Kedves Vendégeink, Barátaink! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Barátsággal és nagy örömmel köszöntöm házigazdaként kedves Mindannyiukat  a Pannonhalmi Gyermekjogi Szimpózium alkalmából, amelyet a Pannonhalmi Főapátság és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány közösen szervezett!

Megkülönböztetett tisztelet illet mindenkit, aki most itt van (sokan vagyunk, sok helyről)

520-an regisztráltak mintegy kb. 250 szervezet részéről;
itt vannak a katolikus- és a testvéregyházak képviselői

iskolafenntartók, intézményvezetők, pedagógusok,

családsegítő és gyermekvédelmi szervezetek,

civil szervezetek és állami hatóságok képviselői

megkülönböztetett tisztelet illeti az az előadókat, a szervezőket, akik a háttér munkát végzik,  de azokat is, akik nem tudtak eljönni, viszont támogatásukról biztosítottak bennünket: fővédnökünket a köztársasági elnök urat, nuncius urat, püspök atyákat  és oly sok további állami és civil szervezet képviselőjét.

Miért is ez a mindenkire kiterjedő megkülönböztetett tisztelet?

Talán nem túlzás, ha azt mondom: történelmi pillanat részesei lehetünk!

Ma itt Pannonhalmán az első olyan találkozás jön létre hazánkban,
ahol / különböző világnézetet valló és különböző gondolkodású emberek; ahol / olyannyira eltérő működésű és felépítésű szervezetek képviselői (egyházak, civil szervezetek, hatóságok, közfeladatot ellátó intézmények) leülünk, együtt gondolkodunk, eszmét cserélünk, és elhatározzuk, hogy együttműködünk egy szent ügyön, a legsebezhetőbbek, a gyermekek védelmének szent ügyén!

 

Nagy öröm számomra (egy a hazánkban ezer éve oktatással és neveléssel is foglalkozó szerzetesrend képviselője számára), hogy éppen a gyermekvédelem az, ami világnézettől és pártpolitikai preferenciáktól függetlenül közös nemzeti ügy lehet.

Arra hívok mindenkit, hogy tegyünk meg mindent azért, hogy az ügy közös maradhasson, minél többek érezzék sajátjuknak azt, amivel másra nem hárítható tennivalójuk van!

A Főapátság idei tematikus évének központi tartalma a CSEND.

Tapasztaltuk, hogy létezik elmélyülő, értékes csend, ami segíti a találkozást, a szembesülést létünk legmélyebb dimenzióival, amikor is reflektálunk életünkre, szolgálatunkra, kapcsolatainkra.
Hívő emberek tapasztalata, hogy ebben a jó csendben szólít meg az Isten.

Ám sajnos arról is van tapasztalatunk, hogy létezik rossz csend is!
Az elhallgatás csendje,  az emberi tökéletlenségek és hibák, a bűnök és a gonoszság elhallgatásának csendje.

Ebből a rossz csendből azután nem (el)mélyülés, hanem (el)süllyedés fakad.
Cinkosság, felelőtlen félrenézés, eltusolása a bajoknak!

Ezt a rossz csendeket meg kell törni,
– azért kell megtörni, hogy az emberi méltóság ne sérüljön tovább.
– úgy kell megtörni, hogy az emberi méltóság ne sérüljön tovább.

A rossz csend megtörése egyre táguló nyilvánosságot jelent.
A mi felelősségünk, különösen is az újságíróké, hogy a média tartsa tiszteletben az érintettek méltóságát, és bántalmazottságukat ne fokozza a nyilvánosság!

A mai alkalmat sokféle félelem előzte meg!

Többen figyelmeztettek bennünket, tudunk-e majd – mivel ennyiféle szervezet lesz együtt – az evangéliumi értékrend talaján maradni?
Nem csúszik-e valami félre?
Nem lopózik-e be valamiféle idegen eszme és szemlélet közénk!?

Utólag hálás vagyok a megfogalmazott aggodalmak miatt!

Elsősorban azért mert tisztázódott, senki sem a gyermekvédelem szent ügyének fontosságát kérdőjelezi meg,  sőt inkább annak sikerre vitele miatt aggódik!

 

 

Magam a konferencia ötletének kipattanása óta  a Pannonhalmi Gyermekjogi Szimpózium egyik legfontosabb üzenetének – már előzetesen – azt tartom, hogy a gyermekvédelem, azaz az erőszak, a bántalmazás és a visszaélések megszüntetése, és az átlátható, biztonságos keretek megteremtése olyan fontos szent ügy, amiért képesek összefogni és együttműködni világnézeti és erkölcsi kérdésben másként gondolkodó szervezetek is.

Tartalmas napot, azaz fontos találkozásokat, összefogást, együttműködést és sok jó elhatározást kívánok Mindannyiunknak!

konferencia