olyan elzárt tereibe, amik a hétköznapokban a látogató előtt zárva maradnak.

Lelket, szemet és fület elvarázsoló élményeknek lehet részese, aki idén is ellátogat a XVII. Arcus Temporumra, Pannonhalmára.

Részletes program: www.arcustemporum.com