Az adventi időszak beköszöntével idén is eljött a Jézus születésére történő közös várakozás ideje. Az advent a latin adventus szóból származik, ami eljövetelt jelent. A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Így az ókorban az uralkodó érkezését már hetekkel az esemény előtt hírmondó adta tudtul, hogy a helyiek rendbe tehessék az utakat, a házakat. Ilyen esemény az advent is: amikor a Királyok Királyának érkezésére emlékezünk és nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Az advent összekapcsol minket, közös várakozásra hív, de nem csak közösségben, egyénileg is megérint. Egyszerre jelenti sokunknak ugyanazt és mégis mindenkinek egy kicsit mást. Szerzetesközösségünk tagjai hétről-hétre egy-egy videóüzenetben fogalmazzák meg, számukra személyesen mit jelent az adventi időszak.

Várszegi Asztrik emeritus apát a keresztényi hivatása elmélyülésének tudatosításaként éli meg, hogy évről évre módjában áll közelebb lépni, nyitottabbá válni az Isten örömének, jelenlétének megtapasztalásához. Dejcsics Konrád pozitívumként értékeli a megérkező Krisztusra való gondolást, mert amikor Krisztus újra eljön, akkor a vele való találkozásban az összes emberi találkozásunk teljessé válik. Szabó Márton szerint az adventben van egy visszavonult, csendesebb ritmus és alapmagatartás.  Hortobágyi T. Cirill főapát úgy véli, hogy adventben talán jobban eszünkbe jut, hogy „van egy örök otthon, ahová hazavár a Jóisten, ahol a teljesség vár rám, ahol úgy jobban egyenesbe kerül minden, ami most még kusza. Ez elsősorban arra ösztönöz, hogy itt is próbáljam egyenesbe hozni, amit lehet, mert valahol itt indul az örök élet.”