Az első Bencés Pedagógia Napok alkalmával a bencés fenntartású iskolák több mint 200 pedagógusa továbbképzési és szakmai elmélyülésre érkezett három napra a Főapátságba. Az egész országból jöttek tanárok és igazgatók: Tihany, Budapest, Budaörs, Balatonfüred, Miskolc, Kiskunfélegyháza és Szeged helyszínekről. A konferenciát Hortobágyi T. Cirill főapát nyitotta meg. Előadásának rövidített, szerkesztett változatát közöljük.

A Bencés Pedagógiai Napok mottója akár ez is lehetne: tanárok vagyunk, de ha csak tanítunk, és többé már nem tanulunk semmit, akkor valami nincs rendben! Ez a kor, amelyben élünk a közoktatás szereplőit változó kihívások között, változatlan értékek átadására készteti, ám új köntösben!

Ma a rendkívüli technikai fejlődés sok váratlan szituációt teremt. Egy családnak például ma már nemcsak rádiója vagy tévéje van, hanem mindenféle, interneten száguldozó kütyüje is. Ennek következtében megváltozik az emberek belső élete, az egymáshoz való viszonyuk. Egyre kevesebb idejük marad arra, hogy beszélgessenek egymással. Nincsenek csöndes, együtt töltött estéik, idegesek, rohannak. Mindez készületlenül érte őket. Az élet magától felgyorsult, a gyerek élete már nem olyan, mint amilyen a szüleié volt, és a szülő sem igazodik el a gyereke életében.
Ebben a helyzetben nagy jelentősége van az egymásra figyelésnek, annak, hogy legyen idő beszélgetnünk egymással. Ma már nem ismereteket keresnek elsősorban az emberek, hanem a személyes beszélgetések lehetőségeit. Kiváló alkalom erre minden olyan esemény, amelyen közösen meghallgatnak, megnéznek valamit, utána pedig együtt megbeszélik.

Változik az iskola szerepe. Valaha, aki jó iskolába került, örült, hogy megfogta az Isten lábát, és tudta, hogy ott érdekesebb kilátás nyílik a világra, mint otthon. Mostanában az iskola elveszíti a méltóságát: sok gyermek úgy gondolja, hogy az csak azért van, hogy ne legyen vele gond otthon. Ám gondolkodni mégis az iskola tudja elsősorban megtanítani az embert, és ott kérik csak számon, hogy megtanulta és tudja-e alkalmazni az anyagot.

Ma, amikor öt- hat-nyolc évente megkétszereződik a világ ismeretanyaga, képtelenség mindent úgy megtanítani, hogy húsz-harminc év múlva is helytálló, alkalmazható ismeretei legyenek az embernek. Ezért azt gondolom, hogy kevesebb tényanyag segítségével az általános műveltség alapjait kellene megtanítanunk, és jobban fejleszteni a legfontosabb készségeket és képességeket az általános és középiskolában.

Bonyolult helyzetben próbáljuk megérteni és támogatni a fiatalokat

A XXI. század iskolájának hívószavai: intelligens iskola, korszerű pedagógiai műhely, kompetencia alapú oktatás, kooperatív tanulás, interaktív képzési forma, informatika, digitális oktatási eszközök, digitális tananyagok, távoktatás, nyelvek, sport, művészetek, egyenlő esélyek. Egy korszerű közoktatási intézményben pedig nem csak tanórai oktatás létezik, hanem rendezvény, kiállítás, program, konferencia és projektek is futnak.

Mit értünk a XXI. század kihívásán? A teljesség igénye nélkül is sok mindent: a megváltozott gyermeket, a megváltozott tanulási környezetet, új eszközöket, módszereket, eljárásokat, struktúrákat, a tanulók közötti különbségek figyelembevételét, a szülőt, mint partnert, harcot az esélyegyenlőtlenség ellen, új típusú pedagógust, a különbözőség elfogadását.

Döbbenetesen megnövekedett az információk mennyisége és a változások gyorsasága is. Egy mai napilap egy heti kiadásában több információ van, mint amivel egy ember egész életében találkozott a XVII. században. A 100 ma leggyakoribb foglalkozás fele pedig 20 éven belül eltűnik.

Mára az iskola műveltségközvetítő szerepe megkérdőjeleződött, mert többet tud meg a gyerek a tévéből és az internetről, mint az iskolában. Az iskola motivációs válságban is van, hiszen a diákok zömének a hazai iskolarendszer nem jelent valódi csatornát a társadalmi felemelkedéshez!

