Európai szinten is egyedülálló gyűjteménnyel gazdagodott a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum. Több mint ezer, többségében 19. századi ikont kapott letétbe a hazai és nemzetközi ikonkutatás elismert szakemberétől, Ruzsa György professzor emeritustól. Az anyag nem csak a kutatók számára lesz elérhető, hanem a legkülönlegesebb darabokból összeállított válogatásba az előzetesen bejelentett csoportoknak is betekintést engedünk majd, várhatóan még az ősz folyamán. A gyűjtemény gondozását a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében vállalta a Főapátság.
A most letétbe kapott ikonok többsége Oroszországból származik, ahol az ikonművészet ezeréves múltra tekint vissza. A gyűjteményben a magánáhitat tárgyai jelennek meg. Tanai Péter, a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum igazgatója magyarázata értelmében, ahogy a magyar parasztszobáknak volt egy szent sarka, úgy Oroszországban ikonsarkokat rendeztek be. Az itt fellelhető darabokat pedig Ruzsa György, az ELTE művészettörténeti tanszékének emeritus professzora – aki posztbizánci művészetekkel és ikonológiával foglalkozik – módszeresen gyűjtötte az elmúlt évtizedekben. A mára több mint kétezer műalkotásból álló gyűjteménye azért is különleges, mert nagyon ritka, szinte példa nélküli egy ekkora kollekció, ennek felét bízta a Főapátságra.
„1120 darabot kaptunk meg letétbe. Szeretnénk ezt a rendkívül nagy anyagot a szakértők számára kutathatóvá tenni, illetve ezekből egy válogatást előzetesen bejelentett csoportoknak is megmutatnánk” – mondja az igazgató. „Ezek az alkotások három fő csoportra oszthatók. Vannak a keresztek, vannak a szenteket és egyházi ünnepeket megjelenítő bronzikonok és a harmadik csoport, a festett faikonokba beleapplikált fémplakettek” – teszi hozzá. Ez utóbbiak között van, amelyiket eleve úgy készítették, hogy abban helye van a fémikonnak. Máskor pedig a sérült, vagy kopott darabok fennmaradását biztosították azzal, hogy beledolgozták a fémplasztikákat. Úgy tartják ugyanis, hogy attól, hogy a festmény már nem látszik a fa ikontáblán, maga a tárgy az szent – magyarázza.
Tanai Péter számára az egyik legizgalmasabb darab egy kereszt, aminek alján egy tábori levelezőlap alumínium táblába vésett mása található. A címzett pedig a Pannonhalmához közeli Mezőörs plébánosa volt, akinek – a szöveg tanúsága szerint – a káplánja küldte a keresztet 1943-ban.
„A hagyományos keleti gondolkodás szerint az ikon nem más, mint ablak az égbe” – teszi hozzá Dejcsics Konrád atya, kulturális igazgató. „Másfelől pedig egy emlékeztető jel Istenre. Az ikon nagyon átmeneti és töredékes, mégis köze van ahhoz, ami felé keresztény hitünk szerint tartunk” – fejtegeti Konrád atya. „Maga az eucharisztia ugyanilyen átmeneti és töredékes. Úti elemózsia, az úton lévők kenyere, amit addig kell fogyasztani, míg el nem érünk hazánkba, otthonunkba, célunkhoz. Ugyanakkor az eucharisztia kenyere és a közösségi ünneplés – ahogy az ikonok is – emlékeztetők, hogy Isten itt van közöttünk” – teszi hozzá. Bár az eucharisztia szentség, az ikon pedig nem, mégis – Konrád atya megfogalmazása szerint – mindkettő „ablak az Istennel való kapcsolatra”, és sokkal mélyebb teológiájuk van, mint azt elsőre gondolnánk. „Isten különleges ábrázolását megmutatni különösen is aktuális most a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán, hisz ezek az ikonok is túlmutatnak önmagukon, akárcsak az eucharisztia.”
