Szent Benedek nyári ünnepe hagyományosan az oblátusok elköteleződésének ideje a Pannonhalmi Főapátságban. Így volt ez 2026-ban is. Július 11-én két világi testvérünk oblációját ünnepelhettük. Franciska és Mária testvér tettek ígéretet arra, hogy Szent Benedek szellemében és regulája alapján, az evangélium vezetése mellett élik keresztény életüket.
Szent Benedek nyári ünnepéhez kapcsolódóan tartották meg július 8. és 11. között a Pannonhalmi Főapátsághoz tartozó oblátusok éves, többnapos lelkigyakorlatát. Az idei alkalmat Mogyorósi Ányos atya, a Tihanyi Bencés Apátság alperjele vezette, aki „A láthatón túl – monasztikus hétköznapok” címmel tartott mélyreható elmélkedéseket a résztvevőknek.
Az oblátusok (férfi tagok) és obláták (női tagok) olyan világi keresztények, akik saját hivatásukban élve vállalják, hogy életüket Szent Benedek Regulájának szellemében alakítják. Ők mindannyian egy monostorhoz tartoznak, a bencés oblátusközösség tagjai a Pannonhalmi Főapátsághoz.
A lelkigyakorlaton Ányos atya tanításaiban az oblátusok lelki fejlődésének alapjait világította meg. Rámutatott: a monostor közösségét látogatva az oblátusok az Ora et labora szellemében egyre inkább megtanulnak örömmel imádkozni és dolgozni Isten dicsőségére és embertársai javára. Hangsúlyozta Isten Igéjének szeretetét – annak olvasását, a rajta való elmélkedést és a mindennapi életben való megvalósítását –, valamint a liturgikus ünneplésekben való elmélyült részvételt, bekapcsolódva a zsolozsma, azaz az imaórák liturgiájának végzésébe a monostorban vagy a saját plébániai közösségekben.
A lelkigyakorlat résztvevői komoly belső önvizsgálatra hívó kérdéseket is kaptak a közösség és a személyes „én” kapcsolatáról. Az elmélkedések során olyan témákat jártak körül, mint a közösség békéjéhez és egységéhez való hozzájárulás, a testvéri figyelmeztetés alázattal való elfogadása, valamint a felelősség kérdésköre, vagyis hogy jelenlétükkel építik vagy terhelik a rájuk bízott közösséget.
Július 11-én, Szent Benedek ünnepén Pintér Ambrus atya hirdetett igét. Szentbeszédének kiindulópontja XIV. Leó pápa Magnifica humanitas kezdetű enciklikája volt, amely az emberi méltósággal és a munka aktuális értelmezésével foglalkozik. Ambrus atya rámutatott: Szent Benedek azért alkotott maradandót, mert az imádságot és a munkát egymás mellé helyezte, s a szerzetesek az évszázadok során mindig azzal foglalkoztak, amire épp szükség volt. Bár a mesterséges intelligencia már nemcsak a fizikai munkák nagy részét teszi feleslegessé, hanem azt a munkát is, amelyik mostanáig szellemi munkának látszott– veszélyeztetve az emberi méltóság megélését –, az igehirdető hangsúlyozta, az igazi emberi munka fontossága most látszik igazán. Az ember igazi társa csak ember lehet. Az ember jelenléte nagyon sok területeken semmivel nem pótolható. Ilyen a fiatalokkal, gyerekekkel való foglalkozás, hiszen a felnőtté váláshoz szükség van érett felnőttek jelenlétére, valamint az idősek és betegek melletti szolgálat, a bátorítás, a kapcsolódás a másik kezének megfogása.
Ambrus atya szentbeszédét követően Maitz Éva Franciska testvér és Pfeiferlik Annamária Mária testvér tett ígéretet az evangélium és Szent Benedek Regulája követésére a pannonhalmi monostorhoz és az oblátus közösséghez való tartozás mellett.
bencés oblátuslellkigyakorlatoblációPannonhalmi FőapátságSzent Benedek ünnepe