Korábbi cikkeinkben már írtunk a Pannonhalmi Főapátság Pincészetének arculatváltásáról, az új címkék egy részéről és a borkínálat finomhangolásáról. Most a kisebb palackszámú, exkluzívabb tételek arculatát vesszük sorra.

Hemina fehér és vörös

A Pannonhalmi Főapátság pincészetének nagytestű, komoly beltartalommal bíró házasításai, amelyek gyümölcshangsúlyos aromakészletük miatt mégis jó ivású, lendületes italok. A „hemina” amellett, hogy e fehér- és vörösbor révén az utóbbi időben fogalommá vált a fogyasztók körében, a szerzetesközösség számára is különös jelentőséggel bír, a szó ugyanis a bencés szerzetesek napi borfogyasztási adagjára utal. Nem meghatározott mértékegységet jelöl, hanem azt a személyre szabott egyedi mennyiséget, amit nyugodt lélekkel, tiszta lelkiismerettel egy nap elfogyaszthatnak – talán épp itt illik megjegyezni, hogy a pannonhalmi szerzetesközösség számára manapság liturgiához és vasárnapi ünnepi borként is egyébként Tricollis szolgál. Ez a mértékletességre irányuló nemes gondolat ihlette a Hemina fehér- és vörösbor új arculatú címkéjét. Az előtérben a bencés fotóarchívum olyan darabjai tűnnek fel, amik a szerzetesek borfogyasztásának egy-egy bensőséges múltbéli pillanatát örökítik meg. Kiválasztásuk során cél volt, hogy modern kontextusban is nosztalgikus időutazásra invitálják a szemlélőt: a közösség hajdani sajátos belső világába. Nem kevésbé volt fontos ugyanakkor, hogy a fogyasztó a világnézetétől függetlenül könnyen érthető és első pillantásra szerethető élethelyzetek ábrázolásával találkozzon. A jelenetek vezérmotívuma természetesen – a „heminára” reflektálva – a bor és annak fogyasztása. A fehér változat címkéjének előterében piknikező szerzetesek emelik poharukat, míg a vörösboron kártyázás közben rádiót hallgató rendtársak láthatók bor mellett. Az archív fotók mögött a háttérben, egyfajta „tapétaként” jelenik meg a Főapátságban a 18. század derekán munkálkodó bencés pincefelügyelő, Keller Bálint számadáskönyvének egy-egy részlete aranyfóliával prégelve.

A fajtaborok bázisa: Sauvignon Blanc, Rajnai Rizling, Pinot Noir

Az átgondolt fajtabor-kínálat három alappillére, amelyeken keresztül a Pannonhalmi Főapátság hosszútávon kívánja meghatározni a borvidéki adottságokat. A címkéken a fő helyet az apátság 1001. évinek tekintett alapításának hétszázadik évfordulójára veretett emlékérem, a bécsi Johann Georg Seidlitz alkotása foglalja el. Az érem Pannonhalma történetiségének és szellemiségének közvetítője: megtalálható rajta a hármashalom, vagyis a „tricollis”, középütt Szűz Mária a gyermek Jézussal, kétoldalt Szent István a koronával és Szent László a bárddal a kezében. Utóbbi nevéhez fűződik a monostor birtokrendszerét s benne szőlőbirtokait számba vevő első intézményes összeírás 1093 tájáról. A választás nem véletlen: a művészi értékű grafika, a motívumok részletgazdagsága és az összetettebb mondanivaló elmélyedést és több időt kívánnak a megfejtéshez – akárcsak maguk a borok.

Prior fehér és vörös, továbbá az Infusio

Fürtválogatott és dűlőszelektált rajnai rizling, a pinot noir legjobb hordóinak válogatása, valamint a pincészet vörös csúcsházasítása. A házasítások piramisának középre zárt elrendezésű monocímkéihez képest itt a fajtaborok külön has- és hátcímkéjének következetes alkalmazása fedezhető fel, a múlt század eleji apátsági borcímkékhez hasonlóan a frontoldal bal felső sarkában megjelenő főapátsági logóval. A nemes és elegáns, már-már steril külső hangsúlyos eleme mindhárom címkén Szent István híressé vált monogrammája, amely a pannonhalmi apátság 1001-ből származó kiváltságlevelének, az évezredes pannonhalmi bencés szőlészet és borászat legrégebbi írásos hagyatékának alján látható. A régi címkesorozat egyetlen átörökített mozzanata az Infusio pannonhalmi bencés kéziratokban felbukkanó írásmódja, amelynek mintájára a Prior –nem kivágva, hanem a fajtaboroknál is kódolt egyedi kék és piros színű domborlakkal – szintén kézírásban tűnik fel. Elidegeníthetetlenül eredeti látványelemek magasabb rostanyag-tartalmú papíron, dombornyomással, aranypréggel, stancolással vagy UV-lakkal – a csúcsminőséget nyomdatechnikai és felületnemesítési eljárásokkal is kifejezésre juttatva.

Változatlan persze továbbra is, hogy a borok beltartalma a megszokott magas színvonalat és kifogástalan ár-érték-arányt képviseli. A vonzó külsővel és kifejező látványvilággal Illés Tamás marketingvezető reményei szerint új érdeklődőket is meg tudnak majd nyerni idehaza és nemzetközi piacokon egyaránt. „Úgy érzem, ez az új koncepció tökéletesen hiteles, önazonos és egyszerre megkülönböztető, amely hűen tükrözi a monostorra mindig is jellemző előremutató, akár korszellemet átívelő megoldásokat. Szerte a világban tapasztaljuk, hogy a hagyomány ma modernnek számít, márpedig a Pannonhalmi Főapátság, mint márka a tradícióból meríti erejét – ettől igazán kortárs.” A komplett átállás egy évet felölelő folyamatát a 2017-es Infusio 2019 végi megjelenése zárja, e remek borok viszont ezután már nem a Pannonhalmi Apátsági Pincészet, hanem a különböző spirituális kiadványokat, gyógy- és fűszernövényes termékeket, kozmetikumokat és gasztronómiai produktumokat adó Pannonhalmi Főapátság mint ernyőmárka alól kerülnek ki.