Krisztus a jövőnk!

A Pannonhalmi Főapátságban a bencés szerzetesközösség alapító atyjáról, Szent Benedekről emlékeztek meg. Szentmise, a megújított Ásványtár – az ország egyik legjelentősebb ilyen jellegű gyűjteménye – átadása és könyvtári kiállításmegnyitó keretezte a napot. A liturgián dr. Martos Levente Balázs az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, trebai címzetes püspök hirdetett igét.

A pannonhalmi Szent Márton-bazilikában a bencés rend alapító atyjának ünnepén, március 21-én az egyházközség, a Bencés Diákszövetség és az oblátusközösség képviselői, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium tanárai, diákjai, a Főapátság támogatói, munkatársai és a Szent Benedek Iskolák vezetői emlékeztek meg a szerzetesközösséggel együtt Szent Benedekről. Az oltáron hagyományosan a rendalapító itt őrzött ereklyéjét helyezték el.

Martos Levente Balázs szentbeszédében elsőként arról szólt, hogy az olvasmányban megidézett Ábrahám történetében vajon mit is jelenthetett, hogy az Úr megáldja, nagy nevet ad neki és ő maga is áldássá lesz. Az ókorban gyakran használt kifejezés volt az „úgy áldjon meg az Isten, ahogy Ábrahámot megáldotta”, azaz áldás mondására használták fel nevét. Ahogy a püspök kifejtette, egy gyermeknél jó esetben rádöbbenünk arra, mekkora áldás és azt mondjuk, hogy „milyen jó, hogy ő van.”  Ha pedig valakiben megtapasztaljuk azt, hogy jó, hogy ő van nekünk, akkor áldássá lett. „Alighanem befogadta valakinek az áldását. Befogadta valakinek a szeretetét, átvette valakitől az élet erejét és szépségét. Áldássá lett.”

A szentleckében a filippieknek írt levélről szólva úgy fogalmazott, hogy Szent Pál életszabályokat hagyott ránk. Örömre biztat és ígéretet ad: „akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” (Fil 4,7) A figyelmünket pedig az igazságosra, a szépre, a kedvesre irányítja. „Szigorú volt, aki olykor nagyon keményen viselkedett környezetével, de mégis úgy emlékeztek vissza rá, mint aki atyja lett a keresztényeknek. Annak ellenére, hogy ő nem keresztelt sokakat, a lényét tudta odaadni. A hitével tudott életet adni.”

Az evangéliumi szakasz kapcsán – amelyben Jézus az atya színe előtt könyörög tanítványaiért és követőiért – Martos püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy az imádságban mi is benne vagyunk. „Vannak helyzetek, amelyekben a világ széthúzása és békétlensége közepette szinte már nincsen más igazság, mint az imádság igazsága. Az, hogy valaki, mégpedig az Isten fia ott, akkor és az örökkévalóságban is közbenjár értünk.”

Homíliája végén Balázs atya a közelgő pápalátogatás mottójáról szólt. Mint mondta, annak, hogy „Krisztus a jövő” adhatunk olyan jelentést is, hogy ott vagyunk valakinek az imádságában, az Atyaisten iránti szeretetében. „Amikor megszülettünk, valakik szeretettel elfogadtak. Azóta gyakran érezzük, nem vagyunk bepólyálva. Nem vagyunk már sérthetetlenek, sebezhetetlenek. És akkor találkozunk ezzel a különleges ígérettel, hogy az Isten fia behív, bekapcsol, bebugyolál bennünket az Atya szeretetébe. Abba a szeretetbe, amelyikben ő van és amelyik őt nem mentette meg, de átmentette őt a kereszt gyalázatán.” Az áldott Krisztus volt, aki az Atya áldását a maga teljességében befogadta, és mindent átadott nekünk. „Krisztus a jövőnk! Keressük és figyeljük, ahogy szembejön velünk a feltámadó, hogy átadja most is az Atya áldását. Őrizze bennünk azt az áldást, amelyet Isten ránk bízott” – zárta szavait.

A szentmisét követően bemutatták azt a monostorépületen belüli gyűjteményi folyosón kialakított látványtárat, amelyben a Pannonhalmi Főapátság Ásványtárának legjelentősebb példányait helyezték el.  A teljes gyűjtemény mintegy 4500 darabot számlál, amivel az ország egyik legkiemelkedőbb ásványtára.  Az ünnep részeként megnyílt a Főapátság 2023-as kulturális és spirituális évadának témájához, a Zarándoklathoz kapcsolódó főkönyvtári kiállítás, és a könyvrestaurálási munkálatokat bemutató tárlat is. Ezekről részletesen egy újabb cikkben számolunk be.