Ismét ökumenikus bűnbánati liturgiát tartottak a Pannonhalmi Főapátságban. A szertartáson Hortobágyi T. Cirill főapát és a bencés szerzetesek mellett a Területi Apátság falvaiban szolgáló evangélikus és református lelkészek is részt vettek. Kondor Péter evangélikus lelkész hirdetett igét a bűnbánati liturgián, ahol a bencés diákok százai álltak sorba a hamvazásra. „A böjt célja mindig az, hogy a lélek fokozottabban fordulhasson oda Isten felé” – emlékeztetett a Déli Evangélikus Egyház püspöke a most kezdődött böjti időszak lényegére és részletesen beszélt az igazi – nem a mások számára, csak kifelé mutatott – lemondásról is.

A hamu az Ószövetségben – miként az elégetett aranyborjú hamuja is példázza – a bűnbánat és a felelősséggel való szembenézésnek a jele volt. A hamu az élet múlandóságára emlékeztet, emlékeztet arra, mennyire tünékeny a mi saját életünk is. A hamu a bűnbeesés, az Istentől való elszakadás és a halál hatalmának jele. A hamu sötét mementó: „por vagy és a porba térsz vissza” (Ter 3,19). – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a hívőket Cirill főapát. „Az Ószövetség embere hamut szórt saját fejére, hogy a jel segítségével elmondja, mennyire megtört, mennyire bánja bűneit, és bűnbánata mennyire őszinte. Különböző helyekről gyűltünk össze, különböző bűnbánó gondolatokkal és érzésekkel. És bánatunk nemcsak saját bűneink tudatából fakad, hanem abból is, hogy átéljük, elődeinkkel együtt mennyire hozzájárultunk mi is felekezeteink, közösségeink és az egy Krisztus-test, az egyetlen egyház megosztottságához. Összegyűltünk, hogy együtt valljuk meg bűneinket, közösen vállaljuk a tanúságtételt és az elkötelezettséget, és hogy közösen adjunk hálát Isten irgalmáért.” – mondta Kondor Péter püspök válaszul, aki aztán a kényszerű és önkéntes böjtökről beszélt elmélkedése elején. Mint mondta, van, hogy önként mondunk le dolgokról, vagy vezetünk be korlátozásokat életünkben, lelki gyakorlatainkban. Máskor azonban kényszerűségből. Ahogy például a mostani járványhelyzetben is, amikor sokan veszítik el munkahelyüket és összébb kell húzniuk a derékszíjat. Ilyenkor az evangélikus lelkész szerint az egész család egy kényszerű böjtbe kerül. De ilyen a házastársát elvesztő özvegy is, aki számára hosszú és keserves böjti időszak kezdődik. A kényszerű és önkéntes böjtben azonban közös, hogy mindkettő lemondással jár.

„Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket” – idézte visszatérően Máté evangéliumát.  Mint ahogy azt a püspök kifejtette, Jézus szavai arra figyelmeztetnek, hogy a veszteség felett érzett fájdalom, szenvedés nem tartozik az emberekre, nem kell a „kirakatba” tenni. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez nem jelenti azt, hogy a böjtölő, a szenvedő nem öntheti ki a szívét valakinek, de azt ne az összes ember lássa. „Ne nekik mutasd, mennyit böjtölsz, mert nem rájuk tartozik, hanem egyedül Istenre!”- fogalmazott Kondor Péter. „Ha mosolyog az arc, ha derűsen tekintenek, néznek a szemek, miközben ott a szív mélyén talán dúlnak a harcok, akkor ennek az a bizonyosság az alapja, hogy minden javára van azoknak – még a legkeservesebb, kényszerű böjt is – akik Istent szeretik és, akik tudják, hogy Isten szereti őket” – tette hozzá.

A képmutatást a böjtölés legnagyobb veszedelmének nevezte. Az emberek hajlamosak ugyanis úgy gondolni, hogy csupán bizonyos formaságok megtartásával vallásosabbnak, hívőbbnek és kegyesebbnek tűnnek mások, sőt önmaguk előtt is. Saját kegyességük szemlélői lesznek, és úgy érzik, így jobban tetszenek Istennek. Mint mondta sokszor érzi úgy a böjtben, mintha a régi ruhára akarnánk új foltot varrni. „Ahol már nagyon szakadozott a régi énünk oda ilyenkor kenünk egy kis keresztény mázt. Valami kegyességi formának a foltjával eltakargatjuk, ami ott van a szív mélyén. Isten pedig azt mondta, nem önmagában az áldozatod, a lemondásod kell, hanem a szíved, az egész lényed” – emlékeztetett.

Kondor Péter figyelmeztetett a böjt lényegére is, ami nem abból áll, hogy meghatározott napokon bizonyos dolgokat megvon magától az ember, hanem azt kellene jelentse, hogy úgymond kézbe vesszük a lelkünket. Nem hódolunk be a vágyainknak, ösztöneinknek. Szerinte az igazi lemondás, önmegtartóztatás arról szól, hogy az ember alkalmassá váljon az Isten által szabott rendeltetésre. Arra szolgál, hogy testileg és lelkileg is „fittek” maradjuk Isten szolgálatára. A lemondás nem maga a cél, csak egy eszköz a cél eléréséhez. Mindenkinek magának kell megtalálnia, mi az, ami megkötözöttségben tartja. És erről kell lemondania, hogy felszabaduljon, és teljes emberként szolgálhasson és élhessen.

Igazi értelme akkor van a böjtnek, ha célja van – hangsúlyozta. „A böjt célja mindig az, hogy a lélek fokozottabban fordulhasson oda Isten felé.” A böjt megújulás az Istennel való kapcsolatban, a vele való közösségben Jézus által. Egy mélyebb átélése Isten bűnbocsátó kegyelmének, és a testet lelket megszentelő szeretetének. Arról kell lemondani, ami ebben az odafordulásban, elmélyedésben akadályt jelent. A böjtölésért pedig Isten megjutalmaz minket és részesít saját gazdagságában. „Akkor a megkötözött, megfáradt ember megújul, megerősödik, felszabadul újra az örvendező szolgálat, a szeretet sokféle gyakorlására, a teljesebb életre” – zárta szavait az evangélikus püspök.

A szent csend és a hamu megáldása után Cirill főapát úr és Kondor Péter püspök úr az oltár előtt egymás fejére hamut hintett kereszt alakban. Ezután eléjük járultak a szerzetesközösség tagjai és a lelkészek, akik ugyancsak fogadták a hamu jelét. A lelkésztestvérek és a szerzetesközösség tagjai két helyen végezték a hívek hamvazását.

A közbenjáró imádságokban az egymás közötti korlátok lebontása, a menekülők védelme, a teremtett világ kizsákmányolása, a hitük miatt üldözést szenvedők mellett a szexuális vagy hatalmi visszaélés áldozataiért is könyörögtek. Szabó Márton bencés szerzetes imádsága pedig mindennél jobban jelezte, mennyire rászorulunk 2021 nagyböjtjében az Úr irgalmára: „Enyhülés Istene! Kísérd a koronavírus kutatásán dolgozó tudósok és a járvány megfékezéséért küzdő szakemberek munkáját! Adj gyógyulást a karanténban lévő embereknek és a betegeknek! Küldd el Szentlelkedet, hogy az emberiség összefogással és szolidaritással megtalálja a járvány legyőzésének módját. Mutasd meg nekünk kegyelmedet! Kérünk téged, hallgass meg minket!”