A Pannonhalmi Főapátságban tartja ülését a Katolikus és az Ortodox Egyház közötti teológiai párbeszédért felelős Nemzetközi Vegyesbizottság Koordinációs Testülete június 15. és 19. között. A testület tagjai a tanácskozás mellett bekapcsolódnak a vendéglátó, bencés szerzetesközösségünk imádságába. 2026. június 16-án este Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdítása Dikasztériumának prefektusa vezetett szentmisét a Szent Márton-bazilikában számos hazai püspök jelenlétében. Az ünnepi liturgián a testület tagjai és a bencés testvérek mellett részt vettek a testvéregyházak vezetői és képviselői, továbbá a hazai kulturális és társadalmi élet képviselői.

A találkozó nyitószentmiséjének kezdetén hat év után ismét kézi erővel megszólaltatták a pannonhalmi bazilika 2,4 tonnás történelmi nagyharangját, a Szent Márton-harangot, amely rekonstrukcióra vár. A harang megcsendülése méltó nyitánya volt az ünnepi liturgiának.

A szentmise elején Hortobágyi T. Cirill főapát testvéri szeretettel köszöntötte ahogy ő fogalmazott „monostori közösségünk szívében, a Szent Márton-bazilikában” az egybegyűlteket, köztük a Koordinációs Testület tagjait, a társelnököket – Kurt Koch bíborost és Job metropolitát. „Krisztus egyháza emberek bűnei miatt megosztott. Ám nem tudjuk feledni Krisztus Urunk Szent János evangéliumának 17. fejezetében megőrzött szavait, imáját: »…mindnyájan egyek legyenek; amint te, Atyám, énbennem, és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.«” – mondta.

Cirill atya hozzátette: „Jézus imájába kapcsolódunk most bele, amikor a keresztények egységéért imádkozunk.” Köszöntő szavai zárásaként pedig felkérte Kurt Koch bíborost a szentmise vezetésére és arra, hogy „tanítson bennünket az egység felé vezető úton járni.”

Kurt Koch bíboros igehirdetése: az imádság kiengesztelő ereje

A keddi szentmisén Kurt Koch bíboros, a Katolikus és az Ortodox Egyház közötti teológiai párbeszédért felelős Nemzetközi Vegyesbizottság Koordinációs Testületének társelnöke mondott homíliát. Igehirdetésének középpontjába Máté evangéliumának szavait helyezte: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48)

A bíboros abból indult ki, hogy Isten tökéletessége nem az emberi elvárásokhoz igazodik, mert Jézus szemében Isten tökéletessége azt jelenti, hogy az Úr „felkelti napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt.” Mint fogalmazott Isten uralma abban mutatkozik meg, hogy „nem pusztán reagál az emberi viselkedésre, hanem ő szuverén, és az is marad a szó legmagasztosabb értelmében.” Ez a szuverenitás Jézus keresztjében mutatkozott meg a legtisztábban: „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal” – idézett a korintusiaknak írt második levélből a bíboros. Azaz, nem mi egyezünk ki Istennel, hanem Ő jön ki elénk, mint az irgalmas apa a tékozló fiú elé.

Koch bíboros kiemelte, hogy Jézus nem oroszlánként, hanem bárányként érkezett „A keresztény hit szerint az emberiség megváltása nem a világ félelmetes hatalmain keresztül valósul meg, hanem Jézus védtelen szeretetének erejében. Jézus inkább hagyja, hogy bűneinkért keresztre szegezzék, mintsem bármiféle erőszakhoz folyamodjék.”

Majd XVI. Benedek pápát idézte, aki így foglalta össze a megváltás keresztény üzenetét: „Isten bárányként jön közénk; ez a világ megváltása.” Ahogy arra a bíboros emlékeztetett: Jézus tőlünk is szuverén cselekvést vár. Azt, hogy még ellenségeinket is szeressük. Azaz ne csak reagáljunk mások szeretetére, hanem legyünk kezdeményezők. „Mert a szeretet nemcsak meglátja a másikban a szépséget, hanem arra is megvan az ereje, hogy helyreállítsa az eltorzult szépséget. Az igazi szeretet arra is képes, hogy véget vessen az ellenségeskedésnek és legyőzze azt.”

A bíboros szerint az imádság az útja annak, hogy keresztény életünkben szuverenebbé váljunk. „Az imádság ereje abban rejlik, hogy általa az ellenségeskedés kiengesztelődéssé alakulhat át az emberek közötti mindennapi súrlódások és viták közepette. Az imádság segít Isten távlatában látni a másik embert, különösen azt, akivel nehézségünk van. Így ellenfélből ismét testvér lehet, és megnyílik a béke lehetősége.”

Koch bíboros a mai világpolitikai valóságra is utalt: ahol a kölcsönös fegyverkezés ördögi köre egymást erősíti: „Az egyik fél azért fegyverkezik, mert a másik már megtette; a másik pedig azért folytatja, mert az első sem áll le. Ennek az ördögi körnek nincs vége, hacsak az egyik fél nem dönt úgy, hogy leáll.” Mint fogalmazott „az imádság drága kincsében a béke nagy lehetősége rejlik számunkra.”

Koch bíboros az ökumenizmus spirituális lelkéről szólva rámutatott, hogy az ökumenikus törekvésünkben, hogy helyreállítsuk az Egyház egységét, mi is arra vagyunk hivatva, hogy gyakoroljuk a szuverenitsát. Majd a II. Vatikáni Zsinat Unitatis redintegratio határozatát idézte, amely szerint a keresztények egységéért mondott imádság „az egész ökumenikus mozgalom lelke”. Hozzátette: a hiteles ökumenizmus azon áll vagy bukik, hogy az egyházak mélyítik-e spirituális erejüket, és egyesülnek-e az Úr főpapi imájában: „Hiszen akkor válunk eggyé egymással, ha engedjük, hogy az Úr imája egybegyűjtsön bennünket.”

A bíboros a püspöki szolgálatot is új fényben értelmezte. Az „episkopos” görög kifejezés, amelyből a püspök szó származik, nem „felügyelőt”, hanem – Nagy Szent Gergely nyomán – „látó embert” jelent, aki Isten szemszögéből, szeretettel szemléli a rábízottakat. Ebből következik egy fontos intés az ökumenikus találkozásokra nézve is: „Milyen áldásos utak nyílhatnának meg előttünk, ha ökumenikus találkozásainkon legalább annyit imádkoznánk egymásért, mint amennyit egymásról beszélünk vagy olykor panaszkodunk.”

Szent Benedek szelleme és a pannonhalmi közösség

A bíboros örömét fejezte ki, hogy épp egy bencés monostorban ülhet össze a Koordinációs Testület, és megköszönte Hortobágyi T. Cirill főapát meghívását. Felidézte Paul Couturier abbé, a lelki ökumenizmus szenvedélyes úttörőjének képét, aki az ökumenikus mozgalmat egy láthatatlan monostorhoz hasonlította: „olyan közösséghez, amelyben különböző egyházak keresztényei, különféle országokban és földrészeken együtt imádkoznak az Egyház egységének helyreállításáért.” Majd hozzátette: a monostor emlékeztet arra is, hogy az ökumenikus mozgalom kezdettől fogva imádságos mozgalom volt, és Koch bíboros szerint annak is kell maradnia.

Igehirdetése külön hangsúlyt kapott azzal, hogy Koch bíboros a Pannonhalmi Főapátság szellemiségébe ágyazta mondanivalóját. A teológia és az imádság viszonyáról szólva Szent Benedek Regulájához fordult: „Szent Benedek arra int bennünket, hogy őrizzük meg a doxológia elsőbbségét a teológiával szemben, amikor Regulájában azt az elvet állítja elénk, hogy semmit sem szabad az istenszolgálat elé helyezni.”

Zárásként az ortodox hagyományra utalva emlékeztetett arra, hogy a „doxa” szó mindenekelőtt nem „tanítást”, hanem „dicsőséget” jelent, így az ortodoxia elsősorban úgy értendő, mint „Isten helyes dicsőítése.” Végül hozzátette: „Kérjük hát az élő Istent, hogy ökumenikus közösségben egyre mélyebben tanuljuk meg dicsőíteni Őt, és ebben az értelemben váljunk mindinkább ortodoxszá.”

A teljes igehirdetés

Pannonhalma, mint „a testvériség hídja”

A katolikus–ortodox nemzetközi vegyesbizottság 1979-ben létesült azzal a céllal, hogy előmozdítsa a két egyház közeledését, tisztázza a közöttük húzódó nézeteltéréseket és mindent megtegyen teljes egységük jövőbeli helyreállításáért. A pannonhalmi találkozóra Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egység Előmozdítása Dikasztériumának prefektusa, valamint Job (Getcha) pisidiai metropolita társelnökökkel együtt összesen húsz katolikus és ortodox egyházi és világi teológus érkezett a monostorba.

Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a találkozó illeszkedik a bencés közösség több mint harminc éve folytatott ökumenikus tevékenységébe. Épp harminc évvel ezelőtt látogatott Pannonhalmára II. János Pál pápa és II. Alekszij moszkvai pátriárka. A főapát Ferenc pápa szavait idézve fogalmazta meg a monostor szerepét: olyan helynek lenni, „ahol bencés vendégszeretettel fogadjuk a hozzánk érkezőket, akik előítéletektől és elvárásoktól mentesen, a testvéri szeretet légkörében találkozhatnak, imádkozhatnak és beszélgethetnek egymással és velünk.” Hozzátette: „A mennyei Jeruzsálem előízét érezzük a pannonhalmi Bazilikában, amikor az oly sokféle keresztény hagyomány képviselői együtt imádkozunk.”

A folytatás

Június 18-án ortodox vesperást tartanak a Szent Márton-bazilikában. Legutóbb 2023-ban, Bartholomaios konstantinápolyi ökumenikus pátriárka látogatásakor volt ortodox istentisztelet a nyolcszáz éves templomban.

A liturgiához online lehet csatlakozni:

A Bencés Kiadó a konferencia tiszteletére jelenteti meg Ökumenikus sorozatának 3. kötetét „Az igazság párbeszéde. A katolikus-ortodox párbeszéd dokumentumai és szövegei” címmel, Görföl Tibor szerkesztésében.