„Isten kockáztat, hogy útközben megmutatkozhasson, hogy meglepetéseket okozhasson, hogy olyan utakat és irányokat mutasson, amerre sosem indulnánk el önmagunktól. Jézust akkor ismerhetjük meg, ha követjük, ha elindulunk az ismeretlen felé, a bizonytalan jövőbe, egy útra, amin egyedül az ő társasága, a ráhagyatkozás adhat biztonságot. Ha megosztjuk vele kétségeinket, és felismerjük a kenyértörésben” – mondta Gérecz Imre atya 2024. január 1-én, az Istenszülő főünnepén tartott konventmisén. A szerzetes újévi gondolatait változtatás nélkül közöljük.
Kedves testvérek!
Most, hogy eltelt nyolc nap karácsony óta, itt a 800 éves pannonhalmi bazilikában három dolgot is ünneplünk: Jézus szent nevét, Mária istenanyaságát, és a polgári újév kezdetét. Mindháromért végső soron Istennek adunk hálát, aki Jézusban megszólíthatóvá vált, Mária személyén keresztül kapcsolatba lépett velünk, és évről-évre meghív bennünket arra, hogy kockázatos új utakra merészkedjünk vele együtt.
Nem tudom, hogy megfigyeltétek-e azt a finomságot, ahogy az imént felolvasott evangéliumi szakaszban Szent Lukács a személynevekkel bánik? A történet elején a pásztorok megtalálják Máriát, Józsefet és még valakit, akire a szöveg kisdedként, máshol gyermekként hivatkozik, a nevét nem nevezi meg. A történet végén viszont éppen ellenkezőleg áll a dolog: azt olvassuk, hogy a Jézus nevet adták a gyermeknek, még mielőtt anyja méhében megfogant volna.
Valahogy így vagyunk ezzel minden új élet foganásakor. Eleinte a gyermeket várókra figyelünk, akiket név szerint ismerünk. Még nem sokat tudunk a magzatról. Izgatottan várjuk, hogy kiderüljön, fiú lesz-e, vagy lány. És vajon mikor árulják el nekünk a nevet, amit választottak a megszületendő gyermeknek?
Negyven éve még fejletlenebb volt az egészségügy és titokzatosabb volt a várakozás. Édesapám úgy mesélte, hogy a megszületésünkig nem sokat tudtak rólunk. Ezért nekem és testvéreimnek is két nevet választottak: egy férfit és egy nőit, hogy a születésünkkor, akár milyen nemű is lesz az újszülött, megkapjuk a saját nevünkre szóló karszalagot.
Egy nevet, amit egész életünk során viselünk, amit olyan emberek fognak szeretettel vagy haraggal, elvárásokkal és kíváncsisággal kimondani, akiket születésünk pillanatában még egyáltalán nem ismerünk. Így váltunk megszólíthatóvá.
Jézus neve is megelőzte a születését. Nevet kapott a várakozás és benne számunkra is megszólíthatóvá vált az Isten.
Mit adnak még a szülők az újszülöttnek? Nem csak nevet, hanem géneket, gondoskodást és táplálékot a testének, anyanyelvet, családi szokásokat, kapcsolathálót, családtörténetet, ami egész életén át elkíséri, és tartalmat ad annak a néhány betűnek, amivel az ő neve leírható.
Olyan ez a csomag, mint egy útitáska, ami egész életutunkon elkísér. Egyszerre adottság, és meghívás az alakulásra, annak eldöntésére, hogy mit pakoljak bele, és mit vegyek ki belőle. Ilyenek az emberi kapcsolataink is. Az emberi kapcsolatok formálják az újszülöttet, hogy azzá váljon, aki. De az új élet a család tagjait is új szerepekbe rakja. Ők is formálódnak. Kölcsönös a formálódás.
Emlékszem, hogy 35 évvel ezelőtt különleges karácsonyi ajándékot kaptam. Öt és fél éves voltam. Ekkor született meg a kisöcsém. Abban az évben az angyalok őt helyezték ajándékként a karácsonyfa alá. Addig egyke voltam. Ettől fogva testvér. És milyen nagy változás az, amikor az elsőszülött jön a világra! A férjből és feleségből apa és anya lesz, az örömanyából és örömapából nagyszülő. Visszafordíthatatlan a változás. Így történt ez Jézus születésekor is.
Mária Izrael szűz leányából termékeny anyává lett. József családapává, aki Jézust nevelte. Sokat gondolkodtam azon, hogy ha Jézusban emberi testet öltött a végtelen Isten, halandóvá lett a halhatatlan, kiszolgáltatott csecsemővé a világ Ura és az emberiség Bírája, vajon mennyire határozta meg az emberré lett Istent ez az első két alapvető kapcsolat? Mária anyai személyisége; a kötődési mintázatok, amiket csecsemőként édesanyjával begyakorolt; az egykeség, amiben nevelkedett; atyjának, Józsefnek korai elvesztése, a szegénység és az árvaság tapasztalata?
Különös, hogy Jézus példázataiban sok képet használ a vetésből és aratásból élő szegény falusi emberekről, a szőlősgazdáknál napszámot vállalókról. Az ácsműhely, József foglalkozásának élethelyzetei viszont alig jelennek meg ennek a fiatalon elárvult és szegénységben nevelkedett férfinek a példabeszédeiben. Jézus személyiségét és tanítását mélyen meghatározta az asszony, akitől született és azok a körülmények, amelyeket testi születésével magára vett, az osztozás azokkal, akik vele együtt járták az utat. Kapcsolatok formálták, amik nélkül nem az a Jézus lenne, akit mi ismerünk.
Ha ebbe belegondolok, megdöbbent, hogy milyen sokat kockáztatott az Isten! Hitünk szerint Jézus megtestesülésekor Isten korlátozta saját mindenhatóságát. Nem olyan filmben vállalt szerepet, aminek már jól ismerte a kimenetelét és minden jelenetét. Jézus szabad emberként jött a világra. Betlehemi születése csak az életút kezdete, ami tele van kérdésekkel és döntési helyzetekkel, veszélyekkel és lehetőségekkel. Isten, aki minden jónak elkezdője és beteljesítője úgy akarta, hogy istensége ne csak egy hittétel legyen, hanem útközben tapasztalhassuk meg, hogy kicsoda is ő valójában.
Isten – ahogy egy adventi roratén hallhattuk – nem pusztán létezik, hanem történik. Isten kockáztat, hogy útközben megmutatkozhasson, hogy meglepetéseket okozhasson, hogy olyan utakat és irányokat mutasson, amerre sosem indulnánk el önmagunktól. Jézust akkor ismerhetjük meg, ha követjük, ha elindulunk az ismeretlen felé, a bizonytalan jövőbe, egy útra, amin egyedül az ő társasága, a ráhagyatkozás adhat biztonságot. Ha megosztjuk vele kétségeinket, és felismerjük a kenyértörésben.
Amikor most, a polgári újév első napján tovább indulsz, Jézus téged is arra hív, hogy kövesd az ő megtestesülésének példáját. Ezt a meghívást három egyszerű mondatban írd a szívedbe, csomagold be útitáskádba, és vidd magaddal. Ez a három mondat így hangzik:
- Legyél megszólítható!
- Engedd, hogy a kapcsolataid formáljanak!
- Kockáztass, hogy Jézus melléd szegődhessen, és elvezessen az örök életre!
Szerző: Gérecz Imre OSB