Kalandos utazás, testvéri odafigyelés és eleven magyar emlékek tízezer kilométer távolságban. Címszavakban így foglalható össze Hortobágyi T. Cirill főapáti vizitációja a brazíliai bencés apátságban, São Paulóban. Cirill atya az 1929-ben, magyar bencések által alapított Szent Gellért Apátságot látogatta meg február elején, hogy ottani megfigyelései, tapasztalatai alapján javaslatokkal segítse a közösséget. A brazíliai apátság a Magyar Bencés Kongregáció önálló egysége, ennek az apátságnak is Cirill atya a prézes apátja.
Kalandosan indult a kánoni vizitáció – meséli Hortobágyi T. Cirill. Induláskor vihar tombolt Magyarországon, ezért a repülő csak egy órával később tudott felszállni Budapestről. Az első állomás Amszterdam volt, ahol a pilótának meggyűlt a baja a viharos széllel. Az orkán ide-oda dobálta a repülőt, ezért csak negyedjére sikerült landolni. A nehézségek miatt lekéste a csatlakozást, végül egy másik járattal előbb Madridba vitték, majd onnan repült São Paulóba.
A nem mindennapi út után, délután már fogadta is São Paulo bíboros-érseke, Odilo Pedro Scherer atya. „Nagyon kedves volt az érsekatya. Beszélgettünk az egyház ottani helyzetéről, és mesélt az egyre erősödő szekularizációról is.” Míg tizenöt évvel ezelőtt egy népességfelmérés szerint a lakosság öt százaléka vallotta magát felekezeten kívülinek, addig néhány évvel ezelőtt már tizenöt százalékuk. „A katekézis, az evangelizáció és a misszió az ő szolgálatuk sarokpontjai. Ahogy azt az érsekatya hangsúlyozta, szeretnének egy komolyabb hitoktatást megszervezni, hogy a hit, a vallás újra gyökeret verjen.”
Cirill főapát most másodjára járt a São Paulo-i közösségnél, de ez volt az első, hivatalos vizitációja. Mint mondja az alapítás óta sokat változott a közösség. Akkor mindannyian magyarok voltak, most pedig helyi szerzetesek alkotják a rendet, ezért ennek megfelelően kell kialakítaniuk a saját jövőbeni életüket, életstílusukat – magyarázza. A vizitáció célja az volt, hogy a főapát, mint külső szemlélő figyelje meg a közösség működését, és javaslataival próbálja segíteni azt.
Cirill főapát úr a nyitó konventülést követően négyszemközti beszélgetések során szerzett benyomásokat a közösségről, és ismerte meg őket jobban. Minden szerzetessel és a vezető beosztású munkatársakkal, valamit az apáttal is külön-külön találkozott, és észrevételeit jelentésbe foglalta. A vizitáció záródokumentumát, azaz a Recessus visitationist a szokás szerint a záró konventgyűlésen olvasták fel. „Ebben a dokumentumban a személyes beszélgetések során tapasztaltakat, saját benyomásaimat írtam le. Megfontolandó tanácsokat, meglátásokat foglaltam bele. Ezek nem előírások, hanem javaslatok, amelyeket a közösség a távozásom után átbeszélhet, s ha jónak látják beépítik mindennapjaikba” – magyarázza Cirill atya a kánoni vizitáció lényegét.
A hivatalos programon túl lehetősége nyílt felfedezni az apátság gazdag múltját és törekvéseit. São Paulo egy huszonkétmilliós nagyváros – meséli a főapát. A Szent Gellért Apátságot a magyar bencések Morumbi negyedben, a Campo Limpoi püspökség területén alapították. A magyar gyökereket még mindig fel lehet fedezni. Van egy Eszterházyról elnevezett zeneiskolájuk, működik magyar múzeum és Latin-Amerika legnagyobb magyar könyvtára itt található, amelyben unikumként, a magyar rendszerváltás előtti szamizdat irodalommal is találkozhatunk.
A főapát járt a Magyar Házban, a Casa Húngara-ban, amelyet a járvány alatt újítottak fel és misét is tartott a magyar kolóniának. „Havonta egyszer van náluk magyar mise. Miután azonban magyar pap nincs, ennek fő nyelve a portugál. Az énekek, az olvasmányok és a hívek könyörgése hangzik el magyarul” – meséli Cirill atya. „Felemelő élmény volt hallgatni, milyen könnyedén, szépen éneklik, lágy szintetizátor kísérettel a teljes zsolozsmát. Nagyon meglepő volt, hogy hétköznap is latin gregoriánt énekelnek a misében” – sorolja élményeit.
Kintléte során sokat beszélgetett a művész-szerzetes Marcello atyával. Az apátság területén álló egyik szobrát a pannonhalmi Gyilokfolyosó mellékoltárának képe ihlette, ami azt ábrázolja, amikor a tanulmányait befejező Szent Imrét épp útjára bocsátja tanítója, Szent Gellért. „Az atya nagyon modern, de mégsem elvont, a művészete teljesen érthető, könnyen befogadható.”
A brazil bencés szerzetesek szolgálata az oktatás, a lelkipásztori és a szociális tevékenység körül forog. „Egy rendkívül színvonalas iskolát működtetnek. A Colégio Santo Américo-ba, azaz a Szent Imre iskolában mintegy ezer diák tanul, az általános iskolásoktól az érettségizőkig. Teljesen másként működik az egész, mint Magyarországon. Mintha egy nagy pálmaházban járnánk, a gyönyörű sétányok és játszóterek között szétszórtan fekszenek az oktatási épületek, köztük számos sportlétesítménnyel. A jómódúbb szülők gyermekei járnak ide” – mondja.
Hortobágyi T. Cirill főapát tíz napot töltött Brazíliában, ahol a helyi gasztronómiával is megismerkedhetett. A fő étkezések – az ebéd és a vacsora – alapja a párolt rizs és a bab, valamint rengeteg gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak. Megkóstolhatta a helyi jellegzetes aperitifet, a caipirinha-t, vagyis a cukornád pálinkát. A pohár aljára kristálycukrot szórnak, majd jéggel és lime darabokkal töltik meg, végül pedig ráöntik a pálinkát, ami elég tömény, de nagyon finom így – meséli.
A szerzetesek elsősorban azonban a lelkipásztori szolgálatban vesznek részt. Ők látják el az apátságon belül a plébániatemplomot, és a Tóth Veremund atya által alapított két plébániát is. Ezen túl szociális intézményt is működtetnek, ahol a rászorulók gyermekeknek nyújtanak napközi otthonos ellátását. Főapát úr úgy látja, minden téren nagyon gazdagító volt a látogatás, a találkozás nem csak neki, hanem a közösség számára is.
