Kurt Koch bíboros a keresztény hit útjáról a pannonhalmi ökumenikus konferencián

A keresztényeknek a „Föld sójaként”, vagyis szolidárisan kell a világhoz állniuk. Ugyanakkor szükséges jól látható kontrasztot is képezniük, vagyis a „világ világosságaként” jelen lenniük. Minderről Kurt Koch bíboros beszélt 2021. június 8-án, kedden az „Isten és a világ – vendégségben az ige asztalánál” címmel megtartott ökumenikus konferencián Pannonhalmán. A Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnöke szerint a keresztény hit útja az, ha az egyház és a világ – ahogy a Kr.u. 451-ben tartott Khalkédóni Zsinat megfogalmazta – „keveredés nélkül és szétválaszthatatlanul” alkot egységet.

A bíboros a konferencián a keresztény hit világhoz való viszonyát elemezte. Hangsúlyozta, hogy egy alapvetően pozitív viszonyulásról van szó, és utalt a bibliai teremtéstörténetre, melyben így szerepel: „Látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” A Biblia szerint Isten az egyedüli Teremtő, a világ ura. Ellenben más vallási hagyományokkal, amelyekben a teremtésnél más hatalmak, azaz a rossz erői is hatottak – mondta. Kurt Koch rámutatott, hogy a felekezetek különbözőképpen gondolkodnak az ember bűnösségéről, eltérően értelmezik az ember istenképmás mivoltát. „A katolikus hagyomány abból az alapvető meggyőződésből indul ki, hogy az emberi természet, noha a bűn megfertőzte, lényege szerint változatlanul jó. Következésképp a katolikus hagyományt teremtésteológiai derűlátás hatja át. Ezzel szemben a reformátori hagyományt, amely abból a feltételezésből indul ki, hogy a bűn nagymértékben vagy teljes egészében lerombolta az emberi természetet, sokkal inkább hamartiologiai, bűntani borúlátás jellemzi.

A Keresztény Egység Előmozdítása Pápai Tanácsának elnöke arra is rámutatott, hogy nem csupán az egyes tanokban mutatkozik meg a felekezetek eltérő értelmezése, hanem a keresztény valóságról alkotott képükben is. Szerinte azonban nem szükségszerű, hogy a különböző nézetek között éles ellentét húzódjon, nem kizárják, hanem gazdagíthatják egymást. Mint mondta Isten és a világ kapcsolatát az átváltozás jellemzi, ahogy az az eucharisztikus hitben is jelen van, utalva a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé történő átváltozására.

A bíboros felidézte, hogy Jézus a szentírásban azt várja el tanítványaitól, hogy a Föld sója legyenek, vagyis keresztényként szolidárisan viszonyuljanak a világhoz. Ugyanakkor a világ világosságát jelentsék. Ahogy Kurt Koch fogalmazott: „Tőlünk keresztényektől elvárható, hogy színt valljunk, saját arculatot alakítsunk ki, és a mai, divatos korszellemmel szemben is merjünk prófétai hangon állást foglalni.” Mint mondta, ennek a két jézusi elvárásnak egyszerre kell megfelelniük a keresztényeknek. „A világot nem szabad sem a fundamentalizmus jegyében szétválasztanunk, sem a szekularizmus jegyében összekevernünk, hanem egymáshoz kell hangolnunk, egyúttal azonban meg is kell különböztetnünk egymástól.” Majd így folytatta: „Úgy kell formálunk az egyház és a világ kapcsolatát, hogy keveredés nélkül és szétválaszthatatlanul alkossanak egységet. Ez a keresztény hit útja”- zárta szavait a bíboros.

Kurt Koch teljes előadása a Pannonhalmi Főapátság periodikájában, a Pannonhami Szemle 3. számában  jelenik meg.