A pedagógus pedig irreális elvárások kereszttüzébe került, hiszen ma az ideális tanár: remekül beszél angolul, diagnosztikai és tervező szakértő, módszertani és a tanulásszervezési zseni, taneszközfejlesztő és lektor, mérési-értékelési szakember, szabadidő szervező, ifjúságsegítő és szociális munkás – mindez egyszemélyben. Talán Dr. Szivák Judit hasonlata írja le legszellemesebben a tanárok helyzetét, amely szerint „A pedagógus olyan edző, aki a rendes és a paraolimpiai válogatott tagjait együtt készíti fel, egyszerre több versenyszámban, néha edzőpálya, síp és minden dopping nélkül, egy olyan klubban, amely veszteséges, és ahol nincsenek szurkolók!”

Az egyházi iskolákban mindezen kihívások mellett pedig különösen fontos lenne a hit átadása és a hivatástudat építése, ami nem pusztán ismeretátadás. Azt tapasztaljuk az iskolában is, hogy ma általában visszaszorulóban van a mélyre ható gondolkodás. Kapkodva élünk, és emiatt a hit is sok ember életében valamiféle tradíció maradt, de nem életet átalakító erő.  Az emberek többségének nincs ideje, türelme arra, hogy végig gondolja a hit kérdéseit, és szembesítse azokat a máshonnan jött információkkal. Mindez egymásra hányódik, és esetlegesen alakul az egymáshoz való viszonyuk az ember lelkében, értelmében.

Pedig különösen a kiélezett szituációkban szükség volna az érett értékrendre, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy legyen az embernek gyökérzete, amiből meríteni tud, illetve legyen ott a feje fölött a távlatokat megnyitó égbolt.

Útkeresésben vagyunk, válaszokat keresünk

Ebben a folyamatban azért fontos a pontos diagnózis, hogy a terápia sikeres lehessen! Persze lehet vitatkozni, hogy jó és elég pontos-e a diagnózis, viszont késlekedni nem szabad, mert egy biztos: az idő a betegségnek dolgozik!

Érdemes Szent Benedek Regulájához visszanyúlni, aki a következőket javasolja: „Fel kell tehát állítanunk az Úr szolgálatának iskoláját. Reméljük, hogy ebben az intézményben semmi kemény vagy nehéz dolgot nem rendelünk el. Ha mégis a méltányosság úgy kívánná, hogy valamit kissé szigorúbban rendeljünk el a hibák kiirtására és a szeretet megőrzésére, azért ne riadj vissza, ne fuss el mindjárt az üdvösség útjáról, melynek kezdete szűk és szoros. De ha …. előrehaladunk, akkor majd szárnyaló szívvel és a szeretet elmondhatatlan édességével sietünk előre az Isten parancsainak útján.”

Mi a saját hagyományunk, saját spiritualitásunk?

Egy monostor szerzetesei szabad elhatározással csatlakoztak a közösséghez, éppúgy, mint egy cég vezetői és alkalmazottai.  Ezzel az is együtt jár, hogy elfogadnak szabályokat, normákat, és együtt teljes erőbevetéssel dolgoznak a szervezet céljai megvalósulásán. Van tehát cél, amely transzparens, érthető, vannak világos feladatok, léteznek kompetenciát és felelősségi körök nem azért, hogy korlátozzanak, hanem azért, hogy megkönnyítsék a napi munkát. Arról szól ez az erény, hogy minden, vezető és beosztott, önmagára tetteire, érzelmeire kell, hogy reflektáljon!

Magamon kell kezdenem tehát a kritikát és az értékelést is. Hallgatás, reflexió, önmagamra, a másik emberre való figyelés nélkül nem ismerem fel hol kuszálódtak össze a dolgok, hol siklott félre egy kapcsolat. Bizony jó diagnózis nélkül nincs helyes korrekció, terápia.

Akkor vagyok alázatos, ha tisztán, reálisan látom önmagamat és el is fogadom mindezt.
A jó buzgóság az valójában tevékeny élet, jó cél érdekében, jó eszközökkel! Ha a szervezetben él a vízió, van irányultsága, a munkának pedig van a kultúrája, kialakulhat egy olyan munkahelyi klíma, amely alapvetően békés és örömteli.

A nevelésben a fiatal Isten utáni vágyára építünk. Olyan alkalmakat teremtünk, ahol találkozhat Isten szavával a bibliaolvasásban, liturgiában, az evangéliumot szolgáló beszédben. További terepei ennek: hitoktatás, lelkigyakorlat, a hétköznapi beszéd. Segítséget kaphat a fiatal, hogy személyes kapcsolata lehessen Istennel. Segítjük a személyes imaéletre való vezetésben. Szeretnénk elindítani a fiataljainkat egy olyan úton, amit maga kell járjon, de ami folytatható az iskolai évek után is. Ennek érdekében iskoláinkban szeretnénk rávezetni és átadni fiataljainknak azokat az értékeket, amelyeket az érett keresztény hit, a szabadság, a rend, az autonómia, a nyitottság, a közösségi élet, a személyesség, az önfegyelem keresztény értelmezési lehetőségei, keretei nyújtanak.

A rendezvény támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma