Az Ásványtár megújítása kapcsán tartott szakmai konferenciát a Pannonhalmi Főapátság. Gyűjteményünk az ország második legjelentősebb ásványtára. Bemutathatóvá tételéért a teljes magyar ásványtani muzeológiai közösség összefogott – mondta Hortobágyi T. Cirill főapát a 2023. májusában megtartott konferencián és köszönetét fejezte ki minden támogatónak, segítőnek és munkatársnak. Az eseményen a szakemberek a Főapátság gyűjteményeinek kialakulásáról és a mintegy 4500 darabos Ásványtár gerincét adó Spaits- és Mitterpacher-gyűjtemények feltárásáról is hallhattak.

„Tudjuk, hogy az ősi monostorok, mint az általános emberi kultúra őrzői és továbbadói szükségszerűen többé-kevésbé múzeumokká váltak. Ez a folyamat talán azzal kezdődött, hogy a liturgiát, az istentiszteletet a szerzetesek mindig igényesen gondozták, így tehát a liturgia hívta létre a művészi alkotásokat, azok összegyűjtését, megőrzését is” – emlékeztetett Cirill főapát a konferencián. Pannonhalmán ehhez hozzájárult, hogy a magyarországi bencés rend 1786-os beszüntetése után az 1802-es visszaállításkor a közösség elsődleges munkaterületének a középiskolai oktatást jelölte ki I. Ferenc. A szerzetesek új feladatköre magával hozta a gyűjtemények megteremtésének igényét, hiszen a tanárképzéshez, oktatási segédanyagként a gyűjtemények szolgáltak.

A kezdetekben a gyűjtemények elhelyezése és bemutatása a könyvtár épületéhez csatlakozott – idézte fel Cirill atya. 1850 táján kilenc teremben, az úgynevezett conclavekban helyezték el az anyagokat – festmények, metszetek, érmek, régiségek, daktylotheka, ásványok-kőzetek-fosszíliák, herbárium, fa és maggyűjtemény, kitömött madarak. A második világháború után aztán a tanárképző főiskola megszűntével az oktatási segédanyagként szolgáló gyűjtemények funkciójukat veszítették. A növénygyűjtemény Pécsre került a tanárképző intézetbe. Több anyagot átmeneti helyen raktároztunk.

Az ásvány-, kőzet-, és fosszília gyűjteménnyel az elmúlt két évben, az ELTE Természetrajzi Múzeum szakemberei, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, és Bodorkós Zsolt László geográfus dolgozott, hogy a Főapátság munkatársainak segítségével megtisztítva, beazonosítva és rendszerezve újra bemutathatóvá tegyék.

A gyűjteményi folyosón kialakított látványraktáron túl a teljes ásványtár fotó és leíró adatait feltöltötték a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum által használt MúzeumDigitár múzeumi nyilvántartó rendszerbe, így weben is elérhető. Ez által nem csupán a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákjai, de a geológiai és természettudományos kutatás, valamint az azt oktató intézmények számára is elérhetővé vált ez a még 19. századi felfogás szerint rendszerezett egyedülálló gyűjtemény.

Ahogy arra az ELTE dékánhelyettese a konferencián rámutatott, a monostor és az egyetem együttműködése emberöltőkre nyúlik vissza, a közös munkában az Ásványtár megújításával egy új epizód kezdődött. Mint azt Müller Viktor kifejtette az ezeréves apátságot és a csaknem 400 éves intézményt nem csak az köti össze, hogy hagyományaik évszázadokra nyúlnak vissza, hanem az is, hogy mindkettő értékeket őriz. A kiállítás pedig ékes példája ennek.

Weiszburg Tamás az ELTE professzora, az Ásványtár kurátora szellemi és lelki tápláléknak nevezte a kiállítást. Minden egyes vitrinnek ugyanis van valamiféle üzenete, amit az érdeklődők haza tudnak vinni magukkal. Az Ásványtár elsősorban a kutatók számára látogatható, a nagyközönség pedig tematikus vezetések alkalmával tekintheti meg